Bekerítés a Nagy folyón

Ütközet időpontja: 2006. 02. 11.     18:45

Átlagos csatának indult az egész, de hosszabb lett, mint ahogyan azt vártuk volna...

Érdekesen kezdődött a dolog, amikor ráléptünk a Nagy folyó területére. Készen álltunk a csatára még egymástól elszakítva. A tervem az volt, hogy egyesülve megtámadjuk az ellenséget. Már rögtön a csata elején megtörtént, hogy saját csapaton belül eltért valamiben a véleményünk. Egyik csapattársam, aki nem a "Rabbit-Swine Academy" klánból volt, nem azt a stratégiát követte volna, amire én gondoltam. Néhány mozsarat letett a folyó mellé, amivel én nem értettem egyet, hiszen ott könnyen kilőhették volna, de mint később kiderült: tévedtem...

Az első támadást a folyó délnyugati hídjától északra mérték ránk, átkelve a Nagy folyó egyik sekélyebb részén. A támadást ugyan visszavertük, de be kellet látnom, hogy tévedtem. Csapattársamnak igaza volt, amikor azt mondta, hogy ő megfelelő helyre tette a mozsarakat. Nem volt időm azzal foglalkozni, hiszen gondolnom kellett arra, hogy most vajon merről támadnak. Sajnos az ellenségtől néhányan elmenekültek, amiket megpróbáltam követni...

Hirtelen megláttam a radaron az ellenség egy hatalmas koncentrációját, amely védekezésre, és egyben támadásra is hatékonyan be lett állítva. Számtalan mozsár állta el utunkat a Nagy folyó egyik mellékága fölött található hídon, mögöttük számtalan löveggel. Tudtam, hogy csakis hátbatámadással győzhetjük le őket, de ezt csak egy nagy kerülővel tehettük volna meg.

Elindultam, hogy megtegyem a hatalmas utat az felfedezett ellenség felé. Szemből nem lehetett volna lerohanni őket, mert a mozsarak támadása közben a lövegek darabokra lőtték volna védtelen rakétás tankjainkat. A nagy úton elkísért egyik csapattársam kocsija. A többieknek persze szóltam, hogy még ne támadjanak. Már megtettem egy nagy utat, kb. az 1/3 részét, amikor megláttam magam előtt az ellenség hatalmas tankjait. Szembe kellett velük szállnom, hiszen elállták az utamat. Szerencsér sokat ki tudtam lőni, de engem is gyengített közben. Csapattársam hamar észrevette a veszélyt, amibe belecsöppentem, és támogatott az ütközetben...

Egy idő után annyira legyengítettem az ellenséget, hogy az inkább visszavonult. Tudtam, hogy nincs időm keresgélni, hiszen nem az volt a tervem, hogy félúton megakadjak néhány ellenséges tank kergetésével. Visszatértem eredeti tervemhez, és elindultam a valódi célom felé. Átmentem a hídon, és fölfedeztem, hogy egy csapattársam hátulról fedez. De nemcsak őt fedeztem föl, hanem a mögötte nyomuló ellenséges mozsarat is, amelyre néhány lövést leadtam, majd otthagytam. Csapattársam továbbra is mögöttem volt egy egységével.

Közben társam továbbra is próbálkozott az ellenség támadásával, felderítésével. Én néhány egységet rendeltem arra a helyre, amelyen először voltunk. Csapattársam hatalmas csapatot szervezett lövegekből, amelyek hasznosnak bizonyultak. Én egységeimmel továbbhaladtam az ellenség felé...

Hosszú út volt mögöttem, amikor végre megérkeztem az ellenséghez. Arra nem számítottam, hogy olyan hamar fölfedez, ezért hamar meg kellett válnom néhány egységemtől. Legtöbb lövegét ki tudtam lőni egységeimmel, de a mozsarakban megakadtam. Ismét tévedtem: azt gondoltam, hogy a mozsarak nem jelentenek akkora veszélyt. Ez a hiba rengeteg egységem pusztulását okozta...

Szerencsére volt még néhány egységem táborunkban, amelyeket még néhány löveggel erősítettem időközben. Csapattársammal megpróbáltuk szemből lerohanni az ellenséget, hiszen a lövegek már nem jelentettek veszélyt, hiszen mindegyiket elpusztítottam. Az amúgy is kevés saját egységből álló csapatomat is csatába küldtem, hátrahagyva a lövegeket, hogy fedezzenek minket. Az általam csatába küldött csapatot megfelezte az ellenség, társaimmal ellentétben. Ők továbbra is bátran harcoltak, és szinte nem is lehetett őket megállítani. Csak néhány egységet veszítettek el, ám így is sokan maradtak.

Amikor elpusztult az ellenséges mozsarak nagy része, akkor már csak legyengült gépek ellen kellett harcolnunk, amelyeket könnyedén legyőztünk.

Az utolsó támadást ugyanabból az irányból indította, ahonnan a többi is jött. Lövegeinkkel könnyedén elpusztítottuk az utolsó ellenséges egységet is, és győztesekként, büszkén hagytuk hátra a Nagy folyót...

RedMetalfang