Tehát, megírom eddigi legérdekesebb történeteimet. Nyár van, 2006. október 18. Ősz ellenére a nap melegen tűzött, és csak az volt mindenkinek a vágya, hogy elmerüljön egy hűs medence vizében. Aki ezt megtehette, az rögtön meg is mártózott benne. Emlékszem mindenre pontosan: a szobámban ültem, és olvastam. Néha fel-felpillantottam, hogy akkor éppen berohant öcsém, vagy húgom, netán nővérem kérdésére egy rövid választ adjak. Az óra hármat vert. Ekkor döntöttem úgy, hogy iszom egy jéghideg limonádét. Feltápászkodtam ültömből, amikor szokatlan zaj ütötte meg a fülemet. Szárnysuhogás. A szobámban. Körül néztem, és rögtön, szinte abban a másodpercben megpillantottam a vétkest, egy aranyos kis szürke fülesbaglyot. Nagyon meglepődtem, tekintettel arra, hogy nappal soha sem látni efféle kis huhogó állatkákat. De nem csak azon, hogy mi volt, hanem hogy mi volt nála. egy kis papírfecni, írással. Ha az ember, ebben az esetben én jól megnéztem, megláttam, hogy nem papírfecni az, hanem egy rejtélyes levél, helyre pontosan nekem címezve, ám feladó nincs rajta. Piros pecsét díszelgett rajta, egy nagy R betűvel. A keltezés szerint augusztus 1-jén írták. Angliából, az én második otthonomból, mivel anyukám angol, én egyidejűleg tanultam meg anyanyelvi szinten mind magyarul, mind angolul. Így nem is csodálkoztam a helyszínen, hiszen anyukám rokonsága Angliában él. Mikor kinyitottam, egy érdekes levelet találtam a borítékban, melyből alig értettem egy mukkot.

Tisztelt Ms. Konkoly!

Örömmel értesítjük, hogy Szeptember elsejétől Ön felvételt nyert a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskolába! Mellékelten küldjük a szükséges tankönyvek, és tárgyak listáját. A vonat szeptember 1-jén indul a King's Cross pályaudvarról, a kilenc és háromnegyedik vágányról, 11 órakor.

Szívélyes üdvözlettel: Minerva McGalagony prof.

                                     Igazgatóhelyettes

Hát ez meg vajon mi a jó ég lehet? Hiszen én már járok iskolába. És már ebbe rég el kellett volna mennem… Londonba, vagy hova. Szaladtam ki anyuékhoz, hogy vajon mit jelenthet ez az üzenet. Gyorsan anya orra alá raktam, aki láthatólag nagy örömmel olvasta!

- Jaj, Barbi, szóval te is! Úgy örülök, nagyon büszke vagyok rád!

- De hát ez mi?

- Te is varázsló vagy, akárcsak mi. Tudnod kell, akit te édesapádnak hiszel, ő valójában csak a nagybátyád. Édesapád elszökött, mikor még kicsik voltak, ő nagy varázsló, de jobb, ha róla nem beszélünk.

- Miért ki?

- Semmi, hagyjuk. De hogy felvettek a Roxfortba! Ez csodálatos! Mégis van benned varázserő!

- Anya, ugye te sem gondolod komolyan, hogy varázsló vagyok?

- Nem is, kicsim, te egy igazi boszorkány vagy!

- Hogy egy… mi?

- Jaj, ne csodálkozz már! Boszorkány, tudsz varázsolni, illetve fogsz tudni, miután a Roxfortban megtanulsz!

- Szóval elmegyek oda? - hebegtem.

- Még szép! Igaz, el kell intézni a vonatot. Azért értesítettek nyilván későn, mert a bagoly itt eltévedt.

- Nem baj, anya, én szívesen megyek. De miket kell beszerezni?

- Nos, azokhoz utazunk Londonba! Varázskellékek!

Másnap rögtön el is repültünk. Anya egy nagyon érdekes helyre vitt el. Egy koszos, poros táblán ez állt: FOLTOZOTT ÜST

Egy fogatlan, hajlott derekú férfi volt a pultnál, anya melegen üdvözölte:

- Szervusz, Tom! - a kocsmáros nem hitt a szemének:

- Nohát, csak nem Lisa az? Roxfortos korod óta nem láttalak! Ki ez a leány veled?

- Ő Barbara, a lányom. Barbi, ő Tom, gyermekkori kedves ismerősöm. Mikor a jövendő iskolámba készültem, mindig itt szálltam meg.- mutatott be minket egymásnak pár mondattal. Természetesen angolul beszélt, mivel már Angliában voltunk, tudta, hogy nekem nem baj. Mikor elfoglaltuk szobáinkat, anyám magyarázkodásba kezdett:

- Nos, Barbi, úgy vélem, pár dolgot alapvetően tudnod kell: a Roxfortba november elsején fogsz érkezni, mert csak akkor indul legközelebb a vonat. Az óvintézkedések miatt csak akkor mehetsz varázsló lévén. A varázslóknak sok érdekes tárgy kell: üstök a bájitaltanhoz, seprű a repüléshez, varázspálca varázsláshoz. Négy ház van a Roxfortban, melyek olyanok, mintha osztályok lennének: a Hugrabug, a Hollóhát, a Griffendél és a Mardekár.

- Anya - szóltam közbe- te hova jártál?

- Én Hollóhátas voltam. Tehát, itt hét évfolyam van. A Teszlek Süveg oszt be jövendő házadba. Ez egy beszélő sapka. A kviddics a varázslók sportja, ez a légi kosárlabdás foci. Mindegy, ezt majd megtudod. A tanárokat vagy professzornak, vagy tanár úr és nőnek kell hívnod. Eddig ennyit, a könyvek, beszerzéséhez van időnk.

- Hosszú hetek lesznek.- sóhajtottam.

Tehát, ezt az időt egyben írom le, főleg, mivel sok más dolog a tankönyvek, kellékek beszerzése mellett nem esett.

Elindultunk egy reggelen, pontosabban október 27-én tankönyveket vásárolni. Sok könyvet kellett összevásárolni, így úti célul a Cikornyai és Patzát tűztük ki. Itt nagy választék volt, de nekünk csak az elsőévesek olvasó, és munkatankönyvei kellettek. Rögön megvettük Miranda Dabraktól a Varázslástan alapfokon 1-et. Azután a mágiatörténet, bájitaltan, Sötét Varázslatok kivédése, és egyéb könyveket. Ezután a bájitaltanhoz szükséges holmik beszerzéséhez indultunk a Koty&Valék üzletbe, amely egy nagyon eldugott sarkon volt az Abszol úton. Üstöt, varangyosbékahájat és bibircsókot, s még sok efféle borzalmat vásároltunk össze. A seprűvásárlás lett volna a legjobb, ám a lista kiemelte, hogy az elsőéveseknek nem lehet saját seprűjük. Nos, ezen  nagyon elszomorodtam. Florean Fortescue üzletében azonban rögtön vigaszra találtam, méghozzá egy csokipocak málnakrémmel töltve nevű, vaníliával leöntött édesség személyében, mely nagyon finom volt! Ezután visszatértünk a Foltozott Üstbe, hogy ebédeljünk valamit. Én egy rántott sajtot szerettem volna, mivel ez a kedvenc ételem. Limonádét kértem, s azt kaptam is, de rántott sajt nem volt. Ó, ez rossz! Akkor maradt a sült hús burgonyafilével és yorkshire-i öntettel. Ilyet sem ettem még, de meg kellett állapítanom, hogy finom! A varázslóknak is van némi ízlésük. Délután Madam Meg Varr Talárszabászatához mentünk. Épp mellette nyílt meg Madam Malkin Talárszabászata, de most mégis hűek maradtunk anya régi, kedvenc talárkészítőjéhez, Ms. Meg Varr-hoz. Ott csalódnom kellett. A talár nem valami menő, szép ruha, csupán egy egyszerű, egybe ruhaszerű, szoknyavégződésű valami. Sima fekete. Gyorsan mintát vett rólam Ms. Varr, majd megígérte, hogy miután megvettük a pálcám, már kész is lesz. A pálcavásárlást vártam a legjobban! Ollivander úr üzletébe mentünk. Ollivander úr kis, köpcös emberke volt, vékony, csontos ujjakkal. Anyát persze rögtön megismerte, s hajlongva fogadta.

- No, lám, örülök, kedves Lisa, hogy újra látom! Hét és fél hüvelyk, narancsfa és oroszlánsörény, nemde?

- Ó, de igen, Ollivander úr, ezúttal viszont a lányomnak kéne egy remek pálca.

- Rendben, rendben, no lássuk csak! Elsőként, hölgyem, próbálja meg ezt: egyszarvúmag, körtefából!- fordult felém.

Ám mikor a kezembe vettem, már ki is szedte belőle.

- Nem, nem, ez nem jó. Ezt nézze meg: lósörény és diófa.    

Ezzel is ugyanez történt: Ollivander kikapta a kezemből.

- No, lám, nézzünk meg egy érdekesebb kombinációt: vérbükk fából készült, nyolc hüvelyk, leprikón-karom és macska-szőr. Próbálja meg!

Amikor megfogtam, melegséget éreztem magam körül. Ollivander arca ragyogott:

- Ez a maga pálcája, kisasszony, nos, nem hittem volna… Maga a Sötét Nagyúr gondolkozott e pálca, és egy másik között… Mindkettő jelezte, hogy hozzá való. Magának még küldetése lesz, Ms. Konkoly!

Anya arca hirtelen merev lett. Valami az eszébe jutott, ezt láttam rajta. Majd megrázta a fejét és mosolygott.

- Köszönjük, Mr. Ollivander, mivel tartozunk?

- A pálca hét sarló, nyolc knút. sipította.

Anya kifizette, és távoztunk. Mivel minden kis varázsló és boszorkány növendéknek kell egy állat, ezért a Dzsungel és Szavanna üzletet kerestük fel állatvásárlás céljából. Én mindig baglyot szerettem volna, de sajnos madár- allergiám volt, ezért anya azt mondta, macskát válasszak. Hirtelen megakadt a szemem egy gyönyörű, vörös macskán, melynek zöld szeme volt. Pont olyan volt, mint én, csak macskában. Rögtön megszerettem. Odavittük a pulthoz. A boszorkány így szólt:

- Nagyszerű választás. A macska neve Recca. Öt galleon az ára.

Anya ezt is kifizette. Már nem volt dolgunk, így megint felkerestük Florean Fortescue Fagylaltszalonját. Ott egy narancs és kókuszízesítésű nyalókát ettem. Milyen érdekes dolgok vannak itt! Anya azt mondta, hogy, ha nagyon jó leszek, akkor elvisz Roxmorts faluba, ahol csupa ilyen van.  Igaz, a növendékek csak harmadiktól látogathatják, de vele most is elmehetünk. Ez szuper! Október 31-én reggel el is indultunk Roxmortsba. Tényleg csodálatos volt! Gyönyörű édességbolt ezerféle édességgel, amelynek neve Mézesfalás volt! Mindenféle édességet lehetett kapni: lufi-rágót, magától újratöltődő fagyit, pezsgő-cukrot, finom csokoládékat, italokat. Megláttam egy nagy rikító csomagot, csicsás felirattal: Bogoly Bertiféle Mindenízű Drazsé.  A csomagban nagyon sok, színes kis bonbon volt. A hátsó felirata szerint volt benne ezerféle íz. Még bors és máj, meg hangyaízű is! Fúj! Anya azt mondta, hogy a többi, normális íz nagyon finom, szóval vettünk egy zacskónyit. Aztán egy csomag Pezsgő Pennát, meg egy Epersütiadagolót. Mennyi furcsaság! Csak ámuldozni tudtam. Belül nagyon izgultam: holnap utazom a Roxfortba! Vettünk egy nagyon szép, K.B. (Konkoly Barbara) monogramos bőröndöt. Ott mindenkinek ilyen van a saját monogramjával. Este nagyon nem bírtam elaludni: Roxfort, Roxfort, Roxfort, csak ez járt a fejemben. És itt kezdődik a történet………………….