Eljött a mi idõnk
Eljött, de le is járt
Az évszakok nem félnek a haláltól
Sem a szél, a nap vagy az esõ
Olyanok lehetünk, mint õk

Gyerünk bébi
Ne félj a haláltól
Bébi fogd meg a kezem
Ne félj a haláltól
Képesek leszünk repülni
Ne félj a haláltól
Bébi én vagyok a párod
La, la, la, la, la
La, la, la, la, la

Valentin kimerült
Itt, de már elmentek
Rómeó és Júlia
Együtt vannak az örökkévalóságban
Rómeó és Júlia
40000 férfi és nõ minden nap
Ahogy Rómeó és Júlia
40000 férfi és nõ minden nap
Újjáértelmezi a boldogságot
Újabb 40000 jön minden nap
Olyanok lehetünk mint õk

Gyerünk bébi
Ne félj a haláltól
Bébi fogd meg a kezem
Ne félj a haláltól
Képesek leszünk repülni
Ne félj a haláltól
Bébi én vagyok a párod
La, la, la, la, la
La, la, la, la, la

Két ember szerelme egy
Itt, de már elmentek
Eljött a szomorúság utolsó éjjele
És tisztán láttuk, nem folytathatjuk tovább
Aztán nyitva volt az ajtó és feltámadt a szél
A gyertyák fellobbantak majd kialudtak
A függöny felszállt és megjelent õ
Azt mondta: ne féljetek

Gyerünk, bébi
És mi nem féltünk
És odafutottunk hozzá
Aztán szállni kezdtünk
Visszanéztünk és elbúcsúztunk
Olyanokká váltunk, mint õk
Megfogtuk a kezét
Olyanokká váltunk, amilyenek õk

Gyerünk, bébi
Ne félj a haláltól
Ne félj a haláltól
Ne félj a haláltól
Ne félj a haláltól
Ne félj a haláltól
Ne félj a haláltól
Olyanokká váltunk, mint õk
Mint Rómaó és Júlia
Olyanokká váltunk amilyenek õk
Mint Rómaó és Júlia
Olyanokká váltunk, mint õk
Mint Rómaó és Júlia
Olyanokká váltunk, mint õk
Mint Rómaó és Júlia