Eduduska szerelmével a szerelmesek Párizsában

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy álom. Egy kedves rokonunk segítségével lehetőségünk nyílt ellátogatni Párizsba, amit valószínű, soha nem fogunk tudni teljes mértékben meghálálni. Már rég elkezdődtek az előkészületek, repülőjegy foglalás, szállás intézés, euró beváltás, programtervezés, útikönyv vásárlás és sorolhatnám mi minden kell egy ilyen utazáshoz. Az utolsó nap bepakoltuk a bőröndünket, öt percenként a mérlegen állva, gondosan ügyelve, meg ne haladjuk a 20kg-os határt. Nagy nehezen sikerült is.. J

Végül eljött 2007. június 26-a, reggel már türelmetlenül vártam mikor érkeznek értem a Drágámék, hogy induljunk a reptérre. Alig telt el pár óra és az álomból valóság lett: check-in, beszállás, felszállás, útirány Párizs! Útközben megörökítettünk néhány gyönyörűséget.

Hamar elrepült a 2 óra, 750-nel hasítottunk 11000méter magasságban, mínusz 60 fokos hőmérsékleten és már ott is voltunk. Az itthoni 30°C-hoz képest ott elég hűvös volt, elő is kerestük gyorsan a pulóvert.

A szállásra, amely egy gyönyörű külvárosi helyen Orsay-ban volt, hamar odataláltunk. Egy egyszerű, de barátságos diákszálláson laktunk, ahol nagy örömünkre megismerkedtünk egy erdélyi magyar sráccal, aki szintén sokat segített nekünk. Este értünk csak oda, ezért már nem terveztünk semmi programot. Nehezen tudtunk elaludni az előttünk álló izgalmakra gondolva.

Végre elérkezett a reggel, amikor útnak indulhattunk. Első állomásunk a latin negyed lett, tehát Notre Dame, Pont Neuf, Sorbonne, Panthéon, Pompidou Center, Hotel de Ville. A Notre Dame gyönyörű templom, hatalmas rózsaablakokkal. Felmásztunk a toronyba is…bár nekem elég nehezemre esett letudni a több, mint 400 lépcsőfokot. Azért ezért a kilátásért megérte. A Pont Neuf hídról azt kell tudni, hogy azok a szerelmesek, akik alatta megcsókolják egymást, örökké együtt maradnak. Meg is tettük gyorsan.. J A Sorbonne épülete hatalmas, és gyönyörű, ezt csak kívülről csodáltuk meg. Ezután következett az óriási Panthéon, ahol egy érdekes dolog fogadott minket. Egy inga leng a közepén, a Föld mozgását jelezve. Mikor ebben és az épület pompájában kigyönyörködtük magunkat, megkerestük Voltaire, Rousseau, Émile Zola és Victor Hugo sírját, amelyek szintén ebben az épületben vannak. Innen visszasétáltunk a Hotel de Ville felé, ami Párizs parlamentje. Érdekes épület, de szerintünk a mi parlamentünk szebb. J Előtte épp egy időszakos kertészeti kiállítás volt, azt is megnéztük gyorsan. Innen nem messze áll a Pompidou Center, amit akár a Modern Művészetek Centrumának is nevezhetünk. Érdekes épület és egyáltalán nem illik a városképbe. A tervezők úgy álmodták meg, hogy burkolat nélkül az épület egész szerkezete látszik. Ebben néztük meg a modern alkotásokat…hááát…úgy gondultuk inkább maradnánk a hagyományos művészeteknél.. J Borzasztóan elfáradtunk első nap, egész nap mást sem csináltunk csak gyalogoltunk, nézelődtünk. Persze ez a város megéri a fáradtságot, szó se róla, csak érzékeltetni szeretném, hogy nem könnyű ennyi mindent megnézni egy nap. Főleg, ha belevesszük a Notre Dame és úgy általában a leghíresebb épületek előtti órák hosszat tartó sorban állást. Épp az embertömeg miatt halasztottuk másnapra a Saint Chapelle-t, ugyanis közel jártunk már a zárás idejéhez. Fontos elmondani itt, hogy még első nap vettünk úgynevezett Musée pass-t, ami nagyon jó dolog. Ez egy múzeum bérlet, amivel nagyon sok helyre be lehet menni és így sokkal olcsóbb, mintha mindenhol belépőt venne az ember. Sok helyen a sorban állást is el lehet kerülni vele (pl. Versailles, Louvre).

Második napi programunk Disneyland volt. Az élmény, amit az jelent az ember számára szinte leírhatatlan, de azért én megpróbálom. J Jó sokat utaztunk odáig, mert a város másik végében volt. Egyébként is nagyon sokat utazgattunk minden nap RER-rel (más néven HÉV) és Metróval. Szóval Disney, nem is tudom hol kezdjem. Talán, hogy itt is sorban kell állni. Sokat. Már a jegyért reggel, hiszen hatalmas embertömeg érkezik ide nap, mint nap. Nem is csoda, ez egy csodálatos világ. Itt az ember újra gyereknek érezheti magát, csodálva a beöltözött Disneyland betűket, a mesehősöket, az igazi disney palotát….és még sorolhatnám. Sajnos micimackóval és társaival csak a felvonuláson találkoztunk, de azért megörökítettük magunkat a hírhedt Jack Sparrow kapitánnyal. Itt sokmindenre felültünk, vásárolgattunk, igazából este 8 óra lett, mire eljöttünk. Nekem személy szerint a legnagyobb élményt a Space Mountain 2 nevezetű hullámvasút jelentette, amely egy kalandos száguldozást jelent korom sötétben a bolygók között. Megy fejjel lefelé, oldalra, össze-vissza, hihetetlen az egész. Nagyon jó volt még a Star Wars űrutazás, az Indiana Jones hullámvasút, a Karib tenger kalózai, a Szellemkastély, a színház, ahol az Oroszlánkirály musicalesített változatát láttuk és úgy egészében minden, ami ott történt velünk. Innen is hullaként értünk haza, egy nagy halom ajándékkal, emlékkel a táskánkban. Itt találkoztunk először úgy igazán a néger utcai árusokkal. Jó kis üzletet lehet velük kötni, hajlanak az alkura is… J

Harmadik nap is jól kitettünk magunkért, róttuk a kilométereket. Elsőként a Saint Chapelle-be mentünk, kivártuk a nagy sort de nem bántuk meg, mert gyönyörű látvány fogadott minket. Ezután Versailles következett, amit szintén egy félórás RER utazással értünk el. Ha Versailles kastély, akkor itt nálunk csak „viskók” vannak. Egyszerűen hatalmas. A Musée Passunknak köszönhetően nem kellett sokat sorban állni, hamar bejutottunk és áramlottunk a tömeggel szobáról szobára ámuldozva a pompán. Őszintén bevallva Trianonba már nem volt energiánk kimenni, ugyanis 25 perc gyaloglásra volt és még hosszú nap állt előttünk. Van kisvonat is…persze…azt meg inkább úgy voltunk vele, hogy nem fizetjük ki.. J Így megelégedtünk a közvetlen közelben lévő kerttel. Már annyit írtam, hogy csodálatos, de egyszerűen nem tudok jobb szót rá. Na itt aztán már akadtak árusok, megrohamozzák az embert, hogy vegyen Eiffel tornyot. Azt mindenhol kapni a városban. Vettünk is egyet végül, 20 euróról alkudta le a Drága 5-re..mondom én lehet velük üzletelni.. J Ezután visszautaztunk a belvárosba, jött az Invalidusok, benne a Musée de l'Armée. Ez inkább az Édesnek volt érdekes, persze én is megcsodáltam minden fegyvert és páncélt, de annyira engem nem varázsoltak el. Annál inkább tetszett Napóleon sírja, ami egy monumentális emlékmű, tiszteletet parancsoló, nagy márvány, egy hatalmas kupola alatt, 6 másik sírral körülvéve, ahogy maga Napóleon elrendelte. Utána a Rodin Múzeum következett, ami kis csalódást jelentett számunkra. Persze, ott van a Gondolkodó, de azon kívül nemigen volt, ami elnyerte a tetszésünket. Talán még a kert. Ha Párizsban parkról, zöld területről beszélünk, az mindenhol elmondhatatlanul gyönyörű. Innen hazamentünk kicsit pihenni, majd este, mikor már kezdett sötétedni, visszamentünk a Diadalívhez. Na…erre is jó sokat kellett gyalogolni, lépcsőzni, de megérte. Szép és néha vicces fotókat készítettünk a Champs-Elisées-ről, az Eiffel-toronyról, a párizsi látképről. Ettől már csak az Eiffel kilátása szebb talán, ahol nagy meglepetésünkre nem kellet sokat várni. Hamar feljutottunk, egy apró bökkenő volt: csak a második emeletre. Mint kiderült ilyenkor (este fél12) már zárva van a csúcs. No semmi gond, gondoltuk majd visszamegyünk másnap is. Azért mégse jöhettünk el úgy haza, hogy nem voltunk az Eiffel csúcsán! Volt kis kalandunk is, futottunk az éjjeli buszra, mivel ilyen későn (hajnali1) RER már nem közlekedik. Egy probléma volt csak, nem tudtuk pontosan hol is van a megállója. Végül oltári nagy szerencsével pont ott jöttünk ki az aluljáróból és felismertük a helyet, amit előtte már láttunk képről. Végül hazaértünk, hajnali fél3-ra.

Negyedik napra már igen fáradtak voltunk, csökkent is a látogatott helyek száma. Először a Tropical Aquariumba mentünk, ami kissé hasonlít a mi Tropicariumunkra, de szerintünk a nyomába se ér. Azért nehéz is lenne überelni azt a látványt, amikor a cápák úszkálnak az ember feje felett. J Ezután a Louvre következett. Mentünk, mentünk a metró aluljárójában és egyszercsak azt vettük észre, h. bent vagyunk a múzeumban. Sorban állás nélkül!!! Ez nagy szó ám! J Ott III. Napóleon lakoszályát, a németalföldi és francia festők munkáit, egyiptomi és ógörög alkotásokat, Niké istennő szobrát, természetesen a Mona Lisát és az olasz festők képeit, végül a Milói Vénuszt néztük meg. Lenyűgöző egy hely, tömény művészet, hatalmas méretek (ami csak a Mona Lisáról nem mondható el J), és itt is sok-sok séta. Mikor mindennel végeztünk és jól kipihentük magunkat az üvegpiramis mellett, elsétáltunk a Tulleriák kertjén át a Concorde térig, miközben megnéztük az Obeliszket. Itt is leültünk kicsit…nagyok a távolságok.

Egy kis ebéd után (francia gyros szerűség: cebab) ismét az Eiffel következett, hátha most több szerencsével járunk. Jártunk is…iszonyatos hosszú sorban állás után. Ez azt jelenti, hogy fél 8 körül álltunk be a sorba és fél 11 is elmúlt talán, mire a csúcsra értünk. Először beálltunk a legrövidebb sorba, gondolván jó lesz ez nekünk, de mindez csak addig tartott, amíg észre nem vettük, hogy ez a gyaloglós szakasz…na persze, még az Eiffelre is gyalog menjünk? Gyorsan át is álltunk egy 2km-es sorba…J Itt várakoztunk, várakoztunk..már eltelt másfél óra is, amikor kiírták, hogy bezárt a csúcs. Azt hittem fel is robbanok rögvest. Mi az, hogy előbb bezárják, miért álltunk itt sorba, ha fel se mehetünk megint? - mondogattuk. Végül kiderült, csak átmenetileg zárt be. Ez úgy működik, hogy a második emeletre visz fel egy lift és ott át kell szállni egy másikba, ami a csúcsra visz. No nem elég, hogy lent legalább ezren álltak sorba, itt a másodikon legalább még egyszer annyian. Nagy nehezen tudtunk végülis jegyet venni és mégtöbb álldogálás után feljutottunk. Szerintem megérte:

Utolsó aktív napunk Párizsban is hamar eljött. Erre a napra a giccs, a fényűzés, a pompa világát, a Montmartre tűztük ki célul. Első körben felmásztunk a gabonamalmokig, majd még magasabbra a Sacre Coeur-ig. Azért ide is érdemes volt felmenni. Kis nézelődés után lesétáltunk a Moulin Rouge-hoz. Közben elmajszoltunk egy-egy Créps-et, ami hatalmas palacsintát jelent különböző töltelékkel. Mi a sajtosat választottuk, jól is jártunk vele. Szóval Moulin Rouge, igen, mit meg nem adnék itt egy revüért, de sajnos nincs rá felesleges 145 euróm, hiszen a legolcsóbb jegy is ennyibe kerül itt. Azért fotózkodtunk egyet itt is! J Innen visszametróztunk a városba és sétáltunk egyet a Luxembourg kertben. Ez is Párizs, ez is zöld, ez is gyönyörű. Még vásárolgattunk, ki mit szeretett volna, Édes egy sapit én egy topot, aztán mentünk haza pakolászni. Szerettünk volna még benézni a Musée d’Orsay-be, de a hatalmas sor miatt feladtuk. A franciák egyébként, a hírükkel ellentétben, nagyon kedvesek. Próbálnak segíteni mindig, sokszor még akkor is, ha az ember nem kéri. Mindenki mondta az elutazás előtt, hogy csak franciául hajlandóak megszólalni. Na ez nem igaz! Beszélnek angolul, még, ha nem is mindenki tökéletesen, de meg lehet érteni.

Hát igen, ez is véget ért. De el kell mondjam, csodálatos egy hetet töltöttünk ebben a nagyszerű városban. A kivilágított Eiffel, a Notre Dame, a Diadalív, a Louvre, a parkok, ezekért érdemes felkelni reggel és kilométereket gyalogolni, hiszen minden fájdalomért, vízhólyagért kárpótolt a csoda, aminek a részesei lehettünk. Azt mondod Párizs? Azt mondom ki ne hagyd, megér egy kitérőt! J