Buffy: (Buffy hazaér Los Angelesből, éjfélkor fut be a gépe, és legnagyobb meglepetésére Spike-ot találja a reptéren.) Szia... Hát te? Hogy-hogy itt?

Spike: Azt csiripelték a madarak, hogy ezzel a géppel jössz... (Megvonja a vállát.) Szóval, szia.

Buffy: (Ellágyultan néz a vámpírra.) Szia. (suttogja)

Buffy: (Fél órával később kissé ziláltan, egymás kezét szorongatva lépnek ki a személyzeti mosdó ajtaján.) Tudtam én, hogy mi hiányzott nekem ott a messzeségben... Te.

Spike: (Spike Buffyra néz és megcsókolja, aztán elindulnak a vadász otthonába.)

***

Kevin: (Connor, Kevin, Helen és a babák épségben kijutottak a Varázsboltból. A Summers-házba mennek, s míg Helen sértődötten az emeletre vonul karjában a két gyerekkel, addig Kevin és Connor szótlanul ülnek egymás mellett a nappaliban.)

Connor: Hát ez… (Töri meg végül Connor a csendet, de elakad a szava.)

Kevin: Szólnunk kell mindenkinek minél hamarabb... Ugye nem volt rajtunk kívül senki a boltban? (Pillant ijedten Connorra.)

Connor: Nem… vagyis nem tudom… lehet, hogy igen… De nem, nem lehetett senki… Oké… De hol vannak a többiek? (Néz tanácstalanul Kevinre.)

Kevin: Egyelőre még azt sem tudom pontosan, kik azok a többiek... De figyelmeztetnünk kell őket minél hamarabb! A Varázsbolt mostantól démoni barátnőnk főhadiszállása és jaj annak, ki meglátogatja...

Connor: Oké… Hol van például Spike?

Kevin: Úgy nézek ki, mint akinek Spike a kebelbarátja? Hívjad fel a tudakozót... (Néz gúnyosan Connorra.

Buffy:

(Ebben a pillanatban lép be az emlegetett vámpír az ajtón, Buffyval együtt.) Ohh, helló... Mi van itt, gyűlés vagy pirospacsi-parti?

Spike: Vagy ez csak a szokásos tömegnyomor?

Connor: Nem, ez a szokásos világ vége közeleg… vagy már itt is van-dolog.

Buffy: Azt tudom... Angel elég sokat kiderített róla. Felbukkantak már a főbűn-démonok?

Spike: (Az Angel névre Spike feltűnésmentesen felhúzza az orrát.)

Kevin: Így legyen ötösötök a lottón... Ami azt illeti, épp az imént kellett fejvesztve menekülnünk a Varázsboltból.

Buffy: Mi történt? (Kérdezi Buffy, közben ledobja a cuccait a sarokba, és lerogy a kanapéra.) Miért nem tudok én soha egy lezajlott-túléltük világvégére hazaérni? (Látja Kevin fintorát.) Csak költői volt, nyugi...

Spike: A Varázsbolt? Mi történt? Gilesék jól vannak? Véres pokol... ugye nem törték össze a szobámat?

Kevin: Itt van az első démon... Szóval bajban vagyunk, nagy bajban... A vízióm elég vészjósló volt. Egyelőre mindenki jól van... egyelőre...

Buffy: Oké, Kevin, látom, megint a jó öreg harapófogóhoz kell nyúlnunk... Vagy... Nem is, itt van Connor. (A fiúhoz fordul.) Melyik démon? Mennyire erős?

Connor: Én nem tudok semmit... A varázsboltban voltunk, nagy zajt hallottunk, mintha valami bezúzta volna a varázsbolt falát, Kevin kinézett megnézni, hogy mi van, és aztán fogtuk a gyerekeket és kimenekültünk a hátsó kijáraton.

Kevin: Az a valami az első főbűndémon... Ő testesíti meg a kevélységet... Várjatok, a múltkor találtam valamit a neten. Nem is tudtam, hogy nektek van hozzáférésetek ilyen érdekes oldalakhoz, mint például ez... (Odaül a számítógéphez és bekapcsolja. Látja, hogy Buffyék kicsit furcsállóan néznek rá, mikor meglátják milyen otthonosan érzi magát.) Jah bocs, hogy használtam, de vészhelyzet volt. Szóval... Itt is van: Online Démonológia... Ezt írják róla... (És elkezdi hangosan felolvasni.) „A hét Főbűndémon egyike. A monda szerint emberek ezreinek munkája van benne. Több száz éven át dolgoztak azon, hogy nemesfémekből és acélból kimunkálják a tökéletes nő szobrát. A végeredmény szemet gyönyörködtető lett, ám a szobor életre kelt. Nem csupán teste volt kemény és rideg, mint az acél, hanem szíve is. Csupán két emberi tulajdonságot lehetett felfedezni benne, a kevélységet és a hiúságot. A szépség semmilyen formáját nem volt képes elviselni maga körül, így nők százezrei estek áldozatul neki és végzett minden férfival, aki nem hódolt be szépségének.”

Buffy: A kevélység démonát úgy lehet legyengíteni, ha csorbítunk a tökéletességen, amit képvisel... azaz elcsúfítjuk?

Buffy: (Hosszúra nyúló csend után újra Buffy szólal meg.) Nem jó ötlet elcsúfítani, és ezáltal gyengíteni? Hahó... szólaljatok már meg!

Kevin: Pontosan Buffy... Hmm… Veszélyes párosítás. Nem csak erős... okos is. Ezt el kell ismernem. De az a kérdés, hogy hogyan tudsz egy olyan nőt megsebezni, aki a kislábujjától a feje búbjáig csupa acél...

Buffy: Köszönöm. (Ismeretségükben először nem lenézően pillant Kevinre.) Tehát összegyűjtöm a fellelhető vadászokat, és megpróbáljuk a lehetetlent... Van jobb ötletetek?

Spike: Aludjunk egyet...

Kevin: Várjatok... valamit még nem mondtam el.

Buffy: Igen?

Kevin: (Az elszánt tekintet aggódóra vált.) Azt hiszem, ez lesz a végzetünk, és el kell vesznünk. A vízióban... mind halottak voltunk. Szóval kell egy terv, mert anélkül csak egy biztos... a halál.

Spike: Na ne már, hogy rögtön az elsőnél kinyiffanjunk... Nem erről híres a csapat.

Buffy: Terv... terv... terv... Először is kupaktanács. Hol vannak a többiek? Dawn, Willow, Kennedy, Robinék? Xander és Giles? És... és hol van Vi? Ugye nem mozdult ki innen kíséret nélkül?

Kevin: Nem... ő... Vi csak éppen... Hol van?

Buffy: Nem tudjátok? Ez... soha többé nem teszem ki a lábam Clevelandből, nem hiszem el, hogy pár napot sem bírtok ki anélkül, hogy valami nagy butaság ne történjen. Mindegy. Elmegyünk Spike-kal és megkeressük. Addig hívjátok össze a többieket. A telefonkönyv a konyhaszekrény alsó polcán van. (Látja Kevin és Connor furcsálkodó tekintetét.) Ne nézzetek így, még Andrew tartotta ott... Fogalmam sincs, miért.

Kevin: Én... Tudom hol lehet... Mikor gondom volt, a parkban sétáltam és akkor találkoztam vele először. Szeret oda járni. Kérlek, találjátok meg... (Látja, hogy Buffy kicsit furcsállja ezt a túlzott aggódást, így beletemetkezik a telefonkönyvbe.)

Buffy: (Hosszan néz Kevinre, aztán sarkon fordul, és elindul kifelé. Oké... Gyerünk.