Hámori Gabriella

- A film főszerepét megformáló Hámori Gabival többször alakítottatok párt a pályátok során. Könnyebb egy olyan színésztárssal játszani, akit jól ismersz?

- Értjük egymás nyelvét, könnyebben rá tudunk állni a másik hullámhosszára. Ez azonban nehézségekkel is jár. Nem egyszerű egy olyan nőnek eljátszani az ellenállhatatlan pasit, aki látott már rengetegszer alsógatyában, zokniban kolbászolni a főiskolán, meg a lestrapált ruháimban otthoni környezetben. Nehéz meghódítani azt, aki hat éve ismer a legrosszabb oldalamról. Nem könnyű elhitetni vele, hogy nekem pedig csak jó tulajdonságaim vannak, tessék odafigyelni rám. Van a filmben egy korcsolyás jelenetünk – kijártunk Gabival gyakorolni a műjégre a felvétel előtt, hogy egymásra tudjunk hangolódni. Hosszasan beszélgettünk arról, hogy „Gabi, ne így nézz rám, látom a szemedből, hogy már hetvenszer néztél rám, és halálosan unod, nézz rám úgy, mintha most csodálkoznál rám először.” Ezek persze csak első körös színészi félelmek, amikor forgatni kezdtünk, akkor már minden rendben volt. Úgy éreztem, a jeleneteinkbe beépül minden olyan szerepünk, amiben párt alakítottunk, a Platonovtól kezdve az I Love Budapestig.

- Mitől működik az összhang egy pár között a vásznon és a színpadon?

- Kell, hogy legyen valami alapvető szimpátia a szerelmespárt alakító színészek között. Fontos a ritmusérzék – a háromnegyed meg az egyhatod sosem fog találkozni egymással, a hasonló ritmusú emberek játékából tudnak csak izgalmas dolgok születni. Ha a férfi-nő jelenet nem működik, az mindig a pasi hibája. Olyan ez, mint a tánc. Ha egy nő nem tud táncolni, azt egy olyan férfi, aki tud, képes vezetni. Ha nem táncolnak jól, az azt jelenti, hogy a férfi nem vezeti jól a nőt. Ha arról van szó, hogy a férfi csábít, azt neki kell jól csinálnia – a nőnek nem kell semmit tennie, csak mennie a fiú után.

- Kéki Katát Dávid mivel csábította el?

- A pofátlanságával, a rámenősségével. Ha a barátnőit akartam volna elcsábítani ugyanezekkel a szövegekkel, teljesen másképp csináltam volna. A személyiségét kell egy nőnek megérezni, és ahhoz képest kell az irányokat eldönteni.

- Milyen lány ez a Terézanyu?

- Kéki Kata létező típus – ő az, aki mindenkinek beleszól az életébe, mindenkinek meg akarja oldani a problémáit, mert addig sem kell a sajátjával foglalkoznia. Pedig nem kell állandóan jónak lennünk, folyton azon melóznunk, hogy szeressenek. Megy ez anélkül is. Ez egy olyan üzenete a filmnek, amit haza lehet vinni a moziból tanulságként.

- Külön lehet választani a személyes vonzalmat a szerep által diktált vonzalomtól?

- Persze. Érdekes, hogy sosem kérdezi tőlem senki, hogy rettegtem-e Szabó Győzőtől a Kontroll után, hiszen a filmben az életemre tört. Amikor forgattunk, tényleg féltem tőle, így Gabiba is szerelmes voltam, amíg tartott a jelenet, de utána már nem gondolom, hogy szerelmes lennék belé. Nagyon hasonló ez ahhoz, mint amikor a gyerekek játszanak –ha a gyerek orvososdit játszik, és megkérdezed tőle, mit csinál, azt fogja válaszolni, hogy orvos, és azt is hiszi magáról. Amikor azonban vége a játéknak, tudni fogja, hogy nem az. Ha sakkozol, hadvezér vagy, nem gondolsz arra, hogy a szomszédoddal játszod a partit, hanem úgy érzed, itt a gyilkos támadás, amit ki kell védened. Idióta hely a színház – nem normális dolog, hogy hét óra tízkor azt mondom a kollégámnak, hogy „Szervusz, apu!”, miközben apám lenn ül a nézőtéren. Racionális aggyal a színészetet nem lehet felfogni. Hasonló ez a zenéléshez. A zenész is eggyé válik a hangszerével, a dallammal, mikor zenél. Mi a történettel válunk eggyé.

Fotók: http://www.terezanyufilm.hu/