A palóc gulyás már aranyérmes

Legutóbb jiri Menzelről olvastam , hogy mennyire szeretett volna újságiró lenni .Az Oscar-dijas cseh filmesnek nem sikerült , de még a lehetőséget sem kapta meg. Visszaemlékezve kamaszkoromra én is mindig újságot szerkesztettem ,igazából vonzott a szakma! Ehhez képest alig vittem valamire a mai napig! Ugyanis  ellentétben Menzellel a mai naptól újságirói igazolvánnyal rendelkező ,igaz , önjelölt tudósitó vagyok , aki Athénból ir leveleket a szagokról, színekről, dalokról, ízekről ! Persze a nyakamban fityegő lapocska még nem elegendő ahhoz , hogy fusson az ujjam a klaviatúrán. Először is a címet kellene megtalálni ahhoz , hogy „beinduljon” egy történet , de amióta megérkeztünk az olimpia színhelyére hiába jár az agyam , morfondírozok, pedig az utazás fáradalmaira fittyet hányva  szimatolok, tapintok , hunyorítok, járom köreimet ,  semmi , de semmi nem jut eszembe .”Egy palóc viszontagságos utazása”,”Athén a csodálatos város” ,”A repülőút gyötrelmei”.Talán elhamarkodott volt ezt a feladatot felvállalni .Az egyik barátom , mikor elmondtam legújabb ,bolondos ötletem és megmutattam frissen elkészült igazolványomat, azt mondta :Így lehet elcseszni egy remeknek igérkező nyaralást. Lehet , hogy igazat mondott! Pireuszban egy ivókutat találtam , hátha a selymesen langyos , amúgy ihatatlan vizzel lemosva az út porát ihletet meritek. Állitólag Athénban éjjel-nappal szárnyalnak a múzsák láthatatlanul, s akire rátalálnak menthetetlenül homlokokon csókolják, lágyan , meginditón! Leülve a pireuszi  magyar étterem asztala mellé , elgondolkozom talán az utazásban lestrapált toillettem miatt kerülnek el ilyen messzire. Nem úgy a pincér , aki kackiás bajusszal , mintha a Hortobágyról szalajtották volna , kedvesen kéri a rendelést! Hirtelen felindulásból palóc gulyást kértem sok-sok kenyérrel. Mire szétnéztem a kikötö vibráló fényeiben ringatózó óriashajók közt már az asztalomon gőzölgött a leves. Mivel éhes is voltam – még az is megfordult bennem , hogy az éheseket sosem találják meg a lenge szárnyú csókolók - nagykanállal fogtam a megszokott izekhez. Hát , ami igaz az igaz nagyszerü volt. Szinte feltöltődtem. Egy könnyü fehér bor mellett még elidőztem  és rájöttem a muzsák nem mindig szárnyakon járnak. Bár az olimpia még el sem kezdődött , de az első magyar aranyérem megszületett .Itt Pireuszban.     

Gordos Lászlónak a Club söröző séfjének ajánlom!