Hámori Gabriella

Állítólag több mint félmillióan olvasták az Állítsátok meg Terézanyut! című magyar bestsellert. Én nem voltam közöttük. Belelapoztam ugyan, de rögtön felfedeztem, hogy a Bridget Jones naplójával ellentétben élvezhetetlen a szépirodalomhoz szokott olvasó számára. Amikor azt olvasom, hogy "Mit tesz ilyenkor az ember lánya...", bármit képes vagyok abbahagyni. Ennek ellenére a Terézanyu-filmet vártam, és ami még ennél is több: indokolatlan bizakodás támadt bennem, hogy akár jó is lehet.

Ha korábban tudom, hogy a regényíró Rácz Zsuzsának végül is nem sok köze maradt a filmadaptációhoz, nem is lett volna indokolatlan a várakozásom. De ez csak később derült ki. Előre csak annyit tudtam, hogy a forgatókönyvet és a rendezést is egy férfi vállalta magára, ami - lássuk be - mégis csak furcsa. Viszont nem baj. Szintén furcsa, hogy a harmincas éveiben járó főhőst egy 26 éves színésznő, Hámori Gabriella játssza, de ez is csak addig, míg nem ismerjük az alakítást.

Ha már itt lyukadtam ki, le kell szögeznem: Hámori Gabriella minden kétséget kizáróan alkalmas arra, hogy elvigyen egy filmet a hátán. Lehet szeretni, csodálni, irigyelni, együtt érezni vele, drukkolni neki. Ez nagyon fontos, enélkül nincs film. Olykor gyönyörű, máskor átlagos, és van, amikor nagyon bénán néz ki. Általában az ő arcán csüng a tekintetünk, de ha kell, átadja a terepet az epizodistának, akik bravúrosan teljesednek ki egy kétperces jelenetben.

Amikor például a Szex és New York-ból átemelt négy csajos felállást látjuk, Hámori háttérbe húzódik - a prímet Schell Judit vagy Ónodi Eszter viszi. Amikor pedig állásinterjúkon vesz részt, tökéletes untermann: bólogat, meghatódik, és tapintatosan hallgat a panaszkodó, dicsekvő, egocentrikus pasiknak. Hámori Gabriella tehát jó választás volt Kéki Kata szerepére, azt is mondhatnánk, hogy tökéletes.

Bergendy Péter rendezőnek pedig ez az egyik legfőbb rendezői erénye, de emellett még van más is. Nemcsak a főszereplőt találta meg ügyesen, de a többi kollégát is. Mellékszereplőket, operatőrt, díszlet- és jelmeztervezőt, vágót és zenei szerkesztőt. Pados Gyula (a legdivatosabb magyar operatőre) több stílusban, de mindig a célnak megfelelően fényképezett, még a lepattant helyszíneket is széppé varázsolta. Fontos, hogy voltak lepattant helyszínek, mert különben úgy is tűnhet, mintha Magyarország már majdnem olyan fejlett volna, amilyen egyébként még nem. A két véglet felvonultatása Hujber Balázs látványtervező érdeme.

A jelmeztervező Breckl János szakított azzal a beugratós nyugati mintával, hogy a szereplőknek minden ruha jól áll, és mindegyiket csak egyszer veszik fel. Az említett alkotókkal együtt ő is ráérzett arra, mitől lesz valami reális, és mégis trendi.

A színészek másképp játszanak, mint a többi magyar filmben. Az amerikai játékstílust követik: rátesznek egy lapáttal, poentíroznak, szélesebb gesztusokat, erőteljesebb mimikát használnak. Ezt a műfaj követeli meg tőlük - ami mindezek ellenére nem tisztán vígjáték. Itt vagyok köteles Bergendy másik nagy erényét szóvá tenni: sokkal érzékenyebb, drámaibb filmet készített, mint a szingli-élet eddigi megörökítői.

A Szex és New York-ban csak-csak, a Bridget Jonesban viszont csak komolytalanul jelenik meg ennek az életformának az árnyoldala: a magányosság, elesettség, önbizalom-hiány. Az Állítsátok meg Terézanyut! című filmben ezzel szemben komolyan átélhetővé válik egy esendő ember vergődése, aki nem az "ember lánya", hanem az ember maga. Ezáltal több annál, amit eddig láttunk a mozikban és a tévében, és ettől még nyugodtan belefér egy-egy oszlopba ütközős poén.

Az Állítsátok meg Terézanyut! ennyiben "magyar" film: kicsit mélyebb, kicsit igazibb, mint azok, amelyek a témát külföldön feszegették. Nem csak vicces (az is!), de néha szomorú is. Egy kicsit hosszú - ez az egyetlen, amin még lehetett volna csiszolni. Nem kell a jégtáncos betét: anélkül is érezzük, hogy Csányi Sanyi az igazi!

Gyárfás Dóra

[origo]