Transamerika
2006.05.26. 22:41
Transamerika
Ha a műfaját kéne meghatároznom, azt mondanám, ez egy valóság-dráma. Olyan egyszerű, és magvas gondolatokat közöl néha eléggé kemény képekben, amiket néha nem veszünk észre az életben. A történet Bree-ről szól, egy transzszexuális nőről, akire már csak egy műtét vár; és nővé válik. Ám ekkor jön a zavaró tényező... kiderül, hogy férfiúi-múltjából lett egy srác. És itt kezd érdekes lenni a sztori. Nem mondom el miről szól, nézzétek meg, alapmű. Olyan érzelmi változásnak, fejlődési útnak lehetünk tanúi, amíg a filmet nézzük, amire később jó lesz visszagondolni. Valami olyasmibe nyúlt bele ez a film, amit eddig tabunak gondoltak sokan, és beszélni sem mertek róla. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a színésznő (Felicity Hoffmann/így írják??/) fantasztikus tehetséggel és őszinteséggel alakítja a magát illúziókban ringató, keserű történetű főszereplő karakterét. A fiát játszó srác szerintem egészen cuki, egészen addig, amíg be nem festi a haját szőkére... Tele van velős gondolatokkal, amiket talán nem is hallgatnál meg; de ha másért nem, legalább azért nézd meg, mert sok díjat elnyert mű ez. Semmi összeesküvés-elmélet, semmi szerelem-az-utolsó-vérig. Csak az élet maga, minden hibájával és értékével együtt.
leggázabb: nincs ilyen, bár nem tetszik az, amikor arra a bulira mennek. Olyan furcsa. Meg a srác haja...
legkirályabb: Amikor Bree elsírja magát a kórházban. Ez a film legfantasztikusabb jelenete. Az indián pasi :)
|