Cafu (eredeti neve Marcos Evangelista de Moraes ) azon a napon született, amikor a mexikói VB-n a későbbi győztes brazil válogatott legyőzte Angliát, és apja örömében elhatározta, hogy kisfia egyszer híres focista lesz. Egyébként eleinte a Marcos néven szaladgáló ifjú egy híres focista, Cafuringa nevét vette fel művésznévként, és ez rövidült Cafura. A Sao Paolo-i születésű fiú a gyerekcsapat, az Otaquaquecetuba után a helyi nagyágyúban, a piros-fekete SPFC-ben lett profi (innen érkezett Kaká is). Ezzel a gárdával nyert két brazil bajnoki és Sao Paolo állami címet, valamint 2 Libertadores Kupát, (1992-ben és 1993-ban), és ráadásként egy Világkupát, amit éppen a Milan ellen hódítottak el. Mellesleg itt játszott együtt Leonardoval, aki most is a Milannál dolgozik. 1990-ben, mindössze 20 évesen, a válogatottban is bemutatkozott, de nem vált egyből stabil taggá. Az 1994-es VB-n viszont ott volt Jorginho cseréjeként, és végül a döntőben kapott szerepet a korán megsérült csapatkapitány helyett. Itt olyan jó teljesítményt nyújtott, hogy a brazil focilegenda, Pelé is megdicsérte. Az év végén ő lett Dél-Amerika legjobb nem Európában játszó játékosa.

Friss világbajnokként nem is maradt sokáig abban a legendás csapatban, mert 1994-ben a spanyol Real Zaragoza, a friss spanyol kupagyőztes igazolta le. Itt a válogatott Belsué mellett nem fért be a csapatba, ezért év közben hazatért. Egészen 1997-ig maradt szeretett klubjában, de korántsem volt annyira sikeres a csapat, mint anno. Mindössze egy állami bajnokságot nyertek 1996-ban. Végül a brazil győzelemmel végződött Copa America után Rómába tette át székhelyét. 1998-ban is ott volt a Világbajnokságon, de a döntőben alulmaradtak a franciákkal szemben. A következő évben kárpótolta magát egy Copa Americával és egy Konfederciós Kupával, de a farkasokkal nem tudott elérni semmi kiemelkedőt. Végül annyi keserves év után a piros-sárgák 2001-ben bajnoki címet nyertek. 2002-ben még fantasztikusabb évet zárt. Ő lett a veretlenül VB-t nyert csapat kapitánya, így ő emelhette a magasba a trófeát. Nagyon jól játszott, hihetetlenül lelkesen és hasznosan hajtotta végig a világversenyt. A VB-trófea átvételekor 3 milliárd nézőnek mutatta meg pólóját, melyen az Irine felirat volt látható, ami annak a kerületnek a neve, ahol felnőtt, és amelynek hátrányos sorsú gyerekeiért egy alapítványt is létrehozott. A világverseny után még maradt a harmatos Romában, de amikor nyáron lejárt szerződése, már nyílt titok volt, hogy a Milanba igazol, és a várakozásoknak megfelelően Galliani kétéves szerződést kötött az akkor 33 éves futógéppel.

Cafu leigazolása remek húzás volt, és ideérkezése után egyből uralma alá vonta a jobboldalt. Nagy szerepet játszott a 2003/2004-es bajnoki cím elhódításában és a következő évben is csapata egyik legjobbja volt. Felfutásaival és beíveléseivel állandó veszélyt jelent az ellenfél kapuja előtt. Teherbírása elképesztő. Méltán kapta az Il Pendolino, azaz az Expresszvonat becenevet. A brazil védő már nem mai fiú, de az évek múlása egyáltalán nem látszik meg a teljesítményén. Játéka gyors, pontos és hihetetlenül hasznos. Igazi erőssége a Milan együttesének