Nickelback - Kanada legsikeresebb rock együttese

Chad és Mike alapította a bandát 1996-ban a Canadai Vancouver városában.
Az első albumuk a Hesher volt 1996-ban, de ez nem hivatalos album csak egy EP. Ezután jött a Curb (1998), a The State (1999), a Silver Side Up (2001), a The Lond Road (2003) és a most megjelent All The Right Reasons (2005). Filmzenés albumok is jelentek meg: a Spiderman I. filmzenéjében Josey Scott-tal a Hero, és a Daredevil-ben a Learn The Hard Way.
Nemrég Ryan Vikedal elhagyta a bandát, és a helyére a 3 Doors Down-os Daniel Adair jött. 
 

A sikerig persze hosszú volt az út, hisz a zenekar már több mint tíz éve megalakult, egy poros kisvárosban hívta életre a frontember Chad, testvére, a basszusgitáron játszó Mike Kroeger és még két barátjuk közreműködésével. A kezdeti, garázs-korszak után hamar elhagyták a feldolgozásokat, és igyekeztek inkább a saját dalokra koncentrálni, így 1996-ban egy független kiadónál, a Roadrunnernél már meg is jelenhetett első nagylemezük, majd egy hosszú kihagyás után, négy évvel később a már jóval sikeresebb második is. Ez a két korai lemez talán nem túl ismert a nagyközönség számára, hisz hard rock- és metalhatásoktól sem mentes, de alapvetően a poszt-grunge hullámot meglovagló zenéjükkel nem sok vizet zavartak az akkori dömpingben, ebben pedig közrejátszhatott az igazán karakteres dalok és az egyéniség hiánya is.
A zenekar csak a harmadik nekifutásra talált rá a nyerő formulára, ez a lemez, a Silver Side Up és az erről kimásolt single, a How You Remind Me pedig meg is hozta nekik a világsikert. A korongból több mint kilencmillió fogyott világszerte, a dalt és a hozzá készült klipet pedig megállás nélkül játszották a rádiók és a zenei csatornák, ami nem is csoda, hisz nem bíztak semmit a véletlenre, ebben a számban felvonultattak minden olyan összetevőt, ami a zenekart ellenállhatatlanul slágeressé teszi. A nem kevés pátosz -  ami éppúgy működhet egy kis klubban, mint egy több ezer férőhelyes stadionban -, a grunge korszakból átmentett, de annál jóval finomabbra polírozott gitárhangzás és persze a nem elhanyagolható popérzékenység és dalszerzői véna olyan hatásos elegyet alkotott, hogy a hatalmas siker nem is lehetett kérdéses.