Ő a Metallica motorja. Amikor a dalszövegek, vagy az üzletkötés körül beindul a gépszíj, Lars a középpont. Mi több, az állandó aktivitás egyfajta védjegye Ulrich életének. Már kölyökkorában ott ficergett apja, Torben körül, aki egy kis Jazz Club-ot mûködtetett Koppenhágában (Dexter Gordon saxis Lars keresztapja), mielõtt a családi hagyománynak megfelelõen õ is belépett volna a profi teniszezõk világába, ahol Torben jelentõs hírnévre tett szert. Úgy 10 éves lehetett, amikor élete elsõ koncertjén Richie Blackmore és a Deep Purple gyönyörködtetõ zenéjétõl még a pici fülei is kettéálltak. Új fejezet nyílt meg az életében, ami azóta is megújuló varázzsal babonázza meg, s a „Fireball” címû album megkaparintása óta ez a "szerelem" az együttes iránt, a mai napig lángol. 13 évesen a nagyanyjától kapta elsõ dobfelszerelését, s ekkor még a tenisz állt nála az elsõ helyen, mint ütõs eszköz. De a ’70-es évek végén, amikor a család Kaliforniába költözött, Newport Beachre; Lars addigi elvei dugába dõltek: a csajok, a rock és az a bizonyos furcsa cigaretta, mind hozzájárultak ahhoz, hogy a teniszütõtõl a dobverõk felé forduljon. Annyira ráizgult a metálra, hogy még mielõtt 1981. júniusában ellógott volna Angliába, hogy az akkori imádottja a ’Diamond Head’ nevû bandát láthassa, kicsit zenélgetett egy fiatal fickóval, akit James Hetfieldnek hívtak. Angliában még azt is el tudta intézni, hogy egy darabig a tagokkal lakjon, hogy aztán visszatérjen Dél-Kaliforniába, Brian Slagel haverjaként, aki a Metal Blades Records tulaja volt. Slagel induló bandákat keresett abban az idõben, hogy egy-egy számot felvéve tõlük, kiadjon egy bemutatkozó lemezt. Lars megszerezte az egyik helyet, de nem volt még együttese. Viszont emlékezett azokra a nem is rossz hangzású, energikus zenélgetésekre az ifjú Hetfielddel, hát fel is hívta õt és beszámolt neki a lehetõségrõl. James, pedig figyelmesen hallgatta végig. S így fogant meg a Metallica. S most úgy kb. 80 millió világszerte eladott albumon túl, a kezdetekhez képest kollektív és egyedi változásokon átesve, Ulrich lényege még így is lobog. Egyszerre elvhû, figyelmes és elkötelezett személyiség, az a fajta, aki nem szökik meg az iga elõl, s akinek az arcbõre idõnkét többszörösére képes vastagodni. Az elmúlt években, pedig igencsak hozzászokott ahhoz, hogy szó szerint kimondja azt, amire gondol, nagyívben téve a következményekre; mint ahogy azt a banda szószólójaként meg is tette a Napster ügy kapcsán. De Lars életében a zene iránti áhítat már megoszlik a felésége Skylar és két fiúk Myles és Lyne között csakúgy, mint növekvõ érdeklõdése a mûvészetek és a filmek iránt. Hogy elfoglalt-e? Naná! De nem is Lars lenne, ha nem lenne az. A bizonyíték erre a vaknak is világosan látszik…