Dalok

Akit nem érdekelt a kártya, vagy már pénze nem volt, azzal énekelgettünk. Leggyakrabban ezt tettük, mert szerettük a zenét. A szokásos lelkesítő katona nóták. Fél világgal szembeszállva harcol a hős magyar és hasonlók teljesen eltűntek. Helyettük első világháborús és ki tudja honnan származó szomorú katonanóták kerültek elő. Szövegük és dallamuk mélyen a szívekbe markolt. Kifejeztek olyan gondolatokat, melyekhez hasonlók szorongtak minden érző kebelben kimondatlanul. Néhány sort feltétlen idéznem kell:

Nem lesz egy tenyérnyi hely sem puszta síromon,
Elesett katonák teste lesz a vánkosom.
Ahova lefognak tenni,
Síromra nem borul senki senki aki él.
Tavasz sem fakaszt rám zöldet elhordja rólam a földet messze majd a szél.

Másból egy rész:

Fiúk, felett az idő lejárt.
Fiúk, felettünk elrepült a nyár.
Nem látom többé a kicsiny falut.
Nem látom többé a rácsos kaput.
Mondjátok meg ki majd haza tér idegen földben pihenek én.

Vagy az aranyvégű cigaretta ami ismertebb. Nem szeretnék daloskönyv írás vádja alá kerülni, de sok hasonló dal volt forgalomba. Szájról szájra adtuk és szinte templomi áhítattal énekeltük kivétel nélkül. Keserű sorsunkat és bizonytalan jövőnket idézték a szövegek. Rendkívüli helyzetünk tudatában minden sorát mélységesen átéreztük. Meggyőződésem, hogy hasonló helyzetben mindenhol és mindenkivel ugyan ez történt volna. Népszerűek voltak természetesen az akkori slágerek is: Jóska lelkem elküldöm tenéked; Muszka földön lassan jár a posta stb. Szépek voltak ezek a dalok is. A várva várt közel jövőről merészen ígérték a legtökéletesebb beteljesedést. Mivel jelenünk semmiképpen nem irigylésre méltó, minden szépet és jót a jövőtől várunk, s ezt ígérik a dalszövegek. Hinni kell és jólesik hinni benne addig míg csak az ember él! Ebben a szórakozástól mentesített életben tátongó űrt töltöttek be a dalok. Nem a jókedv tört ki rajtunk, hanem mint a közmondásban áll: sírva vigad a magyar. Minden búra-bánatra adva vannak a megfelelő dalok, nálunk ezek voltak az állandó műsoron. Beléjük burkolódzva igyekeztünk szabadulni komor gondjainktól, legalább ideig-óráig.

Hogy jogtalan hódítók vagyunk és nem szívelik jelenlétünket, azt az oroszok egyre erősödő tüzérségi, és légi tevékenysége naponta bizonyítja. Vezérkarunk védelmünkre légelhárítási, és légi tevékenysége naponta bizonyítja. Vezérkarunk védelmünkre légelhárítást nem ad. A csekély számú tüzérség alig lőhet. Bunkerásásokat rendel el a védelem megerősítésére. Újabb fizikai megterhelés a nehéz szolgálatteljesítések után, pihenés helyett. A jobb ellátás helyett gyakrabban a parancsba ismételten statáriumra emlékeztető figyelmeztetések és hadbírósággal történő fenyegetőzés.

1942. augusztus 20. Félig kiásott bunkerunkon dolgozunk félmeztelenre vetkőzve. Déltájt még van valami ereje a napnak. Többet támaszkodunk mint dolgozunk. Semmi kondíciónk nem maradt. Úgy terveztük egy óra alatt kiszórjuk a ránk eső részt, hogy többet alhassunk. Az egy óra eltelt a felénél sem tartunk. Hol van már az a régi erő ami volt bennünk. Alig pár percet dolgozunk, izzadunk, elfáradunk, le kell ülni pihenni.

- Otthon már készülnek a tűzijátékra mi meg itt gürcölünk. Ünnep nap nem is volna szabad dolgozni.

- Későn ijedezünk az elkárhozástól. Ha nem vetted volna észre már régen elkárhoztunk.

- Minden ellenséggé vált körülöttünk. Az oroszok fegyverrel irtanak bennünket, a mieink éh halálla akarnak kiirtani. Nagyon rossz helyre cseppentünk.

- Én nem cseppentem, engem hoztak.

- Nagy szerencséd volt pajtás, vagy csak rosszul emlékszel. Azon a két pipaszár lábadon gyalogoltál idáig velem együtt.

- Jobb ha egy szót sem szólsz! Azért nem mersz borotválkozni, mert nem ismered ki néz vissza a tükörből. Rád van száradva a bőr.

Keserű nevetéssel "dicsérgettük" egymást. Ha váratlanul így haza toppannánk, biztosan megkérdeznék kit keresünk.

A szabadságról vissza érkezők egybe hangzóan kijelentették, otthon a hozzátartozókon kívül senki sem gondol a háborúra. Budapest tele van német katonákkal, a nők kettesével lógnak rajtuk. Bosszantott bennünket a tényállás. Nem a nők miatt, olyanok mindég voltak és lesznek. Igazságtalannak tartottuk, hogy egyeseknek fogalmuk sincs a háborúról. Minket meg hat hónapja itt felejtenek.

Megint kiterveltek valami támadást a zlj. irodán. Nem messze tőlünk, talán még Arhangelszkoje faluhoz tartozó részen áll egy magaslat. A Don hozzánk eső oldalán. Többször megkísérelték elfoglalását, eredmény nélkül. Mindég nagy veszteséget szenvedtünk. Most újra támadják. Tőlünk is sok embert elvittek erősítésnek.

Nagy tüzérségi előkészítés után támadás. Az orosz tüzérség elsöprő tüzet zúdított a támadásra. A ritkán hallott sztálinorgonákat is bevetette. A kis helyre összevont gyalogságban nagy veszteségeket okozott. Ennek ellenére újra megpróbálták a támadást. Valamivel tovább jutottak, de az ellenséges géppuskafészkeket megközelíteni sem tudták. Azokat csak repülőgépről lehetett volna kibombázni. Az eredmény kocsiszámra hozták a sebesülteket. A legtöbb elvérzett mire a segélyhelyre ért.

A kötözőhely környéke is tele volt sebesülttel. Az orvos egy pillantással eldöntötte sorsukat. Akinek komolyabbnak látszó sebesülése volt, már nem is foglalkozott. A könnyebb sérülteket bekötöztette. Ezeknek is hosszasan várakozni kellett.

Sebesültek

A súlyos sebesültek látványa iszonyú! Az önkívületben lévők jajgatása időnként minden más hangot elnyom. Váratlanul artikulátlan hangon fel üvöltenek, majd csendesen fekszenek.

Akik tudatuknál vannak vízért könyörögnének, utolsó üzenetet küldenének, de nincs kivel. Barátaik megtették amit tenni lehet. Feltették a kocsira, hogy orvoshoz kerüljön. Itt azonban egy a sok ismeretlen súlyos sebesültek között. Nincs aki egy pohár vizet adna, nincs akivel utolsót üzenhetne, nincs aki egy pillantást vetne rá. Nyomorultan magára hagyottan lassan kell elvéreznie.

Látja amint a halottakat hasábfaként dobálják a kocsira. Csendes fektében lábánál megrángatták, él-e még. Fájdalmában feljajdul. Ebből a rakományból talán még kimarad. Gondolatai kristály tiszták agyán villámgyorsan átfut egész élete. Becsaptak kijátszottak most várják, hogy elvérezzek. Most kell mindenre ráébrednem, mikor már késő!

Fel akar ülni hogy bele kiáltson a világban. Szilánk ütötte oldala nem engedi. Fektében kiáltja:

- Gyilkosok, hóhérok, banditák! Miért nem segítetek. - Sokszor elhangzik a kiáltás, egyre gyengülő hangon, melyet a halál hörgés vált fel végérvényesen.

Ha az életben maradásnak minden reménye elveszett a fájdalmas kínok között vergődők nyelve nem tűr semmi korlátozást. Gyakran ilyen és hasonló szavakkal fejezik ki utolsó mondanivalójukat a világ felé. Úgy sem figyel oda senki. A dögészek különbeket is hallottak, megszokták.

Két tiszt is van a sebesültek között. Répás főhadnagy, akit ha nem is szeretnek, de legalább nem utálnak. A környéken senki más tisztről nem lehetne ezt elmondani.

A másik egy zászlós. Valódi nevét kevesen ismerik. Félkegyelmes nevén ismerik. Abból az okból ragadt rá, mert ő oktatta az előjáróink rangját és helyes titulusát. Aki eltévesztett egy kegyelmes megszólítást a méltóságossal, attól vasszigorral megvonta a kimenőt vagy laktanyafogságot kapott. Szerinte minden honvédnek álmából felkelve is fújni kell előjáróinak névsorát. A mieink így hangzott:

Legfelsőbb hadurunk: Vitéz Nagybányai Horthy Miklós Kormányzó úr őfő méltósága. Honvédelmi miniszter: Vitéz Barta Károly Táborszernagy Úr Őnagy méltósága. Hadseregparancsnok: Vitéz Jány Gusztáv úr Altábornagy Őnagy méltósága. A honvédség vezérkari főnöke: Werth Henrik Gyalogsági Tábornok Úr Őnagyméltósága. Hadtestparancsnok: Schweitzer István Altábornagy Úr Őnagysága, a hatodik hadtest parancsnoka. Dandárparancsnok: Bántai Alfréd Tábornok Úr Őméltósága. Ezredparancsnok: Vitéz Sziklay György ezredes úr, ezredes parancsnok. Laktanyaparancsnok: Marosfalvi Béla alezredes úr, II. zlj. parancsnok. Alosztályparancsnok: Házos Győző Főhadnagy úr. Sós Lajos Hadnagy úr III. zlj. Távbeszélő Parancsnok. Mohai István Zászlós úr Távbeszélő szakasz kiképző parancsnok. Rác István Őrmester úr Távbeszélő szakasz zlj. szolgálat vezető. Bujtás János szakasz vezető III. zlj. Makai József szolgálat vezető III. zlj. Gulyás László őrvezető.

Ezek voltak a legfontosabbak, amit álmunkból felkelve hiba nélkül fújni kellett. Mindenkiben bele akarta verni ezt a tudományt. Nem csoda ha közutálatnak örvendett.

A főhadnagy sértetlen volt légnyomást kapott. Önkívületében csak nyöszörgött. A zászlós combján sérült, kötésén átütött a vér. Soron kívül ellátást kaptak. A meggondolatlan támadás több mint háromszáz fős veszteséget okozott csak a tőlünk kölcsönzött emberekből. A visszatértek szerint több ezren maradtak a dob oldalon.

Négyszemközt elbeszélték, egy meredek dobra kellett volna felérni, legalább négyszáz méter hosszan. A dobtetőről beépített gépfegyver állásokból tetszés szerint lekaszálták őket. Akár az egész magyar hadsereget lekaszálták volna. Tiszta emberpocsékolás volt az egész.

Az állandó erős tüzérségi tüzet takarékosság miatt elspórolták, az ember élettel nem takarékoskodnak. Ráadásul vagy három napig az egész vonal hosszában erős tüzérségi tüzet zúdítottak ránk. Újabb veszteségeket okozva. A mi oldalunkról szokás szerint mindössze egynéhány lövéssel válaszoltak.

Sokan töltötték idejüket a bunkerokban. Főleg a tisztek közül. Még az ebédjüket is a bunkerba vitették.

A telefonvonalakat nem győztük javítani állandóan szétlőtték. A vonalvizsgáló járőrök állandóan kint voltak. Most nagyon rájuk járt a rúd. Mérgelődve mondják:

- Miért nem lőnek a mieink is.

- Tudjátok milyen drága a tüzérségi lőszer.

- Tudjuk, de ha spórolni akarnak menjünk haza a francba. Akkor spórolnak a legtöbbet.

- Mi is azt mondjuk, de próbáljátok a tökfejeknek megmagyarázni. Biztosan örülnének a jó tippnek maguktól sosem jutna eszükben.

- Ránk azért ne hivatkozzatok.

- Könnyen beszéltek innen a bunkerból - csap a levegőbe lemondóan.

- Csak nem cserélnél velünk?

- Most igen!

- Cserél inkább a Jány Gusztávval, jobban jársz. Talán még a hazamenést is elintézheted.

- Inkább egy otthonival cserélnék, aki fel van mentve a katonaságtól. - Vágja be mérgesen az ajtót.

Lassan elmúlnak a zűrös napok, alábbhagy a csatazaj. A túloldalról esténként megszólalnak a hangszórók. Magyar foglyok, név szerint, egységeik pontos megnevezésével jelentkeznek. Üzennek az itteni bajtársaknak.

- Gyertek át nem bántanak senkit jól bánnak velünk.

Az eredménytelenül végződött hídfőállás megtámadása után otthagyott sebesültek közül az oroszok sokat megmentettek. Átvitték őket orvosi ellátást kaptak és most beszámolót tartanak.

- A magyarok sebesülten otthagytak bennünket. Az oroszok beköltöztek és meggyógyítanak. Semmi jót nem várhattok a tisztektől, gyertek át míg nem késő.

Ez már nem volt üres propaganda. A volt társak felismerték a beszélők hangját, akiket már rég halottnak hittek.

Az előretolt figyelőállásból nem volt semmi kezdeményezés. Ez volt a legésszerűbb, mert minden lövésre száz volt a felelet. Csendes este volt, összejöttek a kártyások. Három dögész is eljött. Nem állhattuk meg hogy letoljuk őket.

- Piszokul bántok a sebesültekkel. Főleg a dokitok, hagyja elvérezni az embereket. Múltkor rendesen megkapta a magáét, gyilkos meg hóhér. Meg is érdemelte.

- Az is valami? Hallottátok volna a többit. Elátkozták már annak a jó édes anyjától kezdve az egész rokonságát ezerszer. A mieinkkel együtt . Nem lehet ezt másképpen csinálni, mikor tömegesen érkeznek a sebesültek. Ha egy súlyosabb sebesülttel elbabrál fél órát, addig tíz könnyű sebesült elvérzik. Nem lehet ezt megérteni?

- Van valami a dologban. De ha te vagy súlyos sebesült, akivel már nem érdemes foglalkozni! Nem hiszem, hogy megértenéd, pont rád nincs idejük.

- Nem is értik, azért szidnak mindent, amit csak el lehet képzelni.

- Ha mindenki egyszerre tíz percig úgy gondolkodna, mint a súlyos sebesültek, mi lenne itt? Rá sem merek gondolni.

- Kevés az orvos, meg mi is kevesen vagyunk. Ilyen esetekben tízszer ennyien is kevesen volnánk.

- Volna éppen megoldás - mondja az egyik dögész. - Már mondtuk a dokinak. Van a munkaszolgálatosok közt több mint húsz orvos. Lövészárkot ásnak meg bunkert. Ilyenkor besegíthetnének.

- Zsidót nem engednek ide a tisztek.

- A tisztekkel annyit foglalkozik az orvos amennyit kell, a többi meg nem érdekes. Magyarul mondva, ha tisztről van szó, az miatt elvérezhet tíz könnyű sebesült.

- Sajnos így van. Ugyan azt csináljuk mi is mint a többi katona, parancsot teljesítünk.

Pedig mennyi embert meglehetne menteni az úgynevezett hősi haláltól. Gőgös fölényeskedéssel nem engedélyezik. Ők nincsenek rászorulva. Hogy hányan kerülnek a napi veszteséglistára, az egyszerű papírmunka. Háború van a veszteségek az ő emberfeletti munkájukat, helyállásukat bizonyítják. Mindig kapnak annyi feltöltést amivel újra felelőtlen akcióba kezdhetnek.

Később gyakran elbeszélgettünk avval a dögésszel. Különös ember, nemrégen került ide feltöltésként. Valami vallásos szekta tagja, aki nem fog fegyvert. Hallottunk már ilyenekről, de azok nem kerültek a legénység közé. Már előbb lecsukták őket. Filozófus lélek elgondolkodásra késztető tényállásokat fejteget.

Elmélkedése szerint az ember az egyetlen élőlény aki minden elképzelhető eszközzel írtja egymást. Akár vallási vagy ideológiai szempontból rá lehet nevelni, hogy a tőle eltérő elméletű rendszerek ellen életre-halálra harcba menjen. Ahány ország annyi saját maga alkotta rendszer és vallás. Mind a sajátját vallja az egyetlen igazinak. Annyiféle igazság nyilván nem létezhet. A vallási háborúk általában véget értek, iszonyatos kegyetlenkedésekkel. A föld különböző részein más és más vallások stabilizálódtak. A politikai rendszerek háborúja jelenleg folyik. Jelenünkben megmosolyogjuk a vallási háborúkat. Tőlünk imádja mindenki akár az istent akár a Buddhát vagy a prófétát. A maga idejében azonban elég volt ha ráfogták isten tagadó máris nyilvános máglyán égetéssel büntették. A politikai rendszerek háborújában elvi alapon ugyan úgy irtsák egymást az emberek mint rég. Az államhatalom minden tagját bele kényszeríti a kívánt magatartásra, minden eszközzel. Régen az isten tagadásért máglya, most hazaárulásért golyó, vagy kötél. Nálunk a Horthy-rendszer által létrehozott felső tízezer képviseli a hatalmat. A nép pedig az uralkodó osztály kénye-kedvének kiszolgáltatottja. A legcsekélyebb ellenvéleményt brutális kegyetlenséggel elnyomják a karhatalom emberei. Jelen pillanatban, győzelmi reményeik biztos tudatában sem adják meg a harcoló alakulatoknak még a megfelelő élelmezést sem. Mi itt várjuk a leváltást fegyverrel a kézben. Pedig sokan átmehetnénk az oroszokhoz. Nem tudjuk azonban biztosan jobb volna a túloldalon? Nevelésünkből eredően szűklátókörűek vagyunk. Ezért kellő ismeretek nélkül leghelyesebbnek azt a magatartást tartom, ha nem fogok fegyvert és nem ölök embert.

Ezt a nézetet majdnem olyan szigorúan büntetik mint az ellentétes politikai elveket. A Horthy-rendszer hazafias kötelesség címén minden honvédet eskü alatt kötelez az adott parancs gondolkodás nélküli végrehajtására, akár az élete árán is. Természetes, hogy evvel a nézettel a legénység nem ért egyet, mert a parancsot kiadó tisztek a biztos fedezékből nézik végig a legénység értelmetlen pusztulását. Kitüntetés és előléptetés érdekében végrehajthatatlan célokért. A legénység összeszorított foggal, fegyelmezetten engedelmeskedik. Menet közben kiderül a parancs elérhetetlen, nincs azonban támadás lefújás. A támadásra küldötteknek ott kell pusztulni, ez az egyetlen elfogadható magatartás.

A csődben jutott támadás értelmetlenségéről a túlélők csak baráti körben bizalmasan mertek beszélni. Csak az elvérzésre kifektetett sebesültek nyelve oldódik meg. Vak engedelmességükért megkapták a jutalmat. Kínok közt fetrengve szidják halálba küldőiket. Őket már nem lehet hadbíróság elé állítani. Azért mondtam, ha tíz percig mindenki úgy gondolkodna mint a súlyos sebesültek véget érne itt a háború.

A sebesültektől, ha még volna fegyverük mielőbb el kell venni. Mert ha nem látják, hogy nem foglalkoznak velük mindenkit lelőnének. Először minket egészségügyieket és a tiszteket. Utána nem maradna más mint átmenni az oroszokhoz. Mondja is sok sebesült adjátok ide a puskámat vagy a pisztolyomat. Mindenki akkor jön rá becsapták kihasználták mikor már nem tehet semmit. Neki minden parancsra ugrani kellett, érte nincs egy segítő kéz, sem egy bajtársi pillantás. Sok estén keresztül beszélgettünk hasonló témákról.