Egy utcai lámpa

Egy utcai lámpa arcomba néz,

csendesen vizsgál…nem beszél.

Éjjeli barátai, a barna kis pillék

elhagyták, és a meleget magukkal vitték.

Ácsorgok, de csak pár percre;

a régi álom be van fedve,

legyen hát sötét az este,

már régóta ez a rendje.

Leheletem, szemem előtt kavarog,

és árnyképként tör át rajta a halott.

Távol egy fekete alak…

nem számol csak tagad.

Eleinte kabát, kalap,

később újra takarják a falak.

Nem káprázik szemem;

jön, megáll és némán nevet.

Búpalástba folytja nyakam a hurok,

üvöltenék, de csak nyelni tudok.

Az érzés burokban marad,

hegyben tornyosul a falat.

1993.