Zalán György
2006.09.10. 20:04
Fényt!
Fényt!
Utolsó szavaid lángbetűkkel
íródtak fel a sötétség falára.
Űzöm a Napot, és kergetem a fényt.
Hiába.
Ha csak egy percre is lecsukom szemem,
lobog előttem üzeneted,
hogy elmész,
hogy elhagysz, hogy nem lehetek
többé veled.
Azt hiszem, letépem szemhéjamat.
Túl hosszú a pisla pillanat!
Rohannék, futnék nyugat felé,
és űzném a Napot,
hogy elhagynám a napnyugatot,
és mögöttem mindég kelne a Nap!
...És ne látnám a lángbetűkkel
a sötétségre felvésett szavakat!...
2002. szeptember 18.
|