Bin-jip
Lopakodó lelkek

 Egy művészfilm. Teljes egészében a valóság mindennapjaiból merít fantáziát és ezekből az átlagosnak tűnő mindennapoból készít el a rendező egy fantasztikusan kellemes filmet. Semmi lila köd, vagy golyózápor.
 Azt kell, hogy mondjam: ez egy olyan film ami nekem nagyon tetszett. De sajnos kell valami kritikát írnom róla, mert hát ugye ez a kritika a köbön rovat...

 Nem írom le a tartalmát, csak amennyi szükséges:
 Egy fiatal srác a motorjával járja a várost és minden ajtóra hírdetéseket ragaszt. Ha egy ajtóról másnap sem tűnik el a reklámpapír, akkor az háziak valószínűleg nincsenek otthon. Ekkor színre lép hősünk és beköltözik egy napra. Eszik, iszik, alszik, stb... cserébe kimossa a szennyest, megjavítja az elromlott dolgokat és teljes rendben hagyja el a házat. Egy ilyen alkalommal találkozik a férje által bántalmazott modellel, egy szép lánnyal. Miután a srác megmenti a csajt annak férjétől, együtt folytatják ezt az életmódot...
Mondhatni: Jönnek, esznek, (javítanak) elmennek...:))

 Aztán meg persze jönnek a bonyodalmak, de a lényege az tényleg fenomenális! Kim Ki-Duk ismételten remek művet alkotott, ami szerencsére idejében ideért kicsiny hazánkba. 
 Még mielőtt azzal vádolnátok meg, hogy agyon dícsérem ezt a filmet, elárulom, hogy mi nem tetszett benne: amikor beköltözik a srác az első házba, akkor egy ottani fogkefével most fogat.De tényleg, ti nem találjátok gusztustalannak a dolgot?! Ja meg amikor megjavít egy légpisztolyt, és a hazaérkező két éves kölyök fejbelövi az anyját... lehet hogy ez valami japán-humor, de én nem igazán értem. És az a sok golfozós jelenet sem az igazi... na tesssék, most jó lesz? Azért mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg, mert tényleg hihetetlenül szép és leheletfinom filmet láthatunk, némi szenvedéssel, szerelemmel és egy csipetnyi humorral.

a leggagyibb: légpisztolyos rész, a férj.

a legkirályabb: A két főszereplő; amikor a börtönben elsajátítja a láthatatlanná válást:) ; az hogy a fiú egy szót nem szólt benne; a zene; a film hangulata...