Harc a végsőkig
Ütközet időpontja: 2006. február 21. 20:30 körül
A csata rossz érzéseket keltve kezdődött, amikor NUKE az ellenség oldalán vonult fel a sivatagi terepre. Ricsi és köztem nem volt nagy távolság, így elindultunk egymás felé. Néhány apróbb járművem ment elöl. Velük tralálkozott először az ellenség. NUKE azonnal letámadott, mert pont köztünk volt.
Azonnal vissza kellett fordulnom, és ott várnom az ellenséget. A rakétás tankokat azonnal egy kupacra helyeztem, hogy hatékonyak legyenek a csatában NUKE ellen. Ő persze belesétált a csapdába, hiszen nem tudott a domb mögött lapuló egységeimről. A rakéták hatalmas felhőt alkottak az ellenség, és saját csapataim között. Néhány tankot sikerült kilőnöm, de sajátok is megsebesültek. NUKE felment egy dombra, ahol nem tudtam elérni. Ő viszont lőtt rám, és megsemmisítette sok egységemet. A mozsarai is sok bosszúságot okoztak.
Közben Ricsi is jött, és segített nekem, de nem volt még így sem túl sok esélyünk. Közben a nagy dombról jött NUKE társa. Ricsi vele foglalkozott. NUKE az egész csata alatt nagyon nagyképűen viselkedett. Egy egységemet kiraktam messzire, hogy bebiztosítsam magam, hiszen hamar elpusztultak egységeim a párbajban. Azzal a megmaradt gépágyús tankommal próbáltam segíteni Ricsinek.
Szerencsére tudtam még venni néhány egységet, amellyel visszavágtunk. A csatából NUKE meglepő módon eltávozott. Az ellenség már csak egy csapatból állt, de az nagyon erős volt. A csatában nagyon legyengültünk, és csak úgy tudtunk támadni. Az ellenség elé vettünk mozsarakat, és ő persze azonnal elkezdte lőni. Ezáltal saját egységeit is kilőtte, viszont sokszor csak szerencsén múlott, hogy egy-két egysége nem pusztult el saját keze által.
A csata így folytatódott. Mi elé vásároltunk, ő pedig lőtt. Újra elé vettünk, ő újra lőtt, gyengítve ezzel saját csapatát. Végül megfutamodott ő is, így megnyertük a csatát.
Én viszont nem éreztem ezt sikernek...
NUKE elárulta a klánt amikor kilépett, és ellenünk játszott.
Később végleg leírta magát pimaszkodásaival.
RedMetalfang
|