A Don VI. rész
Poloskák
Utunk elválik lefordulunk a fertőtlenítő irányában. A nem mindennapi látványról sokat beszélgetünk. A fertőtlenítés egy hétre megszabadított a tetvektől. Egy hét elteltével visszatértek az elpusztíthatatlan bogarak. Minden ajánlott módszert kipróbáltunk. Kifőztük a fehérneműt naponta, csipesszel kiszedtük, német porral hintettünk be mindent. Később kitettük éjjelre, majd a fagy elintézi. Reggelre meg is fagytak. Olyanná váltak mint a hódara ami néha esni szokott. Egy papírlapra tettük melegre. Kíváncsian vártuk mi lesz velük. Alig telt el negyed óra mászkálni kezdtek.
- Az anyjuk mindenit, ezek még náthát sem kaptak, ezek a kisebbek még gyorsabbak lettek.
Fagyással sem lehet kiirtani őket. Maradt a vakaródzással egybekötött mindennapos vita. A poloskának vagy a tetűnek a csípése viszket jobban. Szakértőink vannak ebben a témában eltérő véleménnyel, mint minden tudomány ágban.
- A poloska ötször nagyobb mint a legfejlettebb anya tetű. Ha tele szívja magát testének háromszorosára duzzad. - Be is mutatta egy elfogott példányon. Amiről mi laikusok azt állítottuk: ez nem poloska, hanem inkább pók. Szétnyomta jó cseppnyi vér volt benne.
- Ez még nem bizonyíték. Most szagoljátok meg.
Poloska szaga volt. Eddig rendben van. De a poloska csak éjjel csíp nappal elrejtőzik nem marad a ruházatban. A tetű a ruházatban rejtőzik és egész nap csíp azért vakaródzunk nappal. Álmában senki sem vakaródzik, mert alszik. Az éjjeli poloska csípéseket is nappal vakarjuk, mert sokkal több vért kiszív mint a tetű, és jobban viszket. Végleges állás foglalás soha sem született. Mindenki a saját elképzelése szerint vakaródzott.
Valami formában naponta szóba került. Egy átvakaródzott éjszaka után hol egyik hol másik bosszútól lihegve vizet forralt, és az egész padlót forró vízzel többször végig locsolta. A többiek nevetve megjegyezték:
- Megint felmérgesíted őket hogy jobban csípjenek.
Másnap ugyan azt tette ő is mérgében. Semmi hatást nem tudtunk elérni.
A postára semmi panaszuk hetenként leveleket és csomagokat kapunk rendszeresen. Sok levelet kapok. Több gyerekkori barátom van a Don különböző pontján. Állandó levelezésben vagyunk. Vida barátom is írt. Megköszönte a segítséget amit a kenderesben adtam. Válaszomban én is megköszöntem néki a segítséget amit nem adott. A soproni kórházban van szépen gyógyul. Az iskolás lányok látogatják a sebesülteket ajándékokat visznek nekik. Szeretnének fronton lévő katonákkal levelezni, soknak megadta a címemet. Utólagosan bele egyezésemet kéri, és katona szerencsét kíván. Jött is egy sereg levél. Abban az idealista szellemben fogalmazva, amelyet az iskolában tanítanak. Ahol reggelenként úgy kezdik a napot: Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy Isteni örök igazságban hiszek Magyarország feltámadásában ámen. Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország. Hogy mit írhat egy kislány? A következőket:
Nagy magyarországi örökké volt, és lesz Szent István országa, halad az igazság felé. Mert a magyar igazságnak győznie kell, le nem törheti semmi erő. Elrabolt területeink egy részét már vissza kaptuk és ez a tudat minden magyar ember lelkében olyan erőt adott amely nagy Magyarország feltámadásához vezet. A szűzmária áldása kísérje minden léptüket az istentelenek elleni harcukban. Isten áldása megsegít minden honvédet a gonoszság elleni igazságos harcban. Mindannyian köszönjük Magyarországért folytatott küzdelmüket, melyhez erőt és kitartást kívánok. Kovács Mária III. b.
A többi levél hasonló szellemben fogalmazódott. Így tanítják az iskolában. Nem kétséges, hogy ezek a levelek felsőbb irányzat sugallatára íródtak a legnagyobb jóhiszeműségben. De ha komolyan gondolják ne csak az iskolában üres szavakkal tegyék ami fillérbe sem kerül. Adjanak emberhez méltó ellátást az életüket és vérüket hullató honvédeknek. Ne a hadbíróság szüntelen emlegetésével pótolják. Ezek a fennkölt szavak egy sorvadozó korgó gyomrú katonából legfeljebb gúnyos röhögést váltanak ki. Soknak megmutattam mind röhögtek.
Több mint húsz levelet kaptam az iskolásoktól.
- Mindnyájan sokat imádkoznak értünk.
- Szóval azért van neked olyan marha szerencséd.
- Te sem panaszkodhatsz, még sebesülésed sincs.
- Ha úgy vesszük megint kiszúrt veled a Vida. Mondta, hogy te kötözted be a combját és hátára tetted a rádiót. Ha nem kötözgeted fél óráig nyugodtan vissza jöttél volna baj nélkül. Neki sem tesznek szemrehányást ha ott hagyja a generátort sebesült lábbal. Bekötözni ráért volna nyugodtabb helyen, hátrább a veszélyes helytől.
- Én is gondolkodtam eleget a történteken. Ha én is ott hagyom mint ahogy ő tette később, semmi bajom nem történik. Utólag könnyű okosnak lenni. Nem is láttam többet, hogy megmondjam neki a magamét.
- Nem is láthattad, mert korán reggel elvitték az első tránszporttal. Arról egy szót sem szólt, hogy bajba kerültél és ott hagyott.
- Bajban volt ott mindenki. De én miatta kerültem bele, mert vele foglalkoztam az helyett, hogy minél hamarább eljöjjek onnan. Tulajdonképpen nem is tudhatja élek-e vagy sem. Az biztosan feltűnt neki, hogy nem támogatom tovább és a lövés után lemaradtam.
Ha elgondolom, hogy régen otthon lehetnék most is elönt a méreg. Majdnem két hétig nem tudtam rágni a kenyeret vízben áztatva tudtam lenyelni. Ha nincs az a kis kecskénk ami legalább egy kis tejet adott most csont és bőr lennék. Így is nagyon le vagyok fogyva, az álam duplájára van dagadva. Kapom a csipkelődő megjegyzéseket, hogy szakállal még egész jó képű gyerek leszek. Nem maradok adós a megjegyzésre.
- Még így sem cserélnék veletek - mondogatom.
Támadásban kezdek, hogy elejét vegyem a kétes értékű dicséreteknek.
Van mindenkinek valami gyengéje. Bombázáskor vagy tüzérségi tűzben az első robbanás után egymást össze törve hasalnak az asztalok alá reszketnek a félelemtől. Halál sápadtak és percekig meg sem tudnak szólalni. Akkor is dadognak. Ketten vagyunk kivételek Ernő barátommal. A hang után teljes biztonsággal tudjuk nem a közelünkben jön a becsapódás. Teljes nyugalmat színlelve olvasunk tovább. Természetesen nagyon figyeljük a következő nem jön-e közelebb, mert akkor lehasalunk. Ilyen azonban még nem fordult elő egyszer sem. Eddig csak szolidan mosolyogva megkérdeztük:
- Megint elvesztettetek valamit? - Most vissza vágok. Nyíltan kinevetem őket. Fényképezést imitálva mondom
- Felvételek: Hősök a Don-parton. Hősök az asztal alatt. Hősök a kis óvóhelyen, egymás hátán. - Néha rájuk tettem egy két padot széket, így biztonságosabb lesz. Pokróccal betakartam őket. - Így nem látjátok mikor csap belétek a bomba.
Abba is hagyták a csipkelődést, nem emlegették a szakállamat többé. Az asztal alá bújásról senkit sem lehet leszoktatni. Azt sem tudják hogyan kerültek a leglehetetlenebb helyekre. A veszély régen elmúlt mégis nehezen másznak elő. Sokan vannak ilyen pánikban esők. Meleg helyzetben az ürgelyukban is belebújnának. A baleset is gyakran megtörténik, mely után elkerülhetetlen az alsónadrág váltás.
Az előnyomulás közben ritkán lehet ezt a műveletet a nyilvánosság teljes kizárásával végrehajtani. Rangosabbaknál a csicskásnak főszerep jutott a kényes műveletnél. Le kellett törölgetni a nem kívánatos szennyeződést a testről, csak úgy van értelme a tiszta alsónadrágnak. A szagot úgy sem lehet teljesen eltüntetni. A műveletnek van valami sajátságos humora a nézők szemszögéből, és vonzza a kíváncsiskodókat. Elvégre ritkán látni egy feljebbvalót pelenkázás közben. Megtörténik ilyesmi a legénységnél is sokkal gyakrabban a létszámnak megfelelő arányban. A pórul jártakat kíméletlenül kinevetik és gúnyos megjegyzéseket tesznek rá.
- Besokaltál komám? Miért nem szól a mamának, hogy segítsen tisztába tenni.
Az érintettek megjegyezték a gúnyolódókat. Alig várják, hogy hasonló esetben visszavághassanak. Akkor ők mondták a magukét.
- Hát komám te is ilyen vagy? Szólj a babádnak vakarjon ki a szarból, mert egyedül sehogy sem boldogulsz.
Végig élveztek a műveletet sűrű megjegyzésekkel:
- Még a nyakad is tele van, azt meghagyod emléknek?
Játék volt ez egymás között bosszúvágy nélkül.
Más volt a helyzet a tiszteknél altiszteknél. Az őket ért balesetnek sokkal több nézője akadt. Megjegyzéseket nem mertek tenni, de a gúnyos nevetésből jutott elég. A meggondolatlanságért nagyon megvoltak jegyezve. Most az álló harcokban eljött az ideje a visszavágásnak. Nem a nevetésért, valami kiderült róluk. A lehetőség szinte kimeríthetetlen. Vagy fegyelmezetlenek, vagy gyávák, vagy lázítók, vagy kommunisták, vagy mind egyszerre. Kapták a legveszélyesebb feladatokat a hősi halálig. Elgondolni is rossz, ha valaki otthon elmondaná a balesetet.
Egy ruszin katona gúnyos röhögéssel kísérte végig őrmestere pelenkázását. Már sokadszor kapta a kitüntető feladatot, hogy közvetlenül a Don-partról végezzen megfigyeléseket az oroszok állásairól. Roppant nehéz és veszélyes volt ez a feladat. A túloldalon mesterlövészek százai távcsöves puskákkal lesnek az előbukkanó célpontokra. Már többször kint volt, de semmi jelentősebb eseményről nem tudott beszámolni.
- Nem baj majd holnap jobban kinyitod a szemed.
A ruszin aki erősen törte a magyart, és minden szavával derültséget váltott ki:
- Nyitni szemem, de kellene távcső.
- Az nincs, de azért tudsz jelentést tenni.
- Kezet csókolni nem kell? - kérdi a ruszin.
- Miért? - kérdezi az őrmester.
- Hát az őrmesterúr jóságáért.
A jelenlévők általános röhögésben törtek ki.
- Lelépni - ordította az őrmester.
Másnap ismét kiment a Don-partra, de vissza már sohasem tért. Az őrmester elégedetten kereste az újabb áldozatot.
Pár nappal később megszólal a túloldalról a hangosbemondó. A bőséges műsorban első helyet kapott a ruszin honvéd. Üdvözletét küldte a volt bajtársaknak, és megfenyegette az őrmestert, ha újra találkoznak majd ő fogja tisztába tenni. Továbbá az állandóan szokásos szöveg: gyertek át, nem bántanak az oroszok senkit. Jobb dolgunk van mint a magyaroknál, ezt én is tanúsíthatom. Ne higgyétek el amit a tisztek mondanak, hogy náluk nincsen hadifogoly. Sokan vagyunk már itt magyarok és jobb dolgunk van mint a magyar hadseregben.
A katonai fegyelmezés leplezetlen önkényeskedéssé fajult. A csapnivalóan rossz élelmezés és a beígért leváltások elmaradása általános elkeseredést váltott ki a legénység soraiban. Egységünket többszörösen leharcoltnak minősítették, az újabb és újabb feltöltések után sokan kimondták: itt fognak megdögleszteni bennünket. A családos emberek szüntelen aggódtak otthon nélkülöző hozzátartozóikért. Mert a kapott zsoldból nem juttathattak haza számottevő támogatást. A tiszti, altiszti állományban lévők teljes jövedelemmel, és harctéri pótlékkal komoly keresettel rendelkeztek. Anyagi veszteségük nem volt. A legénységet a katonai szolgálat teljes anyagi csődbe kergette. Az állandó életveszély mellett minden nappal mélyebbre süllyedt a nyomorban. A valóságos elszomorító tények halmaza kiölt minden lelkesedést, még azokból is akik induláskor még valami hőstettet akartak végrehajtani. Nem csak parasztokból áll a legénység akiknek tűrőképessége magasabb az átlagnál. Vannak nemzetiségek iparosok, akik hallottak már az egyenlőségről demokráciáról. Nehezen tudták megemészteni a fegyelemtartás ürügyén alkalmazott önkényeskedést, és személyes bosszúállásokat. A tapasztaltak után nehéz elképzelni, hogy valaki komolyan vegye esküjéhez híven élete árán is megvédje hazáját. Mert az önkényeskedésnek, és személyes bosszúállásnak sem a hazának sem az eskünek semmi köze sincs.
Húskonzervek
Újra meglátogatott egy barátunk dorogi gyerek a zlj. fegyver mestere. Hátul van egy kis műhelye ott dolgozik. Ernő barátom gyerekkori ismerőse, és földije. Megkértük ha jön hozzon húskonzervet, mert hátul olcsóbban kapni. Hozott nekünk egy kenyérzsákkal. Alig tudtuk kifizetni márkával. Nem háborgunk már a feketepiac létezésén inkább alkalmazkodunk hozzá. Nagyon baráti áron kaptuk. Sajnos nem fogyaszthatjuk el mindet, mert semmi pénzünk nem maradt. El kell adni belőle. Meg is mondjuk neki, pénzt akarunk hazaküldeni eladunk belőle annyit hogy megtehessük.
- Az a ti dolgotok, de senkinek egy szót sem hogy tőlem kaptátok. Egy őrmester nem üzletelhet.
- Ha újra jössz ne gyere üres kézzel.
Elhívjuk szálláshelyünkre, tanácsot kérünk.
- Vannak orosz tüzérségi lövedékeink, szét akarjuk szedni. Nem akarunk mellé fogni, mert ráfizethetünk. Ha tudja hogyan kell mutassa meg.
Nagyon szívesen rá áll, mindenféle lőszer érdekli. Útközben elmondjuk:
- Már mindent szétszedtünk, a legkülönbözőbb kézigránátokat lőszereket. De a nagy tüzérségi lőszereket nem merjük.
Volt is elég bajunk a szobatársakkal. Elejében mindenki kimenekült a szobájából, nehogy ők is felrobbanjanak. Később nekünk kellett kimenni tisztes távolságra ha szerelgettük a veszélyes hadianyagot. Nagyon jó acél ütőszeg van az egyik fajta töltényben, lukasztókat csináltunk belőle meg pontozót. Szép fénykép tartókat és virágvázákat készítettünk kizárólag hadianyagból emléknek a frontról.
- Szeretnétek hazavinni, és százéves korotokban is gyönyörködni benne mi?
- Már hazaküldtük csomagban, minek az a nagy cipekedés. Majd utána megyünk, ha tudunk. Már ideje volna hét hónapja vagyunk kint, és legkésőbb hat hónap után le kellett volna váltani bennünket.
Levezetjük a bunkerban ahol a lőszerek vannak. Csodálkozva néz.
- Honnan szereztétek?
- Nem mi szereztük, az egész környékről összeszedték, és ide rakatták. Volt itt rengeteg mikor kiértünk a Don-partra.
- Adnátok ezekből a nyeles kézigránátokból?
- Jó pénzért amennyit akarsz - mondja Ernő viccesen.
- Én nem viccelek, adok háromszáz márkát, és megpakolom a kenyérzsákom.
- Ráadásul a zsebeid is megpakoljuk ezekkel a kis tojásgránátokkal.
- Nem tudnál holnap is eljönni? Akkor nem kellene spórolni annyira a konzervekkel.
- Ahogy tudok jövök.
- Azért megmutatod hogy kell ezeket szétszedni!
- Természetesen.
Kiviszünk két féle lövedéket. Jó tizenöt kilósak.
- Szedtél már ilyet széjjel?
- Még nem, de az semmi sem számít.
Letesszük egy asztalra kivisszük a szerszámokat. Úgy fog hozzá mint más a kenyér vágásához. A nem kimondottan ehhez való szerszámokkal is percek alatt szétszedni mind a kettőt. El is magyarázza a lényegesebb dolgokat. Hozunk a másik fajtából is.
- Most ne, mert sok időt elvesztegettem. Majd legközelebb.
Elbúcsúzunk tőle. - Este koccintunk az egészségedre, igaz hogy vízzel de teli gyomorral.
- Na mit szólsz ehhez a hülye szerencséhez - kérdem Ernőtől. Ingyen is adtam volna neki, de ha már felkínálja a pénzt. Nem egy elveszett ember biztosan a többszörösét kapja érte.
- Most már nem adunk el semmit. Gyerünk együnk valamit, csak nem akarsz estig várni?
- De hogy akarok, csak kenyeret kell venni a dögészektől, mert nincs egy falat sem.
Felfaltunk egy kilós húskonzervet kenyérrel. Kellemes elégedettség érzése telepedett ránk. Viccelődünk hülyéskedünk folyik belőlünk a szó. Mintha kicseréltek volna bennünket.
- Rég nem láttak ilyen jókedvűnek. - mondja Ernő.
- Nem is voltam, sajnos semmi okom nem volt rá. A körülmények semmit sem változtak ugyan abban a helyzetben azon a helyen vagyunk.
- Így van.
- De neked is jó kedved van. Szerintem bennünk van a változás. Végre jóllaktunk egy kicsit ettől rózsaszínű a világ. Aki sokat koplalt a jóllakás után olyan kellemes érzések töltik el mintha bort ivott volna. Én még szerelmes is lettem.
- Csak azt ne mond, hogy csókoljalak meg. Inkább a Villámnak szólok.
Neki fogok a levélírásnak. Már régen írnom kellett volna ismerős lányoknak. Most meg van hozzá a hangulatom. Amin hetek óta gondolkodtam, kinek mit írjak, most percek alatt elkészül. Nem győzöm leírni gondolataimat. Most az a baj kevés fér egy tábori lapra.
Megjönnek közben a szobatársak.
- Szétszedtük a tüzérségi lövedéket - mondjuk büszkén. Nézzétek meg.
- Mézi a halál. Megvagytok ti hülyülve. Nem elég veszélyes helyzetben vagyunk itt, még állandóan robbanószerekkel babráltok. Egyszer tévedtek, és Isten veled világ.
Van benne valami. Szakmailag érdekelnek bennünket a különböző megoldások. Kíváncsiak vagyunk mitől gyorsabb. Az oroszok kisméretű páncéltörő lövedéke. Amit jobb hiányában csim-bumnak kereszteltünk. Hangja után kapta a nevet, mert a kilövés után mindjárt hallatszik a becsapódás. Meg is találtuk a magyarázatot. Szétszedés után kiderült, hogy más robbanóanyag van a hüvelyben mint a magyaroknál szokásos. Meggyújtás után sokkal nagyobb erővel lánggal villanással ég mint a puskapor vagy ekrazit.
A kényszerűség is rávitt a kísérletezésre. Sötétben is szerettünk volna fényképezni. Magnéziumot nem tudtunk szerezni. Nyomjelzős lövedékekből kiszedtük a világítást biztosító anyagot, finom porrá kapartuk, cigaretta papírba csomagolva cérnával felakasztva alulról, cérnaszálon meggyújtottuk. Az alulról hozzákötött cérna szál a gyújtózsinór szerepét töltötte be. A láng felfutott a cérna szálon. Mikor elérte a papírba csomagolt port nagyot villant. Nem érte el a magnézium fényét, de tűrhető felvételeket készítettünk. Mindenképpen meg akartuk örökíteni belülről is azt a házat, mely több mint fél évig otthonunk volt. Ahol annyi tragikus eseményt éltünk át. Ahonnan annyi vágyálom és sóhaj szállt a távoli otthonunk felé.
Bíztató híreket hallani a leváltásról. Karácsonyra otthon leszünk. Az már olyan biztos mint a beton. Ideje volna mert a Don-menti erdők levelei előbb megsárgultak, majd a szivárvány minden színében pompázva lehullottak. Az álcázás természet adta védelme megszűnt. A kevés fenyőerdő nem pótolhatta a lombhullató fák nyújtotta álcázást. Tiszta időben jól át lehet látni a túlsó partra, és onnan a mi oldalunkra. A mozgás lehetőség beszűkült. A jó időt most senki sem kívánja, sőt kimondottan sorscsapásnak számít. Az utánpótlást szállító kocsik csak sötétedéskor jöhetnek, vagy ködös párás időben, mert azonnal tüzet nyitnak rájuk. Meg is látszik az ellátásunkon szinte állandósult a napi negyed kenyér adag. Az elmaradott adagok pótlásáról már nem is beszélnek. Reklamálni már senki sem mer. A legnagyobb reklamálók már elfogytak. A legtöbben olyan feladatot kaptak ami életükben került. Akiknek mégis sikerült életben maradnia, annak elment végleg a kedve a reklamálástól.
Kenyér hiány csak a legénységnél volt. A tiszteknek, és csicskásoknak volt bőségesen még eladásra is jutott belőle. Kerülő úton tőlük szereztük be a kenyeret márkáért. Mindég lehetett kapni kiló számra csak pénzzel győzze az ember. Az első vonalnak nevezett kis területen belül is kialakult a fekete piac. Amiről senki nem beszélt, de a statáriális bíráskodás ellenére komolyan érvényesült. Aki követelődzik az kommunista. Szinte vadásztak az elégedetlenkedőkre. Az altisztek szavajárása szerint, miért a tisztességes embereket küldjük a legrizikósabb feladatokra.
Mindenki tudta hol lehet kenyeret venni. A csicskások lovászok árulták mint a saját adagjukat. Nevetséges volt mikor a tizedik napi adagját adta el egy órán belül szemrebbenés nélkül, várva a megjegyzéseket, hogy azonnal továbbítsa tisztjének. Minket már nem húznak csőbe kijártuk már az iskolát. Inkább megkérjük nem tudna-e holnapra is szerezni egy adagot.
A legnagyobb ismeretségi körünk nekünk volt, távbeszélőknek. Az enyém még a fényképezés folytán is bővült. Úgyszólván mindenkit ismertem, még a távolabbi körletekben lakókat is. A lövész századok katonái ritkán tudták zsoldjukat hazaküldeni. Nagy részük nem is akarta, inkább kenyeret vagy cigarettát vett. A zlj. irodától távolabb ritkán lehetett valamit venni. Mikor a kész fényképeket kivittem a lövészeknek kiderült, hogy pénzük nincs, de adjam oda a pénzes utalványokért a képeket. Mit tehettem? Annyi fényképpel mit csináljak nem is vagyok rajta a képeken. Oda adtam. Erre mindenki utalványért kérte a képeket.
Annyi pénzes utalványom lett, hogy nem tudtam velük mit kezdeni. Ekkor jött a sunyi csicskás pénzes utalványokat akart vásárolni.
- Mit ad érte - kérdezem.
- Negyed kenyeret és egy doboz cigarettát.
Eladtam neki a sajátomat lássa milyen nyomorban vagyok. Megkért én sok embert ismerek ha tudnék szerezni legyek szíves. Minden napra tudtam szerezni két három darabot, hiszen tele volt velük a zsebem.
A sokadik napon bizalmasan megkérdeztem:
- Kell még?
- Persze amennyit csak tudok.
- Rendben van, de el kell mennem érte a századok körletében nem tudnak mindég idejönni.
- Majd megmondom a hadnagyúrnak, hogy miért ment el a tizedes úr. Nyugodt lehet nem lesz baj.
Ezt akartam. Elmentem én már máskor is mindenfelé, de így hivatalosan mehetek fényképezni barátokat látogatni.
Ez a helyzet alakult ki az ellátással. A kenyeret ellopják nem adják ki a fejadagot. Majd pénzért eladják, és utalványon hazaküldik saját és mások nevein keresztül a szerzett pénzt.
A szabály szerint mindenki csak annyi pénzt küldhet haza amennyit a rang szerinti zsoldja havonta kitesz. Többet nem. Hogy hány névvel küld valaki a saját címére arra elfelejtettek szabályt hozni. Az ellopott fejadagok így alakultak át hazaküldhető készpénzzé.
A hosszú ellátási útvonalunk minden továbbító kéz lefaragott belőle. Előbb csak a maga részére, utána eladásra. Az első vonalban küzdő alakulatok legénysége saját fejadagját vásárolta meg a zsoldjából. Már amennyit tudott. Az utánpótlás szállítói rendszeresen vásárolták a pénzes utalványokat. Az eladott élelmiszerekből befolyt összeget csak utalványon keresztül tudták hazaküldeni.
Voltak azonban a tartalékosok között családosok szép számmal. Minden koplalásnak ellenálltak, és az utolsó márkáig hazaküldték zsoldjukat. Kenyérkereső nélkül maradt családjuknak, bár csonttá bőrré soványodtak. Összeszorított foggal szájjal tűrt mindenki várva a minden kínlódásnak véget vető leváltást.
Lehetetlenség változtatni a kialakult helyzeten. A tisztek dicsőségében fürdenek. Az ő vezetésüknek köszönhetően a magyar hadsereg soha nem álmodott győzelmeket aratott. A messzi Don-partig szorította az ellenséget, és állásait biztosan tartja. A kiérkező újságok, képeslapok rendszeresen beszámolnak a magyar hadsereg hősies eredményeiről, és főleg a tiszti kar rátermettségéről. Szentség törésnek, hazaárulásnak számítana a leghalványabb célzás arra, hogy a legénység koplal, testben, lélekben teljesen legyengült, a kilenc hónapja éjjel-nappal viselt ruha papír vékonyra kopott, elrongyolódott. A hangulatjelentések felfelé változatlanul az előzők szerint a legénység jó ellátásban van, és harci kedve kitűnő.
Ezeken a hangulatjelentéseken eleinte nevettünk. Most a kilencedik hónapban dühösen káromkodunk. Ha minden hivatalos katonai jelentésnek pontosan ennyire az ellenkezője az igaz teljesen megtéveszti a közvéleményt. Az ugyan nem foglalkozik behatóan helyzetünkkel. De ha a vezérkar is komolyan elhiszi tragikus következményei lesznek. Ha egyetlen magasabb rangú tiszt venné a fádságot hogy a Don-parti harcoló alakulatok zlj. irodáin túl körülnézne. Mondjuk a századok körleteiben, és látná a leromlott lesoványodott lekopott ruhájú katonákat az atya úristen sem tudná elhitetni vele, hogy ellátásuk harckedvük kitűnő. Ha még le is ereszkedne odáig, hogy négyszemközt szóban álljon egy közlegénnyel, a hallottak után minden eddigi elképzelése megingana. Ilyesmiről azonban szó sem lehet. Hisznek a kötelezően szépre kozmetikázott jelentéseknek. Megerősödnek azon hitükben, hogy munkájukat kitűnően végzik és tetteiket dicsőség fénye ragyogja körül. Az utókor nyilván hálásan emlékezik hőstetteikre, melyhez hasonlót a történelem során magyar hadsereg még nem aratott.
folyt.köv!
Forrás: www.mek.iif.hu
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
