Kema
Kema  2005.06.02. 16:07

                      Inuyasha
                   (By Kema)

1. rész-Emlékezés

Estefele járt mikor Inuyasha-ék megláttak egy fogadot. Inuyasha vállon fogta Mirokut aki még mindig roszul volt.
- Le kéne pihentetni Mirokut. -szólt a fogadóra mutatva Kagome.
- Megtudod győzni ??-nézett le Inuyasha Mirokura.
- Ahhoz még nem vagyok jól, hogy komolyan beszéljek nekik. -mondta a fiú.
- Akkor helyetesítse valaki most Mirokut. -futott előre Shippo, hogy meghalgasák.
Kagome most Kema-ra nézett.
- Neeem! -szólt a lány-erre nem vesztek rá!
Egy kis időn belül Kema kezében volt a szerzetes botja és egy kölcsön adott füzér a nyakában.
- Ah! -sóhajtott a lány majd bekopogott. -"Ezt még vissza kapod Kagome" -gondolta.
Hamarosan kinyitódott a fogadó ajtaja és egy férfi nézte furcsán vendégeit.
- Segíteni jöttünk, mert messziről láttuk azt a nagy baljós felhőt a fogadod körül. -kezdte a lány.
- Persze, jöjjenek beljebb. -vezette be a fogadós egy szobába a vendégeket és küldetett ételt nekik.
Kema odament Miroku mellé és lerakta a kölcsön kapott cuccokat.
- Engem utánoztál az elöbb?? -kérdezte egy kis mosolyt csalva magára Miroku
Kema csak egy kis nem-t mondott majd ment beszélni a fogadóssal.
Éjfél fele járt. Mindenki aludt, vagyis majdnem mindenki. Kagome kin a korlátnak dőlve nézte az eget.
Hirtelen léptek zaja hallatszott.
- Nem tudsz aludni?? -kérdezte a lány mögött Kema.
- Nem másról van szó. Miroku??-kérdezte Kagome.
- Holnapra kutya baja se lesz, kicseréltem a kötését, és már el is aludt ,mint a többiek.
- Emlékszel amikor idekerültünk, és hárman kezdtük el először gyűjteni az ék kő szilánkokat? -mosolygot Kagome.
Kema csak bólogatott, neki is egy szép emlék volt.
- Mire akarsz kilyukadni?? -kérdezte .
- Jaj milyen arcot vágtál mikor először megismertük Mirokut.
- Te milyen arcot vágnál ha megkérdeznék töled, hogy 'Meghatotta történetem??' aztán pedig 'Szeretném ha meghalnék szülnél nekem egy fiú gyermeket'.
- Tudom ez egy kicsit nagyon is meglepő, de az-az arc! -fejezte be Kagome és ekkor hirtelen egy párna repült a fejének.- Megadom magam! -nevettek a lányok.
- Együtt jöttünk, együtt is megyünk!- ölelte meg Kema barátnőjét, majd ők is elaludtak.
Másnap reggel el is indultak és délre már az erdő elején voltak.
- Szélborda! -kiáltotta Inuyasha és megölte az őt támadó szellemeket.
Eközben egy palotában Naraku az eget kémleli.
- Szóval végzett a szellemeimel! -mondta majd egy nád ajtóhoz nézett ,ahol egy ember árnya tűnt fel. -Készen állsz?
- Igen Naraku. -szólalt meg az idegen.
- Megtudod ölni Inuyasha-t, Miroku-t sőt Sango-t is?
- Igen Naraku nagyúr.
Már lemenőben volt a nap, mikor Inuyasha felordított dühében.
- Nem hiszem el! Miért nem sikerül elöcsalogatnom a Tetsusaiga igazi erejét! -orditotta.
- Talán szerencséd volt ma délelöt. -válaszolta a fáról Shippo.
- Szélborda! -irányította kard erejét Shippo-ra. De most sem sikerült előcsalogatni azt a hatalmas erőt.
- Mi van megakarsz ölni! -akadt ki Shippo.
- Azt mondtad szerencsém volt. -válaszolta nyugodtan Inuyasha.
A lányok a forrásnál voltak, épp fürödni készültek.
- Biztos nem leskelödnek?? -nézett aggodalmasan Sango.
- Nem hiszem, elmélyülten beszélgetnek. -válaszolta Kema és belement a vízbe.
- Ha aggódnunk kéne akkor is csak Miroku miatt! -legyintett Kagome és ő is belement a vízbe.
- Hát akkor jó. -követte Sango a két lányt.
- Mi az a seb a hátadon? -kérdezte Kagome.
- Az öcsémet megbabonázták és ő tette, Kohaku is szellem irtó volt ami tőle nagy szó volt. -sóhajtott mosolyogva Sango.
- Sajnálom.- válaszolta Kema-" Szegény Sango".
- Nem szomorkodom anyira, hisz becsületben halt meg. Ti miért keresitek oly hosszú ideje az ék kő darabjait??
- Tudod mi törtük össze. -magyarázkodott Kagome.
- És köteleségünknek tartjuk, hogy össze gyüjtsük. -fűzte hozzá Kema.
- Biztos egy szellemtől szereztétek vissza, de ami még különösebb, hogy egy papnőnek a reinkarnációja vagytok, ami nem nagyon lenne furcsa, de
,hogy ketten vagytok! Az már különös.
- Ezt a részét mi se értjük. -válaszolta Kema.
- Honnan van a papnői ruha ??- kérdezte Sango.
- Régen Kaede anyó adta, mikor az iskolai egyenruhámon úgymond szakadások voltak. -válaszolta Kema- De így se könnyítette meg az életem.
- Jól leselkedtek itt?? -dobott Sango egy követ a bokorba majd mivel hangot nem hallott megnézte.
- Téves riasztás. -volt a lány Sango mellett.
Ekkor meg mozdult valami és a fiúk jöttek.
- Lányok jól vagytok, zajt hallotunk?? -kérdezte Inuyasha.
- Ti! -mondta dühösen a három lány és megütögette őket.
Amíg a lányok öltöztek a fiúk beszélgettek a tábortűznél.
- Pedig én nem is leselkedtem! -zsörtölödött makacsul egy púppal a fején Inuyasha.
- Igen most jók voltatok! -helyeselte Shippo - Még Miroku is jó volt.
A lányok nem sokára értek oda ,de a fiúk már elaludtak.
- Elaludtak! -mondta Sango és hátranézett, mosolyogva látta ,hogy Kema és Kagome is elaludt. -Jó éjt.
Másnap reggel mentek is tovább. A fiúk elöl mentek mintha a tegnapi pofonok miatt még mindig haragudnának .
- Jön valaki. -mutatott előre hirtelen Shippo.
- Egy falusi lehet a közeli faluból. -jegyezte meg Miroku már a saját lábán járva mikor a falusi elől össze eset.
- Gyorsan! -mondta Kagome és megnézték a falusit de az már halott volt.
- Megölték. -szólt Kema.
- Nem csak őt, Lemészárolták az egész falut, érzem a vérszagot. -szaglászott a levegőbe Inuyasha.
- Siessünk! -mondta Sango és gyorsan mentek a faluba.
A faluban holtestek voltak mindenhol.
- " Ezek a vágások, nem kardtól vannak "-gondolta Sango. -Vigyázzatok, ne lépjetek sehova!
Épp jókor mondta a lány, mert Inuyasha előtt felrobbant hirtelen valami. A fiú gyorsan hátra ugrott.
A sűrű ködböl, hirtelen egy alakot láttak közelebb jönni
- A ruhája, mint Sango-é. -jegyezte meg halkan Kema.
- " Nem ez nem lehet, Kohaku! "- könnyezett majdnem a lány.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
*******************************************************************************************************

2.rész-Naraku

Az idegen elkezdett futni, Sango meggondolatlanul követte.
- Sango hová rohansz!! -kiáltott gyorsan Kagome és utána futott.
Kema is elkezdett futni, míg a fiúk csak néztek.
- Mire vártok?? -fordult meg Kema szólva a két fiúnak és Shippo-nak.
Rohantak Sango után. De egyszer csak Kagome bele ütközött valamibe.
- Jól vagy? -kérdezte Shippo.
- Persze, de mi ez?
- Egy szellem pajzs, távoltartja a nem kívánatos szeméjeket. -ért hozzá a pajzshoz Miroku.
- Engem az zavar, hogy tudott Sango átmeni rajta. Te mit gondolsz Kema? -nézett Inuyasha a lányra.
- " Láttam egy ékkő, van Kohaku hátában, ilyet csak Naraku képes tenni" -futott át a lány agyán minden, majd arra eszmélt fel, hogy a többiek őt figyelik.
Sango egy erdő közepébe ért, amikor Kohaku megált. Vagy 6 méter volt közöttük.
- Kohaku, ez, hogy lehet? -lepödöten nézet Sango. A lányon egyszerre futott át a Boldogság, hogy újra láthatja az öcsét, és a fájdalom.
Ekkor a kisfiú mögül egy füstöt követve ott termet Naraku.
- Bámulatos, nem? Visszahoztam a halálból, és most engem szolgál. -csalt egy gonosz mosolyt a férfi.
- Kohaku, nem teheted, nem lehetsz a szolgája a legnagyobb elenségünknek. -kiabálta Sango.
- Hiába. Minden emlékét kitöröltem. Visszakaphatod az öcséd, ha elhozod nekem Inuyasha szent kardját.
- Nem! -támadni készült Sango
- Dönts! -válaszolta Naraku és eltűnt Kohaku-val együtt egy sötét füst keretében.
Sango szomorúan, és kétségek közt ballagott vissza a többiekhez.
- Sango, mond az öcséd volt? -kérdezte a lánytól Kagome.
- Nem, az én öcsém meghalt. -válaszolta szárazon lefelé nézve a lány.
- Naraku volt igaz, ő tette ezt. -fogta meg Kema Sango vállát.
Sango csak bologatott, majd Miroku felé fordult.
- Kérlek, temesd el a falusiakat, és mondj rájuk imát.
- Rendben.- válaszolta Miroku.
Inuyasha nem szólt csak aggódóan nézett előre, majd megfordult és ment a többiek után.
Napnyugta volt mire a fiúk elvégezték a temetéseket. Sango és Kagome kiöntötték a kosarakból a földet.
- Sango, lehet, hogy neked nem de nekem, muszáj megölnöm, aki megölte a falusiakat. -mondta Inuyasha.
Sango csak egy dühös pillantást vetett a fiúra, majd szó nélkül bement az egyik faházba.
- Inuyasha! Milyen gonosz vagy. -zsörtölödött Kagome és Sango után ment.
Inuyasha csak értetlenül nézett.
- Talán ezt nem előttük kellett volna kijelentened. -jött meg Kema egy kosárral a kezében, melyben a föld bombák voltak.
- Én is sajnálom Sango-t, de nem szabad meglágyulnom Naraku ellen.- rakta le az ásót Inuyasha.
- Sango nem lesz képes megölni az öcsét. -jelentette ki halkan Miroku.
Majd mind a hárman arra a kis faházra néztek, ahol a két lány, Shippo és Kirara volt.
Este mindenki az alvás szélén állt. Sango volt az, aki nem tudott aludni.
- "Nem hagyhatom, hogy Naraku irányítsa az öcsém, de nem adhatom ellenségem kezébe a kardot. Vajon Kohaku tényleg elfelejtett mindent?"
- Sango jól vagy? -nyitotta ki a szemét Inuyasha, és a lányra nézett-hidd el tényleg sajnálom az öcséd.
- Meg kell ölnöm Narakut! -jelentette ki hűvösen a lány.
- Mindenki azt szeretné. -mondta Kagome.
- Inuyasha légy résen, körbe vettek minket. -hallatszott Miroku hangja.
- "Kohaku!" -gondolta Sango és kirohant. Az éjjeli pillanatban megvilágította a hold, az elöl lévő idegent.
- Muszáj lesz használnom a szelet! -kezdte a füzért levenni a kezéről Miroku.
- Még nem használhatod! -tekerte vissza a füzért a fiú kezére Kema.
- Igaza van, elintézem.-vette elő kardot Inuyasha.- Meg kéne, hogy öljelek! -szólt oda Kohaku-nak.
- Igazad van meg kéne ölnöd, megöltem őket, nem maradhatok életben. -szólt Kohaku és hátba vágta magát a bal kezénél.
Mindenki megrökönyödött hátul.
- Minek vágtad meg magad?? -lepödött le Inuyasha.
- Az ékkő szilánkot akarja kiveni. -mutata Kagome.
Sango tudta mire készül öccse, de reménykedett, hogy nincs igaza. Inuyasha megrázta fejét és ráirányította a kisfiúra a kardot.
- "Nem veheti ki, akkor meghal" -gondolta Sango -Ne vedd ki! -kiabálta és elővette a bumerángot mellyel, kitérítette a Tetsusaiga csapását, és a kard beleszúródott a földbe.
- Sango mit csinálsz? -rökönyödött le Miroku és Inuyasha.
Kohaku hátat fordított. Sango elkapta a bumeráng-ját.
- "Mi ez próbatétel? Mit gondol Naraku? Nem engedem el az öcsém." -mondta és kihuzat a földből a Tetsusaiga-t. -Kirara!-kiáltotta és felugrott Kirara hátára, majd oda ment gyorsan Kohaku-hoz.
- Áruld el, mit tervezel Sango?? -orditott a lány után Kagome.
- Kohaku. -nézett le öcsére Sango, ám ebben a pillanatban egy nagy sötét füst keretében eltűntek.
- Eltüntek! -furcsálta Kema. -Sango!-kiáltott még egyszer a lány után.
- Pattanjatok a hátamra, tudom hova tüntek. -gugolt le Inuyasha.
- Honnan tudod? -kérdezte Kagome utolsóként felmászva a fiú hátára.
- Érzem a vére szagát, megsebesült. -válaszolta ugrálva előre Inuyasha.
- Mi lesz? Én nem használhatom az örvényt, a kardot, pedig elopták! -Kérdezte Miroku.
- Majd megoldom! -válaszolta Inuyasha.
Egy palotában ért újra földet a sötét füst Sango a földön hevert. Kohaku csak előre, ment várta, hogy a nővére felálljon.
- Látom, döntötél. Okos voltál Sango. Tudod egyeseket a szent ékkő, megöl, másokat, pedig megkímél. -jelent meg Naraku.
- Tudod, hogy döntötem? Íme!-állt fel a lány és megtámadta Narakut. Naraku-ról leeset a pávián állruha. -Te vagy az? A palota ura?? -lepödött le a lány.
- Kagevaki nagyon sokat segített a szellemírtoknak, de meghalt. Csak azoknak él akik hisznek benne. -mosolygot Naraku.
Sango egy erős ütést érzett, mert Kohaku hátba találta. A lány a földre rogyot. Kirara mérges lett és vállon harapta Narakut.
- Kirara! -kiáltott, még ahogy tudott Sango, mert Kirara a földre esett és visszaváltozott kis cicává.
- Leszel a szolgám? -kérdezte Naraku.
- Ne viccelj, megölted a falumat, és az apámat.-válaszolta vissza dühösen a lány.
- Meghalsz növérem. -halattszot Kohaku hangja.
Inuyasha-ék megpillantottak egy palotát, mely fölött sötét füst húzódott. Hirtelen hallottak egy sikoltást a palotából.
- Sango! -nézett fel Kema.
- Gyerünk. -ugrált gyorsabban Inuyasha.
- Gyerünk öld meg! -hallatszott Naraku hangja.- "Hisz minél fényesebb az ékkő, annál haragosabb."
- Nem tudlak megölni Kohaku. -mosolygott nehezen Sango, hisz a sérülése nagyon súlyos volt.
- Nővérem! -nézett szomorúan Kohaku, mintha visszajöttek volna az emlékei
- Sango! -hallatszot Kagome hangja. -Nem Naraku rávette, hogy ölje meg Sangot Kohaku. -szörnyülködött a lány.
Kagome és Kema megnézte Sangot, amíg a fiúk eléjük mentek.
- Naraku azt tette Kohaku-val és Sango-val mint veled 50-ven éve. -szólt Miroku Inuyasha-hoz.
- Naraku nagyon gonosz, de tudhatná, hogy Sango ezt soha nem tette volna meg. -futott a lányokhoz Shippo.
Sango utolsó erejével odaadott az öcsének valamit.
- Sango, pihenj még beszélnem kell veled! -jelentette Ki Inuyasha, tekintetével keresve a kardját.
Kagome felnézett barátnöjére. Mind ketten tudták mit kel teniük. Kagome és Kema felállt, s látszott szemükben, hogy milyen mérgesek.
- Naraku te nagyon gonosz vagy....-kezdte Kagome és elővette az ijját, majd egy nyilat. Kema is ezt tette.
- Úgy is mondhatnánk, hogy szemét, épp ezért véged! -fejezte be Kema és mind, a ketten egyszerre lőtték ki a nyilat.
Egy fény jelent meg a nyilak körül és egybeolvadtak hatalmasabb erővel. Naraku nem vette figyelembe és a nyíl eltalálta a melkhasán, hol nagyon súlyos sebet hagyott.
- "Nem lehet, ilyen ereje csak Kikyo-nak volt. És ha reinkarnálódót volna a lelke is nem két lányban." -lepödött le Naraku majd jobbnak vélte eltüni, különben megölik.
- Elmenekült! Megint a gyávája! -jelentette ki dühösen végre elrakva a Tetsusaiga-t Inuyasha.
- Igen de vele együtt Kohaku is eltünt. -szomorkodott Sango, majd elájult.
Másnap délben még mindig a faluban voltak, de Sango akkor tért magához. Észrevette, hogy egy kötés van a sebén. Felállt és elindult.
A többiek most értek be a kis faházba, ahol a lány elindult.
- Mennem kell, elárultalak titeket. -próbált menni Sango.
- Egyedül nem győzheted le Narakut, és amúgy is jó harcos vagy! -jelentette ki Inuyasha.
- Így igaz! És hidd el ez nagy szó Inuyasha-tól, főleg, hogy olyan könnyen elorosztad előle a kardot. -segitett leülni Sango-nak Miroku.
- Azt akarod mondani, hogy felelőtlen vagyok? -nézett mérgesen Inuyasha Mirokura.
- Nem persze, hogy nem! -mentegetözött Miroku.
- De.. de.. -próbált beszélni Sango, de szomorúságában elsírta magát és Kagome ölébe hajtotta a fejét. Kagome elkezdte vigasztalni Sango-t.
- Mi itt leszünk mindig! Nem számít mi történik! -öleli át Sangot Kema. Sango most jobban érezte magát
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
************************************************************************************************************

3.rész-Dzsiendzsi

Délutánra járt mikor Shippo aggódva ment Inuyasha, Kagome, Miroku és Kema-hoz.
- Sango jobban van és pihen, de Kirara még mindig szenved Naraku mérgétől. -aggodot a kis róka szellem kölyök.
- Myouga nem tudsz a közelben egy helyet, ahol gyógynövények vannak? -kérdezte Miroku.
- De nem mesze innen van egy Gyógynövény kert de, ha jól tudom egy szörny védi. -válaszolta a bolha.
- Igen, ez pont Inuyasha-nak való, mi pedig addig összeszedjük a gyógyfüveket Kagome-val -nézett kérően Kema Inuyasha-ra.
- Kirara kedvéért megteszem. -állt fel Inuyasha és elindultak a lányokkal.
A faházban Sango pont most tért magához. Miroku elmondta, hogy Inuyasha és a lányok elmentek.
- Elmentek?? -lepődött meg Sango.
- Igen és itthagytak, hogy vigyázzak rád. -szólt Miroku a lányhoz.
- Akkor kimegyek! -mentegetőzőtt Sango.
Ekkor megjelent Shippo Sango mellett.
- Ne félj, Kagome és Kema direkt visszaküldött, hogy vigyázzak rád-mosolygott Shippo.
- Így már jobb. -könyebült meg a lány.
- Remek! -sóhajtot halkan Miroku.
Eközben a két lány és Inuyasha már a Gyógynövény kert közelében volt.
- Először hárman indultunk, azóta pedig sok barátunk lett. -szólalt meg Kagome a bicikli elejéről..
- Szellemekkel csatáztunk, de legalább most kirándulunk. -folytata Kema. -Még jó, hogy ennyien elférünk ezen a bicajon.
- Gyalog gyorsabb lett volna-panaszkodott Inuyasha, majd elaludt.
- Inuyasha....-kezdte el Kema és hátra fordult -Elaludt.-sugta Kagome fülébe
- Akkor lassabban megyünk-válaszolta halkan Kagome. Lassan is mentek de a bicikli átment egy bukkanón és Inuyasha fejre esett le róla.
- Remek. -válaszolta unottan Inuyasha.
Hamarosan odaértek és néhány falusi futott a két lányhoz, akik most szálltak le a bicajról.
- Miért menekültök? -kérdezte Inuyasha.
- Dzsiendzsi! -mutatak egy kedves kinézetű szellemre.
- Ez Dzsiendzsi?? -nézett lepődötten Inuyasha, majd odaugrott és előkapta a Tetsusaiga-t. -Meglakolsz.
- Anya, anya!! -sirta el magát Dzsiendzsi és berohant egy kis házikóba.
- Ki meri bántani az én kis Dzsiendzsi-met?? -hallatszott egy dühös hang a kunyhoból, és egy öreg boszorkány jött ki rajta egy fával, mellyel Inuyasha-ra vert. Hiába, hisz az széttört a félig szellem fején. Inuyasha még mindig meglepődötten nézet.
- Szóval azt mondod, hazudnak?-kérdezte Inuyasha a falusiakra mutatva, akik mikor észrevették a fiú tekintetét, elmenekültek.
- Dzsiendzsi soha nem ártana senkinek! -jelentette ki az öreg hölgy.
Néhány perccel később már mindegyikük a kunyhóban volt.
- Szóval azt mondod a falusiak utálják?? -kérdezte Inuyasha.
- Igen, pedig csak félig szellem. Mikor az apját megismertem fitt szellem volt, nem zavart, hogy más, mint az emberek. -emlékezett vissza a boldog pillanatokra az idős hölgy.
- Azt akarod mondani, hogy ember vagy? -lepődött meg Inuyasha.
- Miért, mire gondoltál?? -nézett az idős hölgy rájuk.
- Hát én először azt hittem boszorka. -jelentette ki halkan Kema, de Kagome meghallotta, és óvatosan vállon ütötte jelzés képen.
Dzsiendzsi megfordult ekkor és átadott Kagome-nak egy pamut zacskószerűséget.
- Kész a barátotoknak a gyógyszer. -nézett aranyosan Dzsiendzsi.
- Köszönjük.- fogatta el a pamut zacskót Kagome.
- Akkor nem Dzsiendzsi az, aki megeszi mostanában az álatokat itt a környéken?? -kérdezte Kema.
- Persze, hogy nem.
- Akkor én megyek is és megkeresem azt a szellemet, ti maradjatok itt. -állt fel Inuyasha és sietve rohant a szag után, amin nyomot fogott.
Kagome és Kema egymásra nézett.
- Inuyasha értheti meg, hogy szegény Dzsiendzsi-m min megy keresztül, hisz ő is félig szellem. És higgyétek el minden félig szellem egy kincs! -mosolygot Dzsiendzsi anyja.
A két lány csak visszamosolygott.
Inuyasha-t a szagot követve egy sötét erdőbe vezette, majd hirtelen bele esett egy gödörbe.
- Mi ez? -nézett.-Tojások! Nem vissza kell mennem, megmenteni a lányokat. -ugrott ki a gödörből és rohant is vissza.
Kagome és Kema pihent. Hirtelen kövek zaját lehetett hallani a kunyhó falánál. Dzsiendzsi anyja kiment de megdobták őt is egy kővel.
- Ah! -rogyot majdnem össze a nő.
- Mi ez? -nyitotta ki a szemét a két lány.- Megnézem mi történt a nénivel. -rohant ki a kunyhóból Kema.
- Kema! -szólt Kagome a lány után. -Nem lesz semmi baj Dzsiendzsi. -mosolygot Kagome.
- Mit akartok?? -fogta meg a nőt Kema. -Miért nem hagyjátok békén őket végre!
- El akarjuk kergetni őket!! Nem ide valósiak! -kiabálták a falusiak.
Kema csak egy mérges pillantást vetett a falusiakra, majd hátra menedékbe vitte a hölgyet.
- Szellem! -kiabálták a falusiak és elbújtak félelmükben.
- Szellem? -hallotta Kagome. -Dzsiendzsi gyere. -vezeti ki a lány a fél szellemet.
Kagome kivezette Dzsiendzsit aztán körülnézett Kema miatt.
- "Kema hol vagy?" -gondolta.
Kema lerakta a nőt majd hátrafordult és akkor látta, hogy Kagome mögött van egy szellem
- Kagome! -kiáltott Kema és odafutva ellökte barátnöjét. A szellem csapása épp súrolta a lány oldalát, ahol egy nagy seb lett.
- Keeeema! -ütögette Kagome óvatosan a lány arcát, mert Kema nem válaszolt. -Inuyasha hol vagy ilyenkor??
Kagome most vette észre, hogy a szellem újra támad. Támadott, de nem érte el a lányokat. Kagome nem értette majd felnézett és látta, hogy Dzsiendzsi mentette meg az életüket.
- Dzsiendzsi! - nézet fel Kagome hálásan - Köszönöm. -és kihúzta Kema-t.
- Későn értem?? - nézett Inuyasha aki most ért ide, és kihúzta a kardját. Már támadni készül mikor Dzsiendzsi anyja rászólt a fiúra.
- Ne! Inuyasha Dzsiendzsinek meg kell tanulnia megvédenie magát. - szólt jobban érezve az öreg hölgy.
- De most? - ért oda Kagome, Kema-val.
- Igen, most. - válaszolta Inuyasha elrakva kardját.
- Dzsiendzsi nagyon erős! - nézte Kagome. Dzsiendzsi egyszer csak széttépte támadóját.
- Büszke vagyok rád Dzsiendzsi! - sirta el majdnem örömében magát a félszellem anyja.
Dzsiendzsi most a falusiak felé fordult.
- Sajnáljuk! - ijedtek meg.
- Gyerünk Dzsiendzsi, mutasd meg nekik! - bátoritotta Inuyasha a félszellemet.
- De megijeszti öket! - nézett a falusiakra Kagome.
- Ezt nektek szedtem, - adott Dzsiendzsi gyógyfüveket a falusiaknak-jó a sebeitekre.
A falusiak meglepődtek Dzsiendzsi kedvességén.
- Ezt elrontotta! - hajtotta le a fejét Inuyasha.
- Szerintem jól csinálta! - mosolygot Kagome, majd észrevette, hogy Dzsiendzsi feléje fordul.
- Ez pedig jó lesz a barátnőd sebére, de nem most adjátok neki oda, mert még nem jó. - adot át a jóságos szellem néhány gyógyfüvet Kagome-nak.
- Köszönöm. - válaszolta Kagome.
- Mehetünk? - kérdezte Inuyasha és felkapta hátára Kema-t majd szólt Kagome-nak. - Jössz? Pattanj fel.
Inuyasha ugrálva gyorsan elindult. Dzsiendzsi és anyukája integettek nekik, majd meglátták a falusiakat.
- Mit akartok? - kérdezte az idős hölgy.
- Segíteni jöttünk. - válaszolták a falusiak.
Inuyasha-ék hamar visszaértek Sango - ékhoz.
- Mi történt?-futott ki Shippo.
- Semmi. - mondta Inuyasha lerakva Kema-t. - Kagome ad be neki azt a gyógyfüvet.
Kagome megitatta Kema-val. Másnap Kema kelt föl legkésöbb. Kagome és Sango kint beszélgettek.
- Köszönöm, hogy visszaküldtétek Shippo-t.-mosolygot Sango.
- Így legalább tudtál Piheni. - válaszolta Kagome.
- Igen, a fiúk??
- Beszélgetnek.
Ekkor Shippo rohan ki.
- Felkelt Kema! - szólt a lányoknak.
A lányok gyorsan berohantak a fiúk csak utánuk mentek be.
- Végre te is jól vagy! - ölelte át Kagome Kemat, majd elengedte és Kiabálni kezdett vele. - Miért kellet neked Mártírkodni??
Tudod, hogy az egyik legjobb barátnőm vagy!! És ha meghaltál volna?!
- De nem mártirkodtam! - szólt halkan és lepődötten Kema.
- Csend! - szólt rá Kagome- Ilyet máskor ne tegyél!! - fejezte be és kiment a kunyhóból.
Bent mindenki NAGYON meg lepődve volt. Kema nagyon lepődötten nézett a többiekre.
- Szerintem, ne a szellemektől féljünk nagyon, hanem Kagome-től mikor mérges. - szólt 3 perc csend után Shippo.
Sango csak Kema-ra nézett aki csak megvonta a vállát