Karácsony

A karácsony nyakunkon van erősen készülünk rá gyakoroljuk a karácsonyi énekeket. Szeretnénk nyugodtan tölteni. A vonalon halálos csend. Parancsba kapjuk: a legélénkebben figyeljünk mindenre, mert az oroszok nem tartják a karácsonyi ünnepeket, és lehet hogy váratlan támadást indítanak ellenünk.

Eljött a karácsony amire annyira készültünk. Szép karácsonyfát állítottunk az asztal közepére, még szaloncukor is került rá néhány darab. Elénekeltük a mennyből az angyalt, és néhány karácsonyi éneket. A hangok mind gyakrabban elcsuklottak, hol egyik hol másik torokból kiszáradt, repedezett hangok törtek elő. Kis pihenőket kellett tartaniuk, hogy hangjuk visszatérjen. A többség úgy ahogy tartotta magát. Hamar abba is hagytuk mert enyhén szólva pocsékul hangzott az egész erőlködés. Méltatlanul hangzott a szeretet békesség boldogság ünnepéhez. Ezt mindenki megérezte. Nem hiányzott senkiből a szeretet, békesség, boldogság utáni vágy. Sőt olyan túltengésben telítve voltunk vele, hogy majd kirepesztette a bőrünket. Tudtuk, hogy szeretteink ezekben az órákban ugyan azokkal az érzésekkel ránk gondolnak. Csak mi hiányzunk az otthoni karácsonyfa alól. Egy végtelenségig tartó öleléssel szerettünk volna mindenkit külön-külön és egyszerre magunkhoz ölelni, hogy halljuk szívük dobbanását, mely értünk dobog a mi szívünkkel egyszerre. Mindenkinek hasonló vágyak jártak a fejében, és a kielégíthetetlen vágyak valósággal lebénítottak bennünket. Nehéz a vágyálmokból visszatérni a szomorú valóságba.

- Kezdjük a vacsorát - hangzik egy javaslat. Ideje hogy abba hagyjuk az érzékenykedést. Mindenki megkapta a karácsonyi csomagját, és félre tett magának valami hazait. Kaptunk is egy üveg almabort, majd csak javul a hangulat. Kiteszek magamnak egy darab mákos és diós bejglit koccintunk az almaborral, rövid gondolatterelő beszélgetés után Balog szkv.:

- Lássátok, ezt a kislányom sütötte. Tíz éves a kis virágszálam, és milyen ügyes, eszem azt a kis kezét. Külön levelet is írt a lelkem, hogy vigyázzak nagyon magamra.

- Neked jó, de én még nem is láttam a fiamat, pedig már hét hónapos. Szegény feleségem nem is tudom hogy él meg. Most nem is tud dolgozni járni a kisebbik gyerektől.

Szagolgatom a bejglit, hogy tovább tartson. Isteni illata van ilyet nem szagoltak még a Don-parton. Iszogassuk az alma bort. Javul valamit a hangulat kissé beszédesebbek leszünk. Minden asztalon lévő étel újra előhozza a hazai témákat. Kovács honvéd szólal meg:

- Ezt a kis tepertős pogácsát küldte az asszony, ezt sem tudom miből kaparta össze. Másfél éves a kislányom, felesben műveltünk egy kis földet azért kaptunk egy kis szobát. Nem bírta az asszony a nehéz munkát a gyerek is beteg volt. Nem merte nekem megírni. Az öcsém írta meg, hogy szeptemberben visszament az anyjához. Most ott tengetőznek kegyelem kenyéren.

Általában ismertük egymás családi helyzetét. A kenyérkereső nélkül maradt családtagok nehéz anyagi helyzetéről azonban mindenki szemérmesen hallgatott. Most szent karácsony estélyén mindenki elsősorban a legközelebbi hozzátartozóira gondol. Magunk előtt tartjuk a kezük által készített süteményt, mereven nézzük, szinte hipnotizáljuk. Mindent le szeretnénk belőle olvasni annak készítőjéről, gondolatairól, vágyairól. Szempillantás alatt betudnánk falni az egészet, de nem teszi egyikünk sem. Anyát, feleséget, szeretőt, szeretetet jelent szimbolikusan mindenkinek a legkedvesebbet képzelete szerint. Környezetünk egyetlen megfogható darabja ami szeretett otthonunkra emlékeztet. Nem lehet meggondolatlanul csak úgy hirtelen felfalni. Vele együtt eltűnik a otthonunk minden varázsa, létezése, melyet minél tovább megszeretnénk őrizni. Az elkeseredett, szívet markoló panaszok megállíthatatlanul folytatódnak. Súlyos családi tragédiákat tárnak fel, melyről sejtelmünk sem lehetett. Szabadulni akarnak a lelkiismeretüket nyomó tehertől. Ha elmondják megkönnyebbülnek. A megosztott bánatot könnyebb már elviselni. A rendkívüli helyzet, és a szokatlan almabor feloldotta a nyelveket. A régi közmondás, hogy "sírva vigad a magyar" ezen az estén a sírás bejött, de a vigadás elmaradt.

- Hagyjuk abba már a panaszkodást fiúk, inkább énekeljünk valamit - jön egy javaslat.

- Könnyen beszél az akinek se felesége se gyerekei nincsenek.

- Ezek a nős emberek azt hiszik csak maguknak van bajuk? Özvegy anyámat és iskolás öcsémet hagytam otthon minden támasz nélkül, én sem tudom miből élnek.

Hatan vagyunk nőtlenek jelentős létszám kisebbségben. A panaszok súlya mégsem csekélyebb az előbbieknél. Először is anyja mindenkinek csak egy van. Aki felnevelt, arról kutya kötelességem gondoskodni. Felesége lehet három négy is. Az anyák sokkal jobban féltik gyerekeiket mint a férjüket. Ez így van mióta ember él a világon, és így is marad.

- Olyan nagy előnyben vagytok a nőtlenekkel szemben, hogy talán soha sem fogjuk behozni. Az a 60 %-os veszteségben beleeső már semmiképpen. Mi még csak most álmodozunk arról, amit ti régen elértetek, megnősülni gyerekeket nevelni. Nem is beszélve arról, hogy szabadságra sem mehettünk.

- Azt sem tudod, hogy kit válasszál, két fénykép is ki van téve az ágyad fölé.

- Te sem egyből választottál feleséget magadnak. De ne törd rajta a fejedet, eleget töröm én. Egy harmadik a legesélyesebb az bátran ki merte jelenteni: akár mikor, akár hogy jövök haza szeretettel vár. Most elképzelheted mennyire várom, hogy szedhessem a lábamat hazafelé.

Az érzelmektől fullasztó levegőben soha sem szűnt volna meg a vita. Mentő angyalként megjelent egy dögész tölcséres gramofonnal. Karádi Katalin édesbús hangja töltötte be a szobát, és véget vetett a panaszáradatnak.

Fényjelzős töltényekből kapart porral több felvételt készítettem erről a karácsony estéről, melynél szomorúbbat keservesebbet nem lehet elképzelni. Azóta sok karácsonyt töltöttem magányosan. Ha előveszem ezt a fényképet, s vissza gondolok erre az estére boldogság áraszt el, mert otthon vagyok.

A karácsonyi szent este nyugalmasan telt el. Elszórt puskalövéseken kívül jelentősebb esemény nem történt. A számunkra szokatlan csend nyugtalanságot okozott a mi oldalunkon, s ez napról napra fokozódott. Abban biztosak voltunk, hogy mi nem fogunk támadni. Eljött az ideje viszont az oroszok várható téli támadásának, mert az előző télen is támadást indítottak. A fentről kiszivárgott hírek szerint a mi frontunkon semmi támadás nem várható, mert nem kulcsfontosságú helyen vagyunk. Ettől ugyan senki sem nyugodott meg, mert minden katonák nagyon jól tudtuk a szabályt: Egy váratlan helyen, és időben indított támadás a leghatásosabb.

A karácsony másnapja is nyugalomban telt el. Mintha össze beszéltünk volna, mindenki kerülte nehogy visszatérjünk a tegnap esti témákhoz. Észrevehetően szégyellték, hogy családi gondjaikat kiteregették a többség előtt. A megbeszélések folytatódtak ugyan kettesével, kiknek hasonlóan alakult sorsuk a katonáskodás miatt. Frontharcos életünk legnyugodtabb és legszerencsésebb idejét töltöttük ezekben a napokban.

Többen kaptunk szabadságból visszatért barátoktól otthonról küldött csomagot. Nekem is hozott egy földim Vilita József szkv. egy csomagot. Minden földi jót megkaptam amit kértem. Szárított tészta, mák, zsír, rum és három karóra. Ezenkívül a legfontosabb, amit mindenki várt több tucat fénykép. Mai szemmel furcsának tűnik, hogy ilyen piti dolognak fontos szerepe lehet. Az itt kialakult helyzetben nem lehetett ennél jobbat kitalálni. A szülői szeretet végtelennek mondható, az anyagi lehetőségek nagyon is végesek. Az élelmiszeres csomagokat összehozták valahogy. Órákat, filmeket, fényképeket azonban nem tudtak nagyobb mennyiségben küldeni, mert sokba került. Irkálhattam én, hogy legjobban úgy tudnak rajta segíteni ha órákat küldenek. Azért annyi húskonzervet kapok hogy fél év alatt sem tudnának annyi csomagot küldeni. Míg a rá való pénzt nem küldtem haza, nem kaptam meg. Attól is tartottak, hogy eltűnnek. Gyakran tűntek el csomagok, a postással együtt. Háborúban minden előfordulhat. Ezt szerencsére megkaptam, és a későbbiekben életmentőm lett.

A fényképeket kiszedték a kezemből. Míg én a csomaggal, és a benne lévő levéllel foglalkoztam két asztalra kiteregették elszortírozták. Az egyforma képeket egymás tetejére rakták. Volt olyan felvétel csoportos amiből nyolc tíz darabot is kaptam. Még is kevésnek bizonyult.

A felvételek készítése miatt nagyon sokat eljárkáltam mindenfelé. Most hozzám jönnek képet választani. Aki rajta volt valamelyik képen feltétlenül kért belőle. Legnagyobb érdeklődés az orosz hadifoglyokat ábrázoló képek után mutatkozott. Előszeretettel fényképeztem őket minden elképzelhető helyzetben. Cigarettával kínáltam őket, sapkát és ruhát cseréltem velük egy fénykép erejéig stb. Nagyon sok fajta ember akadt közöttük, amilyeneket csak moziban vagy könyvben láttunk. A mi nézetünk szerint inkább a kínaiakhoz hasonlítottak mint hozzánk. Eszembe sem jutott, hogy ezek után a képek után mások is érdeklődnek. Egy példány volt mindegyikből amit magamnak tartogattam.

- Minek ez nektek? Nem vagytok rajta.

- Azért, hogy megtudjuk mutatni otthon, hogy kik ellen harcoltunk. A végén mindet elkunyerálták tőlem. Nem baj gondoltam otthon van a film csináltatok magamnak.

Hadnagyunk is több képet elkért tőlem folyamatosan a kinttartózkodásunk alatt. Pedig néki komoly gépe volt, mellyel filmezni is lehetett. Sokat fényképezett, de valami okból nem sikerültek a képei. Tudtam miért kér állandóan képeket. A Magyar Futár nevű képeslap néhány kijutott példányában felfedeztük az általam készített fényképeket. Félreérthetetlenül. Valami összeköttetése volt otthon a lappal, és a megjelent képekért honoráriumot kapott.

Végre eljött a várva várt nap! Megjöttek a leváltóink. Ilyen őszinte örömmel, és szeretettel nem fogadtak még vendégeket mint mi fogadtuk őket.

- Csakhogy idevánszorogtatok végre. Ha mi is ilyen lassan vánszorgunk soha sem értük volna el a Don-partot.

Régi ismerősök is jöttek akikkel egyszerre vonultunk be katonának. Akadtak köztük rendes fiúk jó barátok. Többségben voltak azonban különcködők, protekciósok, akiket annak idején kivettek a menetszázadból. Legnagyobb öröm a káröröm. Ezeknek duplán örültünk. Kapták is a megjegyzéseket kíméletlenül.

- Mi van, még is úgy döntöttél, hogy harcolni fogsz a hazáért?

- Te is összevesztél a keresztapáddal?

Legtöbb megjegyzést egy tizedes kapta. Annak idején nagyon biztos volt a dolgában, jópofáskodásból nevetve mondta: A legjobbakat itthon hagyják fajfenntartásra. Ezért a kijelentésért mindenki megutálta. Senki sem hagyja ki a visszavágási lehetőséget.

- Mi van öregfiú? Csütörtököt mondott a dákód? Az hitted örökké te leszel a vezérbika. Biztosan kinyomtak a fiatalabbak az öreg bika meg mehet a vágóhídra. Legalább jól kiélted magadat, rád fér a pihenés. Jó helyre cseppentél, itt kipihenheted magad nem fognak háborgatni a nők. Egészen biztos lehetsz benne, mert az egész Don-parton még egy vénasszonyt sem találsz.

Mint öreg frontharcosok nagymértékben lekezeltük az érkezőket. Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk a tízhónapos frontszolgálat alatt. A jelenlegi halálos csend csak a régieknek tűnt csendnek. Az újaknak a szórványos lövöldözés is túlságosan veszélyesnek hatott. Egy eldörrent lövés után a régiek azonnal megmondták milyen fegyverből jött a lövés. Magyar puskából, vagy orosz puskából. Orosz, vagy magyar gépfegyverből stb. Az aknavető vagy tüzérségi lövedékek sivító hangjából tudtuk a várható becsapódás helyét. Nem vágódtunk hasra feleslegesen.

A leváltás egészen másként zajlott le, mint ahogy elképzeltük. Szórványosan érkeztek, több napon keresztül. Hol egyik hol másik körzetben érkeztek a leváltók. Abból az óhajunkból nem lett semmi, hogy minket már leváltottak indulhatunk hátra. Az új legénységnek begyakorlási lehetőséget biztosítottak. Annyi előnyünk lett az egészből, hogy fele szolgálatot az újjak adták, majd fokozatosan átvették az egész szolgálatot.

Érkezésükkel megelevenedett az élet, véget nem érő beszélgetések folytak a katonák között. A régiek nem tudtak betelni az otthoni hírekkel, az újak a frontélet titkaiban kívántak mennél mélyebben belelátni épségük megőrzésének érdekében. Az időközben felgyülemlett témák akkora mennyiséget tettek ki, hogy annak kimerítése egyszerűen lehetetlen. Összepakolt cuccal türelmetlenül vártuk a hátra indulást. Már be vannak gyakorolva, mire várunk még?

Nem árt felidézni a tisztek, altisztek hazafias érzelmekre irányuló érvelését, és dicsekvését, az újak felé. Mi megtettük a magunkét a Don-partig szorítottuk az ellenséget, és tartjuk állásainkat, melyet most átadunk. Bízunk abban, hogy elért sikereinket megőrizni és gyarapítani fogják a magyar hadsereg hagyományaihoz méltó módon.

Meg van tehát a nagy önbizalom, melyet az elért eredmények is igazolnak. A leváltókból sem hiányzik az önbizalom. Még abba a hiedelemben vannak, melyekkel minket is elindítottak. Gyors előléptetés kitüntetés reményében bízva. Még azt is hozzáteszik, ha visszajövünk leváltani őket, ne itt hanem vagy a Volga vagy az Ural mellett keressük őket.

A szokott baráti körben megbeszéljük a Vezérkari álláspontot.

- Hogy bevannak ezek sózva, még nem tudják, hogy nem lehet a drága lőszerrel csak úgy visszalövöldözni. Hogy fognak csodálkozni mikor ott a cél, és nem kapnak engedélyt a lövésre.

- Majd megszokják ők is!

Legalább annyi szájhős van közöttük mint nálunk az indulásnál. Természetesen a tisztek, és altisztek között. A legénységnél ritka madár a hősködő típus. Az altisztek is akkor eresztik el a legharciasabb dumát mikor a tisztek is hallják. Igyekeznek gyűjteni a jó pontokat az előléptetéshez. Ugyan azt fogják csinálni mint a mi szájhőseink, néhány meleg napon belül valami könnyű sebesülést kapnak, és haza viszik őket. Csak a legénységnél vizsgálgatják olyan szigorúan nem öncsonkítás történt-e.

A december 28-ára kitűzött hátraindulásból semmi sem lett. Az újévet együtt töltöttük a leváltókkal. Kivételesen pezsgőt is kaptunk, és az ellátásunk is érezhetően javult. Leváltóink vezetősége még nem merte csonkítani a fejadagokat. A régiek meg féltek, hogy kiderül eddigi tevékenységük, nehogy valami ambíciós tiszt miatt fény derüljön manipulációjaikra. A csendes fronton nem hivatkozhattak arra, hogy az utánpótlást szétbombázták. A véget nem érő megbeszélések folytatódtak. Mindenki más eseményen ment keresztül, és más szemmel látja a dolgokat. Ugyan azt a harci eseményt minden egyes résztvevő másképpen mesél el. Lényegében mindegyik a valóságot mondja a saját harcálláspontja szerinti látószögből.

Parázs viták alakulnak ki. Egy csicskás akit a kártyaszenvedélye mindég hozzánk sodort, a vitákban mint mindentudó szakértő nagyképűen magyarázta a lejátszódott eseményeket. Tulajdonképpen soha semmiben nem vett részt, csak a tisztjének gyűjtötte a híreket. Mi nagyon jól ismertük, és tartottuk a szánkat előtte. Feleslegesen nem érdemes kihívni a sorsot magunk ellen.

Látogatóban nálunk volt egy szobatársunk földije, egy puskásoknál szolgáló tizedes.

- Maga milyen alakulatnál van?

- Én a főhadnagyúr legénye vagyok.

- Na igen gondolhattam volna, honnan tud maga mindent jobban a többieknél. Akkor maga nem szarik be egykönnyen, mert mindig van fényesíteni való csizma meg mosnivaló szennyes. Teríteni az ebédhez vagy vacsorához a bunkerban is lehet a tiszturaknak, ha az orosz tüzéreknek kedve szottyan pár órás tüzelésre.

Előbb elfojtottan, majd teljes erővel kitör a röhögés. A csicskás motyogott valamit, de a hangos nevetéstől senki sem értette, majd kivörösödött fejjel sürgősen távozott.

- Na végre megmondta valaki ennek a kutyamosónak az igazat. Ez akkora hőssé vált a mosókonyhában, mintha a rohamszakaszban töltött volna tíz hónapot.

- Tudod pajtás - mondja a tizedes földije - ez a csicskás a többivel együtt ide jár kártyázni. Mindent beköp amit csak észrevesz, sőt még kitalál hozzá ami eszébe jut. Hogy kártyázhasson mindig újabb híreket kell mondania a legénység hangulatáról stb. Ezért engedik el. Mi elnyerjük a pénzét és hagyjuk dumálni. Láthatod mekkora hőssé nőtte ki magát. Most csak az egyik oldalát mutatta be. Nem hinnél a szemednek mikor a főhadnagy előtt áll. Olyan csodálattal néz rá mint az istenre, kissé meggörnyedve meghunyászkodva a szemében egy kutya hűségével minden parancsra ugrásra készen. Megtestesítve a szolgalélek mintapéldányát, az mellett rajongásig imádja gazdáját. Neked nincs mitől tartanod, megmondhattak a magadét. Messze vagy attól, hogy utánad nyúljanak, nem is tudhatja honnan jöttél.

- Remélem ti sem tudjátok?

- Mi? Fogalmunk sincs róla.

- Akkor minden a legnagyobb rendben, a csicskás meg tehet nekem egy szívességet.

Örömkatona

Régen felkeltette a figyelmemet egy tartalékos korú honvéd akit öröm katonának neveztek a háta mögött. A mostani ráérős időben megkérdeztem tőle miért nevezik örömkatonának. Általában örömkatonának a korkedvezménnyel bevonult újoncokat szokták nevezni, akik önként választják a katonai pályát. Korához viszonyítva lehetetlen, hogy örömkatona legyen.

- Hát a tizedes úr nem tudja?

- Ha tudnám nem kérdezném.

- Hogy önkéntes vagyok az igaz, de nem örömkatona.

- Az meg hogyan lehetséges?

- Egyszerű az egész, minket a hadbíróságnál szerveztek önkéntesnek. Vagyunk itt jó pár ezren akiknek valami fegyelmi vétségük akadt a katonaságnál és csip-csup ügyekért szigorúan rányomtak 10-15 évet. Ha önként jelentkezik a frontra elengedik a büntetést. Nagyon kevesen jelentkeztek a fogdák meg tele voltak. Meggyorsították a jelentkezést, előbb kiéheztetéssel majd az én esetemben négy lapát tenyerű altiszttel. Na édes fiam kimész a frontra önként, vagy rábeszéljünk? aki nem vágta rá azonnal, hogy igen is alázatosan jelentkezek a frontra, az akkora frászt kapott, hogy valamelyik pofozógépnek esett. Attól kapta a többit számolatlanul. Ha idejében nem tudta elkiáltani magát, hogy jelentkezem, az első vagy a második mosdatás után beadta a derekát. A meggyőző érveknek senki sem tudott ellenállni. Na látod édes fiam mi csak a javadat akarjuk, nem szeretjük mi az ilyen munkát, de ha rákényszerítesz bennünket magadnak keresed a bajt. Tudtam én hogy megjön az eszed ha segítünk egy kicsit, örülhetsz hogy a hazát szolgálhatod. Hát így lettem örömkatona.

- Atya úristen, mennyi minden van itt a kulisszák mögött amiről fogalmam sincs.

A felváltás megérkezésével megírtuk leveleinket az otthoniaknak megnyugtatására. Hamarosan indulunk haza a leváltóink napok óta itt vannak