Napló-szabadvers
Egy hang..mely engem hív,
Halvány fény,mely rámvilágít,
Kétség,mely kitisztulni látszik.
Alkonyodó nap,
Gyógyuló seb,
Várakozó időszak,
Forduló élet..
A folyton égő tűz,
a betegség bennem.
Egy kitartó vég..
A szükséglet erősödik..
Mélyül és erősödik..
Talán a béke melyet kerestem?
Az alattvaló béke?
A fájdalom soha nem ér véget,
Az eső csak rajtam eshet..
Egy álom,melyet élek..
és az élet már nem álom..
Tán a halál,amire várok?
Vagy az otthonra,mely cserbenhagyott?
Tartom a levegőm és várok..
Az eltávozó remény lendületére.
Gondolok a távollévő barátok életére..
Emészt testem bizalma..
Haggy még szereznem!
Hogy aztán elathasd mindenem!
Ringass véget nem érő álomba,
Vess véget a transznak!
Elfakulnak a színek..
és eltűnök..
éteri fények..
Mutatják nem lehetek nélküled!
Egy mozdulatlan jelenetben..
Csak én vagyok..
viszem,amit tudok..
Csak előre engedhetetlek!
Fakulj el!
És hagyd,hogy aludjak..
közel hozzád..
vezess a halál útjára!
Minden hitvány álmom
Hagytad,hogy higgyem!
Minden éber óra..
Hazudtam!
Jövőben fogok sarjadozni..
Sodródni az árral..
Minden kérdésem választ kap majd..
Minden,ami vagyok burokba kerül..
Egyszer hittem,nincs visszaút..
A legméllyebb ürességbe merültem..
Az elhunyt külsőm vette igénybe a hitem.
Ismeretlen utakon jártam..
Kerestem az új hazámat.
Sivatag volt a szememben
s meddő tájak a lelkemben..
timi/harvestmoon
vissza |
AJÁNLOM AZ OLDALT
