Helen: (Helen Xanderékre várva ücsörög tovább fájdalmai között, mikor nagy örömére megjelenik Spike) Szia, Spike.. nem láttad Gilest mostanában?

Spike: Giles? Nem tudom hol van... Mi a baj? Nem nézel ki valami jól

Helen: Azt hiszem, el kell magyaráznom neked is... Terhes vagyok, tudod... de úgy sejtem ,már nem sokáig leszek az (látszik rajta, hogy időről időre fájdalmai vannak)

Spike: Úgy érted, hogy... mármint hogy... szüli fogsz? És most? Most azonnal? Véres pokol! Hol van Giles? Hol van bárki?

Helen: Nyugalom, Spike... Szülni fogok. Itt az ideje. Nemrég küldtem el Xandert Rupertért... Nem tudom hol vannak.

Spike: Aha, értem.. persze, nyugalom van, nem történik semmi különös, télleg, biztos mindjárt itt vannak... addig nem kéne felmenned? Le kéne feküdnöd valami ágyba, nem? Gyere segítek...

Helen: Egyedül nem igazán merek közlekedni, mert... (összerándul. Spike-ra támaszkodva elindulnak felfelé) Remélem, Xander megtalálta őt...

Spike: (nagy nehezen felérnek a lépcsőn, és Helen lefekszik Giles ágyába) persze, megtalálta, dolgozik a könyvtárban, biztos nem kódorgott el sehova... (Helen tovább szorítja Spike kezét, éppen nagy fájdalma van)

Helen: Ha nem leszenek itt perceken belül, azt hiszem Rupert nem lesz jelen a szülésemnél... Kerítsd elő nekem, Spike...

Spike: Xander már elment... amint csak tudják itt lesznek... huhh.. nem megyek én sehova, amilyen intenzitással szorítod a kezem félek mindjárt kipottyan a gyerek

Helen: Ha csak úgy kipottyannának... Ne haragudj.. nem akarom a kezedet... (halk sikoly váltja fel a szavát)

Spike: Áh, semmi baj (Spike keze a szokásosnál is fehérebb) Jó lenne ha itt lennének már...

Helen: Nekem mondod? Azért hálás vagyok, hogy felajánlod a kezed.. illetve hagyod, hogy szorongassam

Giles: (Giles eközben mit sem sejtve épp értekezleten van. A legváratlanabb pillanatban beront Xander.)

Xander: Giles. Szülik Helent. Vagyis születik. az izé.. Giles, Helen szülni fog!

Giles: (Giles a beszámolója közepén van, kiejti a papírokat a kezéből, és csapot-papot otthagyva rohan ki Xanderrel.)

Giles: (Xander nagyjából a fénysebesség kétszeresével hajt végig a városon, nem beszél, koncentrál. Giles a kezét tördeli és Xandert sürgeti.)

Xander: (Xander beesik Giles-szal a csukott ajtón.) Jöttünk. Láttunk. Valaki segítsen!

Spike: Tényleg, miért Gilest hívjuk és miért nem orvost? (még mindig megadóan tűri, hogy a kezét nyomorgassák) azért üdv

Xander: Elrohanjak érte? (kérdi Xander.) Ja, van telefon!

Giles: Nem hívtad még Teddyt? (Giles kétségbeesik.) Akkor Xander, te rohanj valakiért, én hívom Teddyt, Spike, te maradj, ahol vagy.

Xander: Rohanok.... rohanok... de kiért? Orvos... (kirohan az ajtón.) Mindig ez a rohanás.

Spike: Nem is tudnék menni...

Helen: Most elmennek.. Nem hagyhatnak itt... ehhez képest az eltűnedezés semmi volt...

Spike: Nyugi. Mindjárt itt a doki. És az a gyerek nem fog egyszerűen csak kipottyanni... ugye?

Xander: Nekem is ezt mondta. De nem nyugodtam meg tőle.

Helen: A gyerekek nem potyognak, Spike, ez a kettő se fog (megszorítja Spike kezét)

Stratton professzor: (A professzor lóhalálában érkezik.) Rupert, a fenéért nem szóltatok előbb!! Spike, látom itt van maga is! Nem tudott volna hívni?! Na, akinek nincs itt dolga, az kifelé, akinek van, az álljon Helen fejéhez! Megvizsgálom! ( A prof nem kicsit mérges.)

Xander: (Ahogy a doki kimondja a vizsgálni szót, összerogy a szekrény előtt.)

Spike: (Spike-nak eszébe jut, hogy gyorsan lelépjen, de aztán engedelmesen Helen fejéhez áll)

Stratton professzor: (a prof megvizsgálja Helent.) Na, jó, akkor szülünk. már nem jutunk be a kórházba. Rupert, törölközőket kérek, Spike, mosd fel Mr Harrist és vidd ki.

Spike: (Spike fogja Xandert a kezeinél fogva kihúzza az ajtón, és otthagyja az folyósó közepén)

Helen: (Helen nem igazán akarja elengedni Spike kezét, mikor mégis megteszi szemrehányóan néz Xanderre és a profra) Nem megyünk kórházba?

Stratton professzor: Nincs ráidő Helen! Ez a két baba pillanatokon belül itt lesz.(Majd Gileshoz fordul.) Segíts nekem, Spike meg maradjon , ahol van, és fogja Helen kezét. Helen, nyugodtan szorítsd Spike kezét, bírja. És amikor szólok, akkor nyomj!

Spike: Spike visszaáll a helyére, és nyújtja a kezét (a másikat)Helen: (Helen azonnal megszorítja a vámpír kezét és próbál figyelni a profra)

Stratton professzor: (a követkwező fél órában mindenki teljesenkifárad, legfőképp Helen. Először egy szöszi fejecske bukkan elő.) Na, itt jön valaki. Még egy nagyot,Helen és meg lesz az egyik baba.

Stratton professzor: (Pár pillanattal később a prof Giles kezébeadja az első babát, egy szép és erős kisfiút.) Na, akkor most pihenjen, kicsit, mindjárt folytatjuk. (Ellátja a picit és Spike-hoz fordul.) Tartaná a babát, míg segítünk a testvérének?

Spike: (Spike megilletődve és ijedten fogja a méhnedvekkel piszkított kis újszülöttet)

Helen: Pihenjünk? Pihenjünk? Mi lenne, ha inkább befejeznénk itt további pár hónapra? (fakad ki Helen)

Xander: (Xander felébred özbe.) Spike, add ide a kicsit. Úgy látom, mindjárt leesnek a kezeid.

Spike: Na ez egy jó ötlet (átadja a mocorgó bébit)

Stratton professzor: Helen, itt az idő, megint, mint az előbb.(A prof újra nekiáll.)Xander, most nincs időnk felmosni, tehát, csak akkor maradjon, ha nem ájul el. (A következő pillanatban , mint a rakéta, robban elő a második baba.)Uhh, kisember, ne ilyen hevesen! (Gilesnak mutatja meg a bébit, majd Helennek is, aki egy futó csókot nyom a két bömbölő babára és kimerülten elalszik.)

Babák: OÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Xander: Milyen boldog pillanat. Elrohanjak Buffyért, Giles? (Kérdi Xander, már épp indulva.)

Spike: (Spike végre kiszabaítja a kezét Helenéből, és szép csöndesen lelép jegelni)

Giles: Majd a kórházba gyertek. Most be visszük a fiúkat és Helent.

Helen: (Helen boldogan és kimerülten mosolyog az összes jelenlévőre)

Xander: Rendben, akkor ott találkozunk. (Mondja, és már indulna is, de visszakullog.) Ja, persze, telefon. (Mondja, és elkezdi tárcsázni a népet.)

Giles: (A mentő megérkezik és Giles, Spike meg a prof segít levinni a népes kis családot.)