Égitestek

 Rácsodálkoztam a Napra.

Ugyanúgy süt rám is,

mint a padon a papra?

No, és a pap alatt a padra süt-e vajon?

És ha én ülnék a padon?

És ha a pad lenne a papon

egy szép napon?

Este az ablakon

besüt a Hold.

A mocsárban loholt a kis kobold,

összekacsintott az élő, s a holt,

a szabó, a varró, ha szab, ha told.

Ilyenkor tegnap még Hold se volt...

Előjöttek a csillagok.

Már pisszenést se hallhatok,

az ezüst füvön hanyatt vagyok,

hogy lássam, a sok csillag hogy ragyog!

Az Oroszlán az Oriont lesi,

az meg őt. Ez érdekes,

a Rigel kék, a Betelgouse meg veres,

a Szíriusz színes szikrát szór szerteszét,

csillag-szemed miatt az ember

meg elhagyja ép eszét...

A Nap, a Hold, a csillagok -

Ti fent vagytok, én lent vagyok,

de hiszem: - egy csók majd fölétek emel!

Csak azt a csókot... Azt érjem el!

2002.szeptember 7.