Lassan, csendesen közeleg A félhomályban nesztelenül lebeg S és mit sem sejtve, Kiváncsiságtól megveszve, haladok feléje. Bizalomtól fujtatva, Merész szívvel kezem nyújtom.
Ám ekkor a fátyol fellebben Kezem elrántom hirtelen Rohanni kezdek megrémülve Menekülni a sötétbe Ő utánam sietve De elbújnom nem lehet. Kiutat keresek kétségbeesve De tekintetem nem hatol a sötétbe. Rémülettel telt szívvel Megállok...
Sóhaját hallgatom. Leheletét érzi arcom. Lélegzetem visszafojtom. Nem moccanok. Fejem lehajtom.
Szempillám meglebben, Fejem az égbe emelem. Lassan mozdulok, Mozdulnék de nem birok, Érzem szorosan körbefon Hang nem jön ki torkomon. Lelkemig éget tapintása Lassul szivem dobbanása. Szememre sötét lepel borul. Testemből a vér kihull. Tagjaimból az erő elmegy. Remegni kezdek. Testem felett az uralmat nem lelem. Ócska játékszere lettem. S a gondolattól nem szabadulok; Legbelül még én is ember vagyok. |