|
Az elkerülhetetlen szerelem*by szendy(a szerkszrő)
szendy*a szerkesztő* 2006.02.24. 13:41
Ez az én ficcem ,ha akarod olvasd el...ha megteted kérlek írj véleményt róla.
Az ősi Japánban vagyunk. Az égen gyönyörű csillagok tündökölnek. Az erdőben egy tűz körül, három személy alakja bontakozik ki. Az egyik egy gyönyörű kislány sötétbarna hajjal, a másik egy kis zöld gnóm és a harmadik egy ezüsthajú, nyugodt arcú szellem. Igen. Ez Sesshoumaru és a kis csapata. Mindenki aludt, kiváve a szellemet, aki feszülten figyelt, nehogy valaki meglepje őket. Ekkor furcsa zajra lett figyelmes de nem látott senkit. Beleszagolt a levegőbe, de nem érzett semmit. Még figyelt egy darabig, de a zaj nem ismétlődött. Így ő is megnyugodott és aludt. Nem is sejtette, hogy közben egy titokzatos idegen figyeli őket. Sessh már hajnalban felébredt és nemsokkal utána Yaken is. Rin még aludt, ezért őt rárakták Aun hátára és úgy mentek tovább. A kislány 2 óra elteltével felébredt.
-Jó reggelt Sesshoumaru-sama és Yaken-sama. Na és persze neked is Aun. -Szólt Rin. Sesshoumaru bólintott, ezzel jelezve, hogy vette az üzenetet. Estellett mikor megint tábort vertek. Mindenki aludt, kivéve a szellemet akit ismént figyelt a titokzatos idegen. Sessh ezt nem tudta ezért rászánta magát, hogy ő is aludjon egy órácskát. Az idegen csak erre várt. Megragadta Rint és futni kezdett vele. Sesshoumaru a történtek után 10 perccel riadt fel álmából. Körülnézett és észrevette, hogy Rin eltűnt, majd megérezte az idegen szagát és követte azt. Rin ekkor tért magához és egy sziklához kötözve találta magát. Kicsi lábacskája elvolt vágva a lábszáránál. Ahogy lenézett a földre meglátta meglátta az alatta tolonó kb. ezer démont , akik a lábáról lecsorduló vércseppeket kóstolgatták, majd egymásnak ugrottak, mert nem tudták eldönteni, hogy melyikük egye meg a kis.
-SESSOMARU -SAMA !! SESSOMARU-SAMA SEGÍTS! - kiáltotta a lány könnyeitől fuldokolva.
Sesshoumaru ekkor ért oda, s mikor meglátta a lányt a fájdalom árnyéka zuhant át a szemén amit a gyűlölet és a bosszú váltott fel. Ebben a pillanatban meglátta a pávián alakot ami Rin mellett lebegett.
- NARAKU!!!!!! -Kiáltott Sesshoumaru dühösen.
- Mivan te szellemek szégyene?! Ki gondolta volna, hogy egy halandó gyermek a gyengepontja a Nagy Sesshoumarunak. Szánalmas vagy. Az érzéseid gyengévé tesznek. -ekkor Naraku megfordult és ement. Sesshoumarura meg vagy ezer démon vetette magát. A szellem érezte, hogy meg kell mentenie Rin, ezért állta a sarat. Végül győzött, de súlyos sebeket szerzett. Leszedte a kislányt és hívta Aun-t, hogy vigye őket vissza.
Egy hét telt el mire Sesshoumaru felépült. Egyik nap egy falu közelébe értek. Este Sesshoumaru szólt Rinnek, hogy jöjjön vele, mert beszélniük kell. Rin boldogan követte a Nagyurat, nemis sejtve, hogy mi vár rá. Amikor a falu határába értek Sesshoumaru megszólalt::
- Rin...menj! -eközben a falura mutatott. Rin ledermedt. Nem gondolta volna, hogy szeretett nagyura azért hívta, hogy elküldje. Rin nem mozdult meg. - NEM HALLOD?!! TAKARODJ! - üvöltötte Sesshoumaru. Rin szemébe könnyek gyűltek, de nem mozdult.
Sesshoumaru erre felvette félelmetes démoni külsejét és megindult a lány felé. Rin elkezdett a falu irányába futni, de a könnyek még mindig záporoztak a szeméből.
Sesshoumaru visszaváltozott emberibb formájába. "Csak miattad tettem." gondolta miközben a távolodó lányt nézte, Majd az erdő felé fordult és eltűnt.
| |