1995-ben alapította meg Ville Valo (ének) legjobb barátaival - Mikko Lindström (gitár), Mikko Paananen (basszusgitár), Juhana Rantala (dob), Antto Melasniemi (billentyűk) - Helsinkiben a bandát, hogy olyan együttesben játszhasson, amibõl meg tud élni. A HIM - avagy His Infernal Majesty - heavy metal, pontosabban Black Sabbath retro-bandának indult, igen súlyos riffekkel, és nem túl dallamos énekkel. Billentyûs helyett két gitáros kapott helyet, és fõleg feldolgozásokat játszottak. Ville volt a basszusgitáros, de mivel nem találtak megfelelõ énekest, hamarosan Migé vette át a bõgõt, és az elsõ demón (1995) már Ville énekelt. Immár billentyûssel folyamatosan koncerteztek, klubokban játszottak, és underground jelentõs rajongótáborra tettek szert. A második demójuk kapcsán, mely tartalmazta a késõbb igen nagy sikerû Wicked Game-t, a finn BMGnél lemezszerzõdéshez jutottak.
     1996-ban Finnországban még His Infernal Majesty néven kiadtak egy 4 számot tartalmazó EPt, a 666 Ways To Love-ot, amibõl mind az ezer darab elkelt.
     Az elsõ HIM album (az együttes nevét közben HIMre rövidítették) - Greatest Lovesongs Vol. 666 -  1997 õszén jelent meg, melynek producere a húzós gitárriffek nagy mestere, Hiili Hilesma volt. Valo karizmatikus egyéniségével igen egyedi imázst alakított ki magának és az együttesnek, a koncerteken egyik kezében egy üveg vörösborral, másikban cigarettával lépett fel (még ma is). Romantikus poéta és pózoló rocksztár is egyben, akit eleganciájával nemegyszer hasonlítottak Jim Morissonhoz. Az album stílusára gothic helyett a 'love metal' kifejezést nevezte meg - a keményet a lággyal ötvözve a nagy dallamok mellett kemény gitárok szólaltak meg -, a dalok hangulata meglehetõsen sötét, komor, mivel az érzelmes szövegek, melyek szerzõje Ville, témája a szerelem és a halál. Az elsõ kislemez, a Wicked Game azonnal meghozta az áttörést a fiatal együttesnek, hiszen a legjátszottabb dallá vált, és bekerült a top10be. A következõ maxi, a When Love And Death Embrace is legalább ekkora sikert hozott számukra. A HIM körbeturnézta Finnországot, közben albumuk platinalemezzé vált. 1998-ban Németországban, Ausztriában és Svájcban is kiadták a GLS-t, melybõl Németországban 50000 példány fogyott.
    A HIM igazi sztárrá vált hazájában, Valo a média részérõl az egyik legkeresettebb rocksztár lett. Számos nagy sztárt maguk mögé szorítva a Grammy finn változatát, az Emmy díjat is elnyerték "Az év felfedezettje" és "Az év albuma" kategóriában. Rengeteg magazin az év együttesévé választotta a csapatot. 1998 végén turnéra indultak Közép-Európában is (Németország, Ausztria, Svájc).

    A tagoknak mindezek ellenére nem szállt a fejébe a siker. 1999 elején számos hazai és külföldi koncert és nyári fesztiválfellépés után - új billentyûssel (ex-To Die For): Juska Salminen, és új dobossal (ex-Kyria): Gas Lipstick -  újra stúdióba vonultak. Hiilivel felvették a Valo által írt új anyagot, de túl durvának találták a hangzást. Új producert találva Londonba repültek, ahol John Fryer felügyelete mellett újra rögzítették az egész albumot, mely hallhatóan lágyabb lett elõdjénél. Love metal helyett inkább goth'n'rollnak nevezhetõ, a szövegek azonban maradtak a gótikus szerelem-halál témánál, a 666 szimbólumot kevesebbet használták. Kis imázsváltáson is átesett az együttes, a tagokat enyhe sminkkel, lényegesen rövidebb hajjal, viszont annál több tetkóval láthattuk viszont  - köztük Valo egész karos, valamint mindeen tag heartagram-tetoválását, melyet Valo talált ki. A heartagram az együttes jelképe, egy szív és egy ötszög kombinációja, mely a HIM stílusában rejlõ számtalan kontrasztot hivatott kifejezni (szerelem-halál, metál-pop).
    A Razorblade Romance 2000. január 24-én jelent meg, melyrõl az elsõ kislemez, a Join Me egész Európában ismertté tette a zenekart. Az albummal együtt több országban hetekig vezetett minden elképzelhetõ slágerlistát. Németországban 23 hétig szerepelt a hivatalos lemezeladási listán. A média egybõl felkapta az együttest, kiváltképp Ville Valot, aki pár hónap alatt több száz interjút adott. Ennek ellenére nagyon okosan kezelte az óriási sikert, nem sokat foglalkozott a listás helyezésekkel, pedig a második kislemez, a Right Here In My Arms és a Join Me az elsõ két helyet foglalta el. Márciusban turnéra indultak Németországon, Ausztrián, Svájcon, Spanyolországon, Portugálián, Csehországon, Anglián keresztül, többször nagyobb csarnokba kellett áthelyezni koncertjeiket, melyekre minden jegy elkelt.
        Nyáron fesztiválfellépésekkel folytatták a turnét, a budapesti Pepsi Szigeten is nagy sikert arattak. Még két kislemez jelent meg a RRról: Poison girl, Gone with the sin, egyes országokban Wicked game, melyek tovább növelték az együttes népszerûségét. A Razorblade Romance-ból Európában egymillió példány fogyott el. Több országban  (Németo., Finno., Lengyelo., Görögo. stb.) arany-, illetve platinalemez lett, nem ritkán háromszoros platina. Ville Valo pedig a zeneipar új bálványává vált. A VIVA médiadíját, a Cometet a 4 jelölésbõl két kategóriában is elnyerték: VIVA Zwei közönségdíj, és közönségdíj a Join Me-ért. Az Emma-díjak közül ismét elnyerték "év együttese" és az "év albuma" kategóriában, Németországban és Ausztriában is jelölték õket  a "legjobb nemzetközi együttes" kategóriában és övék lett a Rennbahn Express "év együttese", valamint Valoé az "év sztárja", az "év énekese" díj. Az õszi turnét egy szilveszteri helsinkii koncert zárta le, mely az utolsó Juskával közös fellépés volt.

        Kisebb szünet után 2001 nyarán a HIM - új billentyûssel (ex-Sub-urban Tribe): Emerson Burton - fesztiválfellépésekkel indított, és másodszor is eljöttek Magyarországra a Szigetre. Július 2-án kiadták a Pretendinget, ami Finnországban azonnal az 1., Németországban a 10. helyen nyitott. A Join Me sikerét nem tudta megismételni, de a banda népszerûsége semmit nem változott. Valo ismét nagy hangsúlyt fektetett az imázsra - ismét hosszú haj, smink, 10 ujján fémgyûrû, szakadt kabát, melynek hátán a "your pretty face is going to hell" (Iggy Pop idézet) volt olvasható.
    A harmadik album 2001. augusztus  27-én jelent meg Deep Shadows and Brilliant Highlights címmel. Ezzel elérkeztünk a valaha kiadott legpopulárisabb, már szinte popnak nevezhetõ HIM anyaghoz, mely a lemezcég által a bandára gyakorolt óriási nyomásnak, valamint a rengeteg okoskodó, új producernek tulajdonítható. A metált már egyáltalán nem lehet ebben a zenében felfedezni, a dalszövegekbõl szinte teljesen eltûnt a 'death' szó. A nagy dallamok megvannak, de a HIM eredeti stílusa elveszett. A lemezcég ráadásul Valoék akarata ellenére több dal lágyabb verzióját pakolta fel a lemezre, mely sikeresnek mondható, hiszen Finnországban több hétig elsõ volt, Németországban pedig 2. helyen nyitott. Magyarországon is hatodik helyig jutott az eladási listán. A rajongótábor az évek folyamán és az erõteljes stílusváltás következtében teljesen kicserélõdött: a rockerek és metálosok helyét, akik több gitárt szerettek volna hallani a zenében, fõként tinilányok vették át.
    Õsszel európai turnét tett a banda, nagy sikerrel megjelent az In Joy and sorrow és a Heartache Every Moment/Close To The Flame maxi, majd egy hosszabb szünet után 2002-ben - immár harmadszorra -  ismét felléptek a Szigeten.

    2002 õszén a HIM újra stûdióba vonult. Az elõzõ album felvételei során szerzett negatív tapasztalatok hatására az együttes teljesen más szemlélettel fogott neki a munkának. Ezúttal nyugodt, rendezett körülmények között dolgoztak az új anyagon Helsinkiben, nem kapkodva turnézás közben, maguk választottak producert: az elsõ albumnál már oly jól bevált Hiili Hiilesmat. Ville Valo az albumot a lehetõ legsötétebbre és legkiábrándultabbra próbálta alkotni, hogy kiordítsa fájdalmát a világról.
    Így született meg a Love Metal, sorrendben a negyedik HIM album, mely 2003. április 14-én jelent meg (az elsõ kislemez, a Funeral of Hearts márciusban Finnországban az 1., Németországban a 3. helyen nyitott a listákon). Ez az eddigi leghosszabb HIM album, több, mint 60 perces. A dalok szerkezete többnyire különbözik az eddigiektõl, az elõzõ albumot jellemzõ három perces pop-formátum helyett általában 4-6 perc hosszûak, és több bennük a hangszeres betét, a gitár-riff. A dalszövegek igen sötétek és fájdalmasak, egyben gyönyörûek, és ezúttal nélkülözik a Valo által az eddigi albumokon oly gyakran használt baby, darling szavakat. A HIM egy színvonalas rockalbumot készített gyönyörû balladákkal és rockdalokkal, melynek fogadtatása kitûnõ: már elsõ héten Nr.1. lett Finnországban és Németországban is.
     Mindenközben a HIM gitárosa, Linde apa lett. Barátnõje, Manna 2003. március 6-án adott életet kislányuknak, Olíviának.
     Nyáron fesztiválfellépésekkel folytatta a banda, melyet õsszel egy egész Európát átfogó turné követett.

    2004. márciusában And Love Said No - The Greatest Hits címmel válogatásalbum jelent meg, mely a HIM eddig megjelent kislemezdalait, és két vadonatúj dalt, az And Love Said Not és a Johnny Cash-feldolgozást, a Solitary Mant tartalmazta, melyeket kislemezként is kiadtak. A Solitary Mannel a HIMnek végre sikerült a brit lemezpiacra is betörni, mely ekkor felfigyelt az együttesre, és a kislemez a 10. helyig vitte a slágerlitán.

    2004. végén megjelent egy kislemez - és videóklip -, melyben az Apocalyptica egyik dalát, melynek címe Bittersweet,  Ville Valo és a Rasmus énekese, Lauri énekli. A szöveget is közösen komponálták. Ez a dal is nagy sikert aratott, és közösen is elõadták egy 2005. januári fesztiválon Helsinkiben.

    A HIM ezt követõen az amerikai piacra próbált meg betörni, ahol sorra kiadták eddig megjelent lemezeiket és több hosszabb klubturnéra is indultak Bam Magera (Jackass) segítségével.
    Mivel a HIM lemezszerzõdése lejárt eddigi kiadójukkal, a BMGvel, új céget kerestek, azzal a feltétellel, hogy új lemezüket az USÁtól Európán át minden országban megjelentetik. 2004-ben a Warnerhez szerzõdtek.
    2005-ben elkezdõdtek az 5. HIM album munkálatai - az anyagot egy los angelesi stúdióban rögzítették, mely Dark Light címmel 2005. szeptember 26-án jelent meg világszerte. Az elsõ kimásolt kislemet, a Wings of a Butterfly egybõl Nr. 1 lett Finnországban, és Németországban bekerült a top 10-be. A Dark Light a HIM eddigi leggyorsabb tempójú albuma, lassú dalt alig lehet találni a lemezen, és talán kicsit optimistább is, mint az eddigiek. Ville Valoék ismét rendkívül jó dallamokkal, érzelmes, sötét, romantikus szövegvilággal, és rendkívül erõteljes gitárhangzással kápráztatnak el mindenkit. Az album egy percre sem áll le, erõteljesen hömpölyög végig ez a csodás zenefolyam, melynek címe: Dark Light és védjegye: HIM.
    Ez az elsõ HIM album, melynek kapható egy, kizárólag a nezen megrendelhetõ speciálos változata is, két bonus számmal és 35 oldalas, rendkívül igényes borítóval.
    2005 õszén a HIM az USÁban turnézik, amit 2006-ban Európában folytatnak.