Spike: (Spike a tök üres varázsboltban üldögél, és azon gondolkozik, hogy vajon hogyha jönne egy vevő, akkor ki szolgálná ki őt, mert hogy ő nem, az tuti. Hirtelen be is lép valaki, aki majdnem orra bukik a szőnyeg szélén.) Á, szia Lucy. Mi szél hozott errefelé?

Lucy: Én csak... Szóval Buffyt keresem, de nem volt otthon, és gondoltam talán itt van, de látom, hogy itt sincs... Hagyott nekem egy üzenetet, tudod... Hogy kéri vissza a serpenyőjét... Na, de mindegy, ez téged úgysem érdekel. (Makog össze-vissza, látszik, hogy zavarban van Spike előtt.)

Spike: Buffy? Hát ő tényleg nincs itt (mondja Spike ingerülten.) Los Angelesben nyaral...

Lucy: Nyaral? Most? Hiszen tél van... (Leül Spike-al szemben egy székbe, véletlenül rá egy kék színű löttyöt tartalmazú üvegre, ami összetörik, megfesti a nadrágját, és elfolyik a földön.) Hoppá... Mindjárt feltakarítom. (Kivesz a pult mögül egy rongyot, és törölgetni kezd.)

Spike: Lucy, az Anya pulcsija... Na, most már mindegy. A lényeg, hogy Buffy nincs itt, úgyhogy javaslom, menj haza, különben semmi sem fog maradni a boltból.

Lucy: Ööö... Jól van... Azért nem kell már mindjárt... Bocsánat... (Megpróbálja leporolni Anya felsőjét, mintha az segítene a dolgon, aztán feladja, és a pultra teszi, egyenesen egy könyvre, ami szintén trutyis lesz.)

Kevin: (Kevin miután hazakísérte Vi-t, egy ideig ült a lakásban, nézve, ahogy a lány édesen horkol, majd megelégelte, hogy nem jut neki fekvőhely és elindult a varázsbolt irányába. Bízott benne, hogy ott találkozik valakivel, akivel végre tisztázhatja, hogy ittléte alatt, hol is hajthatja nyugovóra a fejét, mert már megunta, hogy három napja mindig a padlón köt ki esténként. Belépve ismerős arcot pillant meg)

Spike: Áh, nem tudtam már, hogy mi hiányzik a napomból. (Int Spike Kevinnek.) Már éppen kezdtem megszokni, hogy nem kell babysitterkednem melletted.

Lucy: (Lucy barátságosan köszön a fiúnak.) Szia! Nem ismerjük egymást még, igaz? Pedig Spike szavaiból ítélve benne vagy a bandában...

Kevin: Hello Spike! Én is örülök neked...

Lucy: (Lucy barátságosan köszön a fiúnak.) Szia! Nem ismerjük egymást még, igaz? Pedig Spike szavaiból ítélve benne vagy a bandában...

Kevin: Szia! Hát valahogy úgy... de nem hiszem el, hogy a Te füledbe még ne jutott volna el a hír... Tudod... Víziók.. Világvége... (Látva, hogy a lány nem igazán ért semmit, odalép hozzá és kezet nyújt.) Szóval mindez egyszóval... Kevin.

Lucy: Én pedig Lucy... Eléggé be vagyok havazva mostanában ,azért vagyok lemaradva… nemrég költöztem össze... Hát, szóval... Örülök, hogy találkoztunk.

Kevin: Részemről a szerencse. (Mosolyog Kevin, de a vigyor eltűnik az arcáról, mikor kezére pillantva észreveszi, hogy valamilyen kék lötty díszeleg rajta.)

Lucy: Ehm, bocsi, ez csak... Csak valami izé, véletlenül belenyúltam... Vigyázz, rá is léptél! (Arrébbtolja Kevint, aki szegény ennek köszönhetően majdnem beleesik az egyik polcba.) Bocsi... (Zavartan mosolyog, majd egy kis kínos csend után elkezd hablatyolni.) Tudod.. Én is vadász vagyok, mint Buffy... Gondolom tudhatod ezt is, ha világvégékről beszélsz... Ijesztő, mi? Részemről inkább meghagyom a vészes dolgokat Buffynak... Ijesztő, de tényleg... Azért én is erős vagyok ám! (Harciasan néz.)

Spike: Valaki mentsen meg! (Spike látványosan kivonul a konyhába valami kis vért keresni a hűtőben.)

Kevin: Igen... Megszoktam, hogy körülöttem mindenki... Erős. (Körülnéz, hogy mibe törölhetné a kezét, majd észrevesz egy szintén kék löttyel már bepiszkított valamit a pulton. Mit tehetne más, beletörli a kezét.) Ezt meg mi lelte? (Néz az elviharzó vámpír után.)

Lucy: Óóó, az... Na mindegy mostmár. (Reményvesztetten néz Anya felsője felé.) Spike-ot? Hát, ő ilyen... Nem lehet vele normálisan kommunikálni... Maximum akkor, hogyha Buffy a közelében van, de akkor is csak bizonyos mértékig. (Vállat von.)

Spike:(Spike-ban erős a kisértés, hogy kikiabáljon a konyhából: "Hallom!", de aztán úgy dönt, hogy ez túl kicsinyes lenne, úgyhogy inkább visszasétál, és látványos szürcsölni kezd egy pohár vért.) Na, Kevin, te is Buffyt keresed? Mert akkor csalódnod kell...

Kevin: (Kevinnek kikerekednek a szemei és falfehér lesz, tekintetét elkapja a vámpír arcáról, akinek a tízóraija vérbajuszt rajzolt a szája fölé. ) Spike... izé... a szád. (Próbálja figyelmeztetni, hogy kicsit maszatos.)

Spike: Mi van? Ja... (vigyorogva letörölgeti a száját.)

Kevin: Hát igazából két dolog miatt jöttem.. vagyis most, hogy említed Buffy-t, három. Szóval, először is le kellene ülnöm beszélgetni vele, mert a legutóbbi találkozásunk nem sikerült túl jóra és ugye azóta sok minden tisztább ezekkel a víziókkal kapcsolatban...

Spike: A másik kettő?

Kevin: (Kevin értetlenül néz Spike-ra.) Azt is elmondom, de akkor előtte keressük meg Buffy-t oké?

Spike: Hahó, Buffy Los Angelesben van! Mi vagyok én, tudakozó? (Spike egyre idegesebb.)

Kevin: Hahó és én ezt honnan tudtam volna? (Dülleszti ki gúnyosan a szemeit Kevin, majd mikor eszébe jut, hogy ki is áll előtte próbálja az iménti beszólást szokásos szóözönével elfeledtetni.) De mit csinál ő Los Angelesben? Casinozik? Nah igen... valamivel ki kell egészítenie a fizetését.. én megértem... teljesen megértem... (Látva, hogy Spike arcában az idegek egyre gyorsabban és látványosabban mocorognak, gyors témaváltással próbálkozik.) Megtámadott engem és Vi-t egy démon!

Spike: Igen, szerintem is leginkább kaszinózik. (Spike szeme kábé vért szikrázik.) És ki a franc az a Vi? Bár, igazából nem érdekel. (Fogja magát és felcsörtet a szobába.)

Lucy: Hú, ennek tényleg valami baja van. (Összegzi az eddig csöndesen figyelő Lucy.) Lehet, hogy összevesztek Buffyval. Tényleg, ne is törődj vele... (Barátságosan megpaskolja Kevin hátát.)

Kevin: Hát nagyszerű. A számomra legfontosabb dolgot nem is említettem neki... pedig igazából azért jöttem. Tudod Lucy... Buffy és a többiek a sok baromi fontos dolog és a vodkásüveg mellett arról elfeledkeztek, hogy a víziós srácnak valahol aludni is kellene!

Lucy: Szegénykém, nincsen hol laknod? Tudod mit, akkor gyere hozzánk... Nem hiszem, hogy Andy ellene lenne... Bár most még nagy a rendetlenség, tudod, csak most költöztünk, és ma reggel feldőlt az egyik polc is, és minden teli van könyvekkel, ja, és a gáz sem működik valamiért, de azért biztos elférnél valahol... Bár végülis ott van Andrew régi szobája, Buffyék lakásában, ott is elférnél, bár az ágyból kilógnak a rugók mióta ráejtettük az íróasztalt, de azért elviselhető...

Kevin: Oh nagyon aranyos vagy. Csak tudod olyan kellemetlenül érzem magam... Olyan mintha púp lennék a hátatokon... pedig elvileg azért jöttem, hogy segítsek. Mióta Cleveland-ben vagyok úgy érzem magam, mint egy hajléktalan... Három napja vagyok itt és egyedül akkor aludtam ágyban, mikor vízióim voltak és belfektettek valaki ágyába, hogy ne legyek láb alatt... De mindegy, nem panaszkodom.

Lucy: Hát, fura egy társaság ez, meg kell  mondjam... De azért alapvetően jó fejek, csak szerintem kicsit belezakkantak az állandó világvégékbe. De tényleg, hozzánk jöhetsz, ha akarsz. (Kedvesen vigyorog, és feltoltja a lecsúszni készülő szemüvegét, amivel összekeni az arcát is a kék dologgal.)

Kevin: Köszönöm. (Megfogja Anya pulcsiját és letörli a lány arcáról az imént odakent kék valamit.) Várj, szólok Spike-nak, mert a démonos dologról tudnia kell. Akárhogy nem tetszik neki, ezt most el kell mesélnem, mert nagyon különös... Mint már említettem megtámadott mindket egy démon. De éppen az a furcsa, hogy nem nevezném támadásnak, mintha mást akart volna... (Miközben mondja elindul felfelé a lépcsőn, hogy megkeresse Spike-ot.)

Lucy: Ohh, oké, akkor én most... Szia! (Ajtócsapódások közepette hazaindul.)

Kevin: Szia! De... (Szólna a lány után, de az szempillantás alatt távozik. Kevin a fejéhez kap. Ismerős érzés...) Ne csak most ne...! (Próbál feljutni a lépcsőn, de félúton elveszítni eszméletét és lezuhan a földszintre. Spike meghallja az óriási robajt, amit a fiú esése kelt. Mire kiér a szobából, hogy megnézze mi az, Kevin már a földszinten fekszik és a feje erősen vérzik.)

Spike: Áhh, véres pokol, kellett ez nekem! (Lesiet a lépcsőn, és megnézi a fiú sebét, megállapítja, hogy nem olyan súlyos a dolog.) Persze ilyenkor még Helen sem tud itt lenni. (Felemeli a fiút, és elhelyezi egy fekvő alkalmatosságon. Körülnéz a szobában, és jobb híján néhány zsepit nyom Kevin fejére.) Innentől fogva nem az én ügyem. (Mormogja magában, és visszavonul a szobájába.)