Virágos rét
Juhar magját
levegő árja
forgatja, sodorja
messzi tájra.
Hol áll meg vajon;
kietlen sziklán,
nádas posványában
hol az élet hitvány?
Örülne ha rétre,
virág mellé hullna,
s töménytelen vágya
mocsárba nem fúlna.
A szerencse tán melléáll,
s gyökeret vethet,
ringató szirmok közt
felcseperedhet.
Légy szélárnyék a magnak
bájos virágözön,
ne hagyd bukdácsolni
a kétes rögökön!
Köszönöm.
2001.
Következő ->
|