Az öngyújtó 

A verseny helyszinein tilos a dohányzás. A  beléptető rendszer minden fémet kiszűr. Nem elég , hogy táskáinkat futószalagra teszik , óránkat , telefonjainkat csinos műanyag kosárkában csúsztatják át a masina előtt. Aztán egy biztonsági őr kedvesen átvizsgál egy mozgó detektorral. Egy alkalommal a zsebem felett sipolásba fogott a ketyere. Éreztem elpirulok és az őrre néztem némán. Arca szigorúbbá vált. Mint Nemecsek , mikor kiforgatják a zsebeit , szótlanul üritettem ki én is. Egy öngyújtó. Az őr megkönnyebbül és én is. Aztán berregő angolsággal elmagyarázza , hogy erre úgy sem lesz szükség , hiszen benn nem lehet rágyújtani ! Esetleg egy „hajrá magyarok” csatadalra . De arra kötelező  , mert az ellenfél szurkolói is készültek ám mindenféle rigmussal .Az ausztrálok zöld-sárgába  öltözve ,  zászlaikat és felfújhatós kengurukat lengetve énekelnek mindenütt , magukat „aussi”-nak nevezve , az argentinok magukból kikelve , kék-fehér csúcsos sapkát  viselve , az amerikaiak elegánsan öltözve , mértéktartóan , egy-egy  bekiabálással ,a kinaiak nagy csoportokban , még kiélezett helyzetekben is tisztelettudóan , mindenféle kamerával felszerelkezve , a hazaiak  a  rendező felsőbbrendüségével  szurkolnak. A testfestők jól keresnek .Öreg s fiatal hazája szineit mázoltatja az arcára .S ha nagy az arca még egyéb  cicomák  is megjelennek. A metrón találkoztam Naotoshi Yamada úrral , a japán , öreg csodabogárral , aki aranyozott cilinderben , ezüst frakkban ,csikos pantallóban , jelvényekkel teleaggatva mosolyog és türi , hogy fényképezzék .Yamada  a tokyói olimpia óta minden nyári játékokon megjelenik , magáról fényképeket , bélyegeket és japán aprópénzt osztogat. Az athéniak tiszteletből megengedték , hogy vigye a lángot .Kétségtelenül Ő a legnagyobb „bohóc” ebben a forgatagban .Pár nappal később az Omónia téren , mint régi ismerőst köszöntöttük egymást. Adja az Isten , hogy 2008-ban újra találkozzunk.