Burton (Janne Johannes Puurtinen) Helsinkiben született 1974. október 17-én. Művészcsaládból származik. Azt mondja, nagyon hálás a szüleinek, mert mindig támogatták a zenei karrierjét.

"A szüleim mindketten ballettáncosok, de nem erőltették, hogy én is az legyek. A nővérem is balettozott és én is próbálkoztam vele néhány évig, de aztán beláttam, hogy ez nem nekem való. (...)

Anyám gyerekkoromban beadott a zongoraiskolába és tulajdonképpen csak néhány éve hagytam abba. Nem kezdtem el rockzenét játszani, amíg tinédzser nem lettem. Az én zenei képzésem klasszikus volt, így a rockbusinesst később magamnak kellett megtanulnom.

Azt gondolom, hogy a HIM-ben én vagyok az, aki legjobban ismeri a zene elméleti oldalát. Ez segít, de néha teher is. Ha például próbálunk egy dalt, akkor természetesen én a saját nézőpontomból nézem azt és úgy, ahogy tanultam. Néha csak játszanom kellene és hallgatni és nem gondolkodni túl sokat.

Otthon nagyon sok klasszikus zenét hallgatok, Prokofjev és Sosztakovits a kedvenceim. Kedvelem a modern zenét is. Amikor egy bizonyos zenei stílusban dolgozol, egy idő után végül eljutsz arra a pontra, hogy ki kell próbálnod ugyanannak a dolognak egy másik formáját is, de a jazzt nem kedvelem, tulajdonképpen gyűlölöm.

Amikor elkezdtem a rockzenével foglalkozni a Pink Floyd volt a kedvencem. Később elkezdtem hallgatni a '70-es évek zenéjét, mint a Deep Purple és a Led Zeppelin. A Kiss és a W.A.S.P. sohasem inspirált engem.

A fiatalkor senki számára sem könnyű, de azt mondhatom, hogy rendes srác voltam. Később tinédzserkoromban ismertem fel, mi az az út, amelyen járni akarok és amit szeretek, kb. 15 éves voltam. Zenei osztályba jártam és elég vicces volt, mert egy csomó lány járt oda és csak 6 fiú. Igazán szép időket töltöttünk ott együtt.

Egyértelmű volt a számomra, hogy nem akarok a hadseregbe menni. Azt az időt inkább azzal töltöttem, hogy egy színházban dolgoztam. Később az Operaházban is dolgoztam néhány évig. DJ is voltam és szakácsként is megpróbáltam dolgozni, még akkor is, ha nem volt hozzá képzettségem. Igazán szeretek főzni és elég gyakran csinálom amikor otthon vagyok.

Az első igazi rockbandám a Cosmos Tango volt, néhány koncertet csináltunk együtt. Megnyertük a finn rockbajnokságot is! Ezután a banda után keveredtem a Sub-Urban Tribébe és a Torpedoba. A Cosmos Tangoval próbáltunk, amikor hirtelen csörgött a telefonom és valaki azt mondta: Helló, itt Janne Joutsenniemi. Fogalmam se volt róla, hogy ki ez a srác. Aztán rájöttem, hogy ő az, aki új billentyűst keresett a Sub-Urban Tribe számára, mert megjelent egy új anyaguk és szükségük volt egy új billentyűsre a következő koncertjeikhez. Hallottak rólam Maxtól, az Apocalypticából, mert ők is ott voltak ugyanazon a shown, amikor csináltuk azt a Type O Negative feldolgozás-showt a Teatroban a His Infernal Majestyvel, ahol az én művésznevem King Tut volt.

Így csatlakoztam a Sub-Urban Tribéhez. Már ismertem a banda nevét, de még nem hallottam őket élőben, vagy ilyesmi. Odaadták a kezembe a lemezeket és mondták, hogy hallgassam és gyakoroljam őket. Egyszer az Amorphis-szal is csináltam egy koncertet Isztanbulban. (...)

A HIM egy nehéz banda ezekhez a többiekhez hasonlítva. Sokszor jól jött volna némi profi segítség, nekem is. (...)

A HIM zeneileg sokkal egészségesebb, mint szellemileg. Nagyon szeretek játszani a bandában, biztosan azért, mert sok teret kapsz arra, hogy a saját dolgodat csináld és ez nagyon fontos a számomra.

Még akkor is, ha a turnéterv és a próbák nagyon zaklatottak, én szeretek nagyon sokat játszani otthon is. Olyan ez, mint a terápia. Csak elindulnak az ujjaid ..."