Namilesz Teosztasz

Egy magyarul beszélő göröggel találkoztam az  Agora előtt. Napszitta arcán kifejezett öröm suhant át és majdnem megölelt  , mikor válaszoltam a „Honnan jöttek?” kicsit törve előadott kérdésére! Vállai mögött a korintoszi oszlopsor bonyolult mértani alakzatokat alkotott a buja olajfa ágaival. Elmondta , hogy a polgárháború idején , gyerekként került Fehérvárcsurgóra , ahol nevelőintézetben élt .Kitanulta az asztalos szakmát. Majd a nyolcvanas évek elején , válása után tért vissza hazájába. Gyerekei közül kettő nálunk alapitott családot ,a legfiatalabb vele együtt érkezett haza. Most az Agorát karbantartók vezetője. Mondókája alatt arca hol kivirult , hol elkomorodott  .Egy regényt  hallottam , drámai fordulatokkal magyarul , a görög oszlopok között! Egyébként magyar-görög vizilabda döntőt vár és kicsit bátortalanul mondja ki , miközben a szememet nézi , hogy megsértődöm-e , hazai győzelmet. Mikor elbúcsúztunk még csintalanul megkérdezte.”Hogy hivják a görög kártyást?” Mire látta , hogy fogalmam sincs , kibökte : „Namilesz Teosztasz”. Nevetésünk átszürődött a kovácsoltvas keritésen és a Héphaisztosz temploma felé lebegett , mint egy rózsaszin felhő. A Kerameikosz szabadtéri kiállitás felé vettem utam , már csak azért is mert az  vándorok és papnők találkahelye volt egykoron s különben is benne volt a programban. Igazából  nem  találkoztam ott senki mással a kora délutáni hőségben csak saját magammal és egy igen ingerült göröggel ,aki csapkodott a jegykabinban. Kifejezetten dühös volt , mert ilyenkor kell kezelnie a múzeumi belépőt. Hát igen !Ilyenkor okos papnők és  vándorok  napernyő alatt kortyolgatják a jeges  kávéjukat. Én mégis végignéztem a kiállitást  , bár a vége felé már a csak a testem ődöngött a romok között .Visszafele a Monestirákin összetöppedt sejtjeim vizért kiálltottak .Egy Trianon nevű taverna kicicomázva hivogatott , de én fejemet felemelve , oda sem tekintve elhaladtam mellette. Inkább egy ivókútnál csillapitottam szomjamat , mikor megszólaltak a Mikropoli harangjai.