Interjú Csányi Sándorral, a legjobb férfi főszereplővel

- Gratulálunk a 37. Magyar Filmszemlén kapott díjhoz, a legjobb férfi főszereplő díjához, melyet a Csak szex és más semmi című vígjátékban nyújtott játékodért kaptad. De nem bánkódsz-e amiatt, hogy alakításodat a Rokonok nem említették meg?
- Nem bánkódom, de nem igazán értem. Azt gondolom, hogy ha valamire kaptam színészi díjat, akkor azért, mert két teljesen különböző karaktert játszom két filmben, egy filmszemlén. Nekem logikusnak tűnt, hogy ezért érdemeltem meg a díjat. Nem tudom, hogy a zsűri végül miért döntött így, hogy csak a Csak szex…-et említették meg indoklásukban.

- Ennek szerinted lehet valamilyen oka?
- Nem tudom, és nem is szeretnék találgatni, ők tudják, miért döntöttek így.

- Február 9-től látható a mozikban a Rokonok, melynek főszerepét játszod. Mikor olvastad először Móricz Zsigmond regényét?
- Nagyon link gyerek voltam, nekem Jókai Mór és Móricz teljesen kimaradt. Amikor tavaly februárban vagy márciusban Szabó István említette nekem, a Kopjáss István-szerepet, akkor olvastam el a regényt. Már eleve úgy olvastam, hogy én fogom játszani őt. Ekkor tulajdonképpen már nem is a regényt olvassa az ember, hanem képzeletében a filmet nézi. Így már egész más olvasni: nagyon izgalmas, vérpezsdítő volt.

- És hogy tetszett a regény?
- Elképesztő, hogy ez a regény mennyire rólunk szól. Annyira jól ismeri Móricz az embereket, annyira ismeri a mi pici hibáinkat. Nekem különben a Barbárok a kedvencem Móricztól. Lényegét tekintve ugyanaz az ember, mindegy, hogy hol él, mégis van különbség mondjuk az orosz, az olasz és a magyar lélek között, vannak népenkénti, országonkénti sajátosságok És Móricz annyira ismeri a magyarokat; picit konok, de nagyon nagy lelkű nép. Szépen és szeretettel beszél főhőseiről is.

- Láttad az 1954-es Máriássy Félix-féle Rokonok filmfeldolgozást?
- Nem, a mi filmünk előtt nem akartam megnézni, de majd pótolom.

- Színpadi színésznek érzed magad vagy filmszínésznek?
- Nem mondhatom, hogy filmszínésznek, mert havi húsz-huszonöt előadást játszom. Folyamatosan színpadon vagyok, folyamatosan próbálok, és nagyon nagy szerelem a színpad. Nem lenne jó, ha le kellene mondani az egyikről a másik javára. Mert a forgatás nagyon jó…

- Mit szeretsz a forgatásban, mennyiben más, mint egy színpadi próba?
- Azt az állapotot szeretem, amikor az ember ki tudja zárni a világot. Hiúság is van bennem: imádom, amikor hatalmas felhajtás van, rengeteg ember, és lezárják az utcát.

- Legközelebbi filmszereped? Van már ajánlatod?
- Igen, de annak jövő héten lesz sajtótájékoztatója, addig nem beszélhetünk róla.

- Ez az egy szerep van kilátásban, vagy még vannak más ajánlatok is?
- Vannak, vannak…

- Ezek az ajánlatok is megerősítik azt, amit manapság sokan tartanak rólad: Te vagy az ügyeletes sztár. Hogy viszonyulsz e jelzőhöz?
- Az ügyeleteshez vagy a sztárhoz? Minden színésznek vannak ilyen korszakai, a férfi színésznek így harminc év környékén. A legtöbb főszerep amúgy is e kor környékén játszódik. Erről azt gondolom, hogy ha kitart ez az időszak hatvanéves koromig, az jó… Ha nem, ráérek akkor töprengeni, mit kellett volna másképp csinálni…

(Kép és szöveg: Falus Tamás)