Hali! Ma kezdődtek az óráim: átváltoztatástan, bájitaltan, sötét varázslatok kivédése kétszer és mágiatörténet. Reggel lementünk Nancyvel a nagyterembe reggelizni. Én virslit ettem serpenyőben sült krumplival, és gyümölcsös teát ittam. Valódi eperdarabokkal. Igazán finomnak találtam. Majd összeszedtem a tankönyveimet, de legnagyobb ijedtségemre egy levelet találtam a táskámba rejtve. Sebastian White írta a nem éppen gyöngybetűivel.

Szia Barbi! Ülsz mellettem mágiatörténet órán? S.W.

Miután megtaláltam, megmondtam neki, hogy sajnálom, de Nancy mellett ülök. Erre mintha megsértődött volna, és bánatosan mondta, hogy mind egy. Ekkor esett le, hogy biztosan barátilag írta a levelet? Mert elképzelhető, hogy ő ennél mélyebben szeretne velem jóban lenni. Mikor elkezdtük várni McGalagony professzort, Lilah száguldott a terem elé. Rögtön felém fordult:

- Na, jártok? Megkérdezett?- kérdezte olyan izgalommal, mintha éppen tőle kérdezték ezt volna.

- De Lilah, miről beszélsz? Mégis ki?- válaszoltam kérdéssel a kérdésre.

- Hát… Seb… vagyis valaki megkérdezett?- faggatott tovább.

- Nem, senki az égvilágon!- válaszoltam kicsit türelmetlenül.

- Oh, értem, bocsi.- és odarohant Sebastianhoz, s mérgesen suttogni kezdett testvérének valamit. Sebastian tűzvörös arccal hallgatta Lilaht. Folyton felém nézett, én meg szándékosan elnéztem mellette. Végre megérkezett McGalagony.

- Jó napot, üljenek le! A mai órán állatokat fogunk átváltoztatni talpas pohárrá. Mutatom - mondta pálcája felvevése közben- egy-két hár Veraverto- bökött pálcája hegyével egy madár felé. Az nyomban aranylóan csillogó pohár lett. Nekem nagyon tetszett a mutatvány, s rögtön az asztalra tettem Recca cicámat. A tanárnő így szólt:

- Most maguk is megpróbálhatják. Miss Konkoly, kérem, kezdje maga!- mutatott rám nagy ijedtségemre. Első igazinak mondható órámon először varázslok igazán, mert eddig csak írtam, meg ilyenek. De varázsolni ilyen komoly mágiát! Nagyon izgultam, de tisztán, és hangosan így szóltam pálcámmal a kezemben Reccára mutatva, s háromig számolva:

-Veraverto

Reccából még McGalagonyénál is szebben fénylő ezüstpohár lett, s mindenki ámuldozott. McGalagony ekkor letette a pálcáját, s odajött hozzám:

- Mondja, először varázsol? Eddig sosem?- kérdezte olyan izgatottan, mint amikor én varázsolni készültem az imént.

- Igen, tanárnő, először.

- Maga istenadta tehetség átváltoztatástanból, Miss Konkoly! Ilyen varázslatot még harmadévesek, akik sokat varázsoltak sem tudnak előszörre megcsinálni! Kérem, ezen túl járjon hozzám kedd délutánonként, holnaptól kezdve korrepetálásra! A maga tehetségét gondozni kell!

- Kö.. Köszönöm, tanárnő!- dadogtam meglepetésemben.

A többiek valóban nem tudták előszörre megcsinálni a varázslatot. Nancynek csillagokat lőtt a pálcája, Lilahnak füle lett a poharának, Percyének pedig brekegő rohamai voltak. Csak Lucynak sikerült harmadjára bronzpoharat csinálni. McGalagony az én munkámra 30 pontot, Lucyére 10-et adott. A következő óra bájitaltan volt. Bell professzor és a Griffendélesekkel. Mi ketten, Nancyvel dolgoztunk. A feladat elkészíteni egy kisebb gyógyitalt. Sok minden kellett bele. Akkor volt jó, ha narancssárgás, de középen zöldes színe volt. Nancy sokat elkalandozott Sebastian felé, de amúgy minden jó volt. Bájitaltanon jó főzetet csináltunk Nancyvel, legalábbis tökéletesen megfelelt az előírásnak. Mikor Bell odaért az üstünkhöz, mosolyogva bólintott. Sajnos, pontokat nem osztogatott. Pedig jó lett volna! Gyorsan felkaptuk a táskánkat, de előtte Bell professzor megállított:

- Barbara Konkoly, mondja, nem találkoztunk mi már valahol? Nem rejtett felnőtt? Szakasztott úgy néz ki, mint egy régi iskolatársam!

- Nem, tanárnő, nyilván anyukámat látta, ő is a Roxfortba járt. Hollóhátas volt, a neve Elisabeth Samantha Prinz.

- Én csak egy bizonyos Eileen Prinz-zel jártam a Mardekárba. Oh, igen, nagyon jó barátnőm volt… aztán hozzáment egy muglihoz, valamilyen Tobias Pipi, vagy Poppins, vagy kihez!- törölgette Bell a szemét az emlékek miatti meghatottságtól.

- Lehet, hogy anyukám rokona volt, nem tudom! Viszlát, tanárnő!

Eileen Prinz, de ismerős. Lehet, hogy valóban ismerem! Nyilván anya rokona, de nem hinném, hogy ő beszélt volna róla! Megírom neki!

Kedves Anya, Lisa, és Olivér!

Nagyon jó a Roxfort! Csillát még nem láttam, ő Hollóhátas ugyebár, és nem találkoztunk még. Anya, neked rokonod bizonyos Eileen Prinz? Hajdani Mardekáros. Barbara

Elküldtem, majd rohantam SVK, hosszabb nevén Sötét Varázslatok Kivédése órára. A többiek már bent ültek. Pommes Frites, akit én csak magamban burgonyának hívok, a neve miatt, szemrehányó pillantással nyugtázta jöttömet. Elkéstem két percet. De mielőtt emiatt leszidhattam volna magam, a professzornő megszólalt:

- Kérem, legyenek csendben, és figyeljenek nagyon, mert a mai órán igen nehéz dolguk lesz! Kisebb párbajt vívnak egymással. Felírom a táblára a varázslatokat, melyeket végre szabad hajtaniuk egymáson. Mást nem, ez is csak gyakorlás.- szólt szigorúan.

Nekem azonban rögtön zakatolni kezdett a szívem. Alig tudtam valamit, és azt is csak elméletben. A tanárnő írni kezdte a sóbálvány-átkot, a lebilincselő átkot, védekezéseket sokat, a pajzsbűbájt, lefegyverzéseket, meg sok mindent. Névsor szerint mentünk, a vesztes mindig leült, a győztes meg bent maradt, így kiválaszthattuk a győztest. Megijedtem, mert sokan nagyon erősek, én meg sehol sem vagyok. Én Sarahval leszek. Az undok Sarah Leona Kings-sel. Juj! Már csak páran voltak előttünk: Johanna Becky Jones, és még valaki jött. Ezután majd mi. Rövid másodpercek múlva, miután Pommes tanárnő feloldotta Johannát a sóbálvány átok kínos hatása alól, a nevünket mondta. Sarah felpattant, én meg ezúttal nehézkesen emelkedtem fel. Pedig amúgy igen fürge szoktam lenni. Meghajoltunk, s kezdtük. Sarah nyitotta a száját, én azonban nem tudtam, mit kéne válaszolnom, valami azt súgta, hogy kiáltsam ezt:

-Descriptio!- fogalmam sem volt, miért ez, s nem hittem volna, hogy valóban varázslat, de, ha nem lefegyverzés, védekezés, vagy ártó átok, akkor nyugodtan használhatom anélkül is, hogy a tanárnő felírta volna a táblára. Honnan jutott az eszembe, Kíváncsian vártam, mi történik. Elképesztő! Egy másolat lett belőlem! Vajon milyen? Ketten vagyunk Sarah ellen, mégis csak én vagyok. Sarah ledöbbent, mint mindenki, mert úgy tűnik, ezt még nem hallották. Én a nagy csodálkozásban játszva ráküldtem Sarahra egy Petrificus totalus! varázsigét, s ezzel a csata eldőlt, mint ahogy Sarah is a sóbálvány átok hatásától. Az osztály ujjongott, bennem meg a siker diadal íze volt. Nagyon örültem. A következő ellenfelem, Percy volt, akit egy könnyű, táblán lévő bűbájjal legyőztem, ez pedig az Everte Static volt. Az utolsó körben ketten maradtunk, Thomas és én. Thomastól mindenki félt, mert eddig ő volt a bajnok, én is remegő térddel álltam elé. Egy remek átokkal kirántotta a lábam alól a talajt, de én csak hasra estem, a vállam nem ért le, márpedig ez volt a cél. Visszatámadtam egy vicces, táncbűbájjal, melytől Thomas felülmúlt egy hivatásos táncost is akár. Ő sem maradt rest, azonban ezúttal túl messzire ment. Crucio-t kiáltott, melyre mindenki ledöbbent, én meg hirtelen égő, maró, szörnyű kínokat éreztem, s már csak hirtelenjében a halált kívántam, mert az a szenvedés egyszerűen leírhatatlan volt. A tanárnő beugrott közénk, s megszüntette a fájdalmat. Thomasra hihetetlen mérges volt. Vörös arccal fordult felé:

- Mit képzelsz, bele is halhatott volna ebbe a tiltott átokba, hát nem tudtad, te tanulatlan kölyök, hogy ez főbenjáró átok, s alkalmazója azkaban börtöni fogságot is kaphat?! Ezért ki vagy rúgva az iskolából, én mondom! Azonnal csomagolj, holnap haza mész zsupszkulccsal!

Ekkor azonban engedély nélkül megszólaltam:

- Tanárnő, kérem, ne küldje el, nem szándékosan tette… kérem, bocsásson meg neki!- mondtam a fájdalomtól még elhaló hangon.

- Nos, rendben, talán nem, de akkor egy havi büntetőmunka biztosan jár neki! Maga pedig, Miss Konkoly, ha biztosan jól érzi magát, akkor örömmel mondom, hogy nyert, mert Thomas megszegte a szabályokat! És ezzel 10 pontot nyert a Mardekárnak. Gratulálok!

- Köszönöm…

Még egy óra volt, de ott csak írtuk a gonosz átkok jellemzőit. Egész érdekes volt! Sötét dolog, de engem nagyon érdekel. Az óra után egy nagyobb ebédszünet jött, mágiatörténet előtt. Így ezúttal a levelem is megérkezhetett a nagyterembe. Ha gyors volt a bagoly, márpedig expresszt használtam, Illetve csak én tudom, hogy ez a kis bagoly, Parisz, a leggyorsabb. Parisz fekete, és a hasánál egy fehér folt van. Ő a kedvencem, s szinte az enyém, mert ha hívom, rögtön jön. Mármint ha a bagolyházban hívom. Lerohantam Johannával és Nancyvel a nagyterembe. Ott már sorakoztak az ételek. A Véres Báró is ott ült a tanulók között. Velem igenis néha egész kedves, viszont mindenki utálja. Állítólag a régi neve Bartemius Blut volt, ami német származásra utal, hiszen a németben a Blut vért jelent. A névelőjét nem tudom. A nagyteremben ma különösen finomra sütötték a krumplit. Mikor éppen letettem a tálam, egy levél pottyant az ölembe. Parisz repkedett fölöttem. Adtam a szájába egy kis krumplit, s ő boldog huhogással a bagolyház felé repült tova. Gyorsan feltéptem, s izgatottan vettem észre, hogy anya írta. A szöveg a következő volt:

Eileen Prinz az unokatestvérem. Valóban Mardekáros volt, s köpkőcsapat kapitánya. Egy Tobias Piton nevű muglihoz ment feleségül. Úgy tudom, van gyerekük, de nem tartom vele a kapcsolatot. Szia: anya

Végigolvastam, s valami majdnem kiszúrta a szemem a szövegben. Tobias Piton. De hiszen ez… nem, lehetetlen, nyilván sok Piton van a világon, kizárt, hogy ez a Tobias Piton az én kedves Perselus barátomnak legyen az apja! Nevetséges, még hogy mi testvérek! Hiszen a mi családunkban mindenkinek vörös haja van! És zöld szeme! De ő elég távoli rokon lenne… és az apjától is örökölhetett, és lehet, hogy ő másmilyen volt. Ki tudja, ez rejtély! Majd megkérdezem Perselust! Mert ha igen, akkor ő a rokonom! Anyukám unokatestvérének a fia. Másodunokatestvérem lenne! Elméletileg elképzelhető. Majd este, a klubhelységben megkérdezem. Megebédeltünk, s mentünk Binns professzor úr termébe, aki kísértet volt.  A testét halálakor a fotelében hagyta, tök buli! Illetve, szegény! De ez őt nem zavarta, tovább oktatja diákok nemzedékeit. S ami még érdekes, hogy az egyik falrészen látni a fiatalkori képeit! Nagyon helyesnek mondható volt huszonévesnek! Barna, dús haja volt egy kis hullámmal, s kék szeme. Magasnak tűnt, s nem volt se kövér, se sovány. Egy aranylánc függött a nyakában. Nem volt vészes. Sőt. Az óra azonban halál unalmas. Ilyen bugyuta tantárgyat! Nagyon unalmas szinte mindig. Még szerencse, hogy ehhez az egyhez, Johanna nagyon ért, és így ő mindig elmondja érdekesen, hogy miről beszélt Binns professzor. Hihetetlen, hogy hogy lehet figyelni egy ilyen órán. Dög unalmas. Rémes. Ma a kelta tündérmanók országos lázadását vettük Nagy Britanniában, a 15. században, amikor az óriás vasorrú bábák akartak felettük uralkodni, s a vasorrú bábák sokáig tartották elnyomva a szervezetlen államú tündérmanókat. A vámpírok is közrejátszottak benne. Ők a tündérmanók birodalmát akarták békében irányítani. Ez nem volt rossz téma. Kivételesen. De azért örültem, amikor vége volt, mert szokatlanul sokat jegyzeteltem. Binns most mondott pár érdekeset. Gyorsan a klubhelyiségbe siettünk, s elmotyogtuk az új jelszót, amely sötét varázslat volt. Odabent Thomas gubbasztott. mikor beértünk, felállt, s így szólt:

- Barbi, köszönöm, hogy kiálltál mellettem, és bocsánat az átokért, tényleg, csak egy újságban hallottam, és beugrott, de nem akartam, és tényleg köszi, hogy megvédtél Pommes Fritesszel szemben, de anyáék, amiért ilyet tettem, kivesznek a Roxfortból. Új gyerek jön majd helyettem.- szólt szinte sírva.

- Jaj, Thomas, nagyon sajnálom, hogy menned kell! Tényleg, gondolom, milyen rossz lehet most neked!- válaszoltam, de még nem tudtam teljesen elfeledni a Cruatios átok adta fájdalmat.

Azzal Thomas elment a fiúk hálótermébe. Ekkor Perselus jött ki azon.

- Szia, Barbi, mi újság? Milyen volt a bájitaltan?- kérdezte jókedvűen.

- Szia, jó volt, köszi, a sok segítséget! Mondd csak, Perselus, nincs neked véletlenül egy Eileen Prinz nevű ismerősöd, vagy rokonod netán?- kérdeztem mellékesen.

Perselusnak Pitonnak földbe gyökerezett a lába. Rám nézett szomorúan, s ezt mondta:

- De igen, az anyámat hívták így, de elhagyott engem és az apámat! Mindig nagyon szerettem, és ő is engem, de azt mondta, muszáj lesz mindenki érdekében elmennie!- gondolt vissza fájdalmas arccal az emlékeibe.

- Oh, sajnálom…- kezdtem.

- Nyugi, csak vicceltem, az anyám él és virul velünk!- kacagott- De valóban ez a neve.- tette hozzá látva, hogy elkomorodom.

- De poénos valaki!- mormogtam- de Perselus, értsd meg, az anyád az én anyám unokatestvére!- böktem ki hangosan.

- Mi?- hökkent meg Perselus csodálkozva, hogy nevessen, vagy vigyen az elmegyógyintézetbe.

- Mondom, anyád és az én anyám unokatestvérek.

- Jaj, attól még, hogy átvertelek, nem kell játszani!- kezdte ő.

- Nem játszom, ez most teljesen komoly!- bizonygattam.

- Akkor szerbusz, rokon!- nevetett, de nem tudtam, elhiszi-e.

Inkább mentem aludni, mert ma már nagyon elegem volt, és a kezem is fárad a sok írástól. Viszlát: Barbara