Harry Potter és a Százholdas Pagony lakói

Kora hajnal volt. A sűrű köd elfedte a várost, s az emberek rémülettel jártak-keltek benne. A tejszerű ködben egy kis házikó tűnt fel. Harry Potter lakott ott. Harry Potter, aki nemrégiben még gyermekként megölte Voldemortot, az a Harry Potter, akit a kis túlélőként is hívtak. Mára már jól megtermett, 19 éves, fekete hajú, és még mindig csillogó zöld szemű fiú volt, ám ma már a világ egyik legnagyobb varázslójaként, s hőseként tartották számon. Magányosan élt Godric's Hollowban, szülei háza mellett épített 8 lakásos panelben. Éppen ebben a másodpercben szólalt meg a vekkere, a Harry menten le is csapta. 15 perc múlva kinyúlt egy kéz, egy hófehér kéz, s megfogta az éjjeliszekrényen lévő hatalmas, szigetelőszalaggal javított, kerek szemüveget. Ez volt a szerencseszemüvege, melytől nem volt hajlandó megválni. Feltette a szemére, s kicsit az alvástól még vaksin körbe pislogott a szobájában. Nagyon helyes kis szoba volt. Volt egy nagy, ósdi diófaszekrény, melyben a ruhái szerény gyűjteményét tartogatta a mi Harrynk. Ugyebár ott volt az ágya, mely mellett a már ismert éjjeliszekrény állt. Íróasztal kényelmes székkel, ez volt az ablak előtti berendezés. A lakáshoz hozzátartozott még egy konyha, egy fürdőszoba jacuzzival, s belső medencével, egy nappali, melyben kisebbfajta házimozi-rendszer volt, DVD lejátszóval és videóval. Egy számítógép is volt ott. Kormánnyal, mert Harry az autóversenyes játékokat is nagyon kedvelte. Étkező, melyhez csak egy négyszemélyes asztal tartozott. Hetente jött hozzá Bellatrix Black takarítani, azonkívül a háztartást Sipor végezte. Ma reggel is Potter kedvenc ételét készítette el, mikor Harry kitámolygott az étkezőbe.

- Bundás kenyér van sajttal, aljas sárvérű támogató… úgy értem, drága uram!- tette hozzá gyorsan látva, hogy Harry előkapja a pálcáját.

Harry neki is látott, s fél perc alatt eltűntette a kenyerét. Egy perc múlva már csak a sajt árulkodott a szája körül arról, hogy evett. Bement a szobájába, előkotort egyet a Dudley Dursleytől kapott pólók közül, felvette egyik farmerját, s a kék-fekete csíkos térdzokniját. Majd kiment a fürdőszobába, ahol fogat mosott. Továbbra is megőrizte azt a szokását, hogy nem fésülködött. Pedig barátaitól számtalan csodálatos ékköves, sárkánybőr-bevonatos, vagy csak csillogó fésűket kapott, de ő makacsul kitartott eddigi szokásai mellett. Majd megnézte az e-mailjeit, s látta, hogy egy sürgős ügyben hívják, mert egy embert gyanúsan halálfalónak találnak. Harry Potter pedig Merlin-díjas auror volt. Így hamarosan teljes harcfelszerelésben készült elhagyni a házat, hogy a helyszínre hoppanáljon. Minden rendben is ment. Elképzelte a helyet, elvégezte a varázslatot, hogy elindulhasson, Már magában el is gondolta, hogy mit fog tenni, amikor Sipor odaszaladt, hogy elköszönjön, s a cipőjét tisztára fényesítse, de erre nem volt idő, mert Harry Potter már indult volna. Így a hoppanálásba hiba csúszott. Harry a legsúlyosabb következményeket várhatta: vagy kettéosztódik a teste, vagy valami ismeretlen helyen köt ki. Esetleg mindkettő? Majd kavargást érzett, vagyis megindult. A gyomra összeszorult, hogy mi lesz. Az is lehet, hogy csak a bundás kenyér kezdett megemésztődni, mindenesetre az biztos, hogy nagyon izgult. Mikor a kavargás elmúlt, egy erdőben találta magát. Nagyon barátságos erdő volt, besütött a napfény, s vidáman lengedezett a fák lombja az enyhe szélben. Harry elhatározta, hogy a következő havi fizetéséből fog itt venni egy villát, habár hogy a pénz összejöjjön, pár reklámajánlatot is be kell gyűjtenie. Rögtön megfeledkezett azonban a gondolatairól, amikor egy piros pólós, dagadt medve közeledett felé élénk helózással. Harry először megtörölte, mint az őrült a szemüvegét, de mivel nem segített, ezért a szavak mezejére lépett:

- Ki a jóég vagy te?- kérdezte a mackót. 

- Mégis ki lennék én? Ennyire nem nézted a Disney-filmeket? Én Micimackó vagyok!- húzta ki magát a medve elégedett vigyorral.

Harry először kis híján nevető-görcsöt kapott, majd felfogta, hogy valóban egy mesefigurával beszélget, akinek igen nagy az egoja. Ráadásul legalább 120 kiló egy méter húsz centi ellenére. De mint tudjuk, a belső érték számít. Harry párszor még elmotyogott egy szemüveg-tisztító varázslatot, majd ismét a medvéhez fordult.

- És hogy kerülök ide? Hogy hogy ti léteztek?

A medve lefitymálóan nézett rá:

- Honnan tudjam? Mi vagyok én? Információs iroda? Kérdezd meg Bagolyt, vagy tudom is én, kit. Nekem tök mindegy, hogy mit teszel.

- Te Micimaci, a filmben sokkal rokonszenvesebb vagy!

Harry bosszús volt, mert fogalma sem volt, hova tovább. A mobilját otthon hagyta, és Hedvig, a hóbagoly sem volt vele. Apropó, Bagoly! Hiszen minden bagoly alkalmazható postagalambként! Erre már csak a Bagolyt kell rádumálni. Megkérte Micimackót, hogy kísérje el Bagolyhoz. A maci eleget tett eme kérésnek, s nemsokára Harry már egy fán lévő hosszú, szúette létrán mászott fel. Kopogott Bagoly ajtaján. Semmi válasz. Csengetett a csengővel. Semmi válasz. Ordított ezerrel. Semmi válasz. Betörte az ajtót. Egy teremtett lélek nem volt sehol. Hol lehet Bagoly? Gondolkodott Harry Potter őszinte megdöbbenéssel. Természetesen kisebb gondja is nagyobb volt eme csekélységnél, de vissza akart jutni. Erre az a fránya bagoly eltűnt. Bosszantó. Ekkor
fekete fényáradat töltötte be az eget. Szörnyű robajjal bagoly jelent
meg fekete talárban, fekete varázspálcával és ürgével, akinek Harry
legnagyobb ijedtségére hiányzott egy ujja. A mutató.
- Potter, már vártam erre a pillanatra, mily régen!- szólott
imigyen bagoly pajtásunk.
- Mi, miért, miért vártál rám, ó hatalmas baglyok baglya?-
kérdezte színpadiasan elcsukló hangon HP.
- Ideje van már, hogy felkérj postabagolynak!- mondta
bagoly, s elindult Harry levelével a minisztériumba, azzal a kéréssel,
hogy szabadítsák ki Harryt.
Pár perc múlva Harry Potter az ágyában találta magát, de maga sem
tudta, hogy került oda, de amit leginkább nem tudott megmagyarázni,
az egy kis, piros póló volt, amelyet viselője már jól kinyújtott.