Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Keresztes háború (2005)		2005.10.27. 21:09
Keresztes Háború. Mindannyian megvívjuk hétköznapjainkban. Te a harctér melyik oldalán állsz? Megszállott vagy, vagy hódító? Vajon a Te szavad a Szentírás? Vívod a háborúid, ez mindig véráldozatokkal jár, de Állj talpra, hisz tudod, mi a célod, küzdened kell, hogy az légy, aki lenni szeretnél! Önmagad vagy az Istened, hát milyen Istenre vársz? Időd lejár akkor is, ha nem éled meg életed minden percét, ha nem is maradsz mindig Hús és vér! De miért e háború, ha a gyűlölet gyűlöletet szít... és Te mégis hívsz: -Gyere, Játssz velünk háborút! Akkor hát küzdj, Harcolj az igaz hitért! Sorsod nem kerülheted el, cipeld, ahogy Én is Az én keresztem! Ahol érzed, hogy létezel, ahol az van, amiben hiszel, végül A zene visz oda el. Bármi is várjon rád, a véred nem válik vízzé, hiszen fogadalmat tettél Magadnak, és ez az Eskü az, ami Nem ereszthet el már! Hallgasd úgy ezt a lemezt, hogy a legkisebb mozzanatáról is szólhat életednek, de arra késztessen minden dal, hogy nyisd ki a szemed a világ felé. Akár a nagyhatalmak közötti viszályt, akár a nemzetek kérdéseit, akár a belső világodat is jelenti ez az album. Keresztes háborúk nem csak voltak. Az úgynevezett eretnekek, a másként gondolkodók, másként hívők, másként élők ellen örökké tart a háború. Nem is csupán némely esetben, tévedésből, kirívó szélsőségként, hanem következetesen, szilárd ideológia alapján, évszázadról évszázadra, kidolgozott módszerekkel. Dönts jól, melyik oldalon állsz ki az igazadért!

Totem (2003)		2005.10.27. 21:08
A Totem egyenes folytatása az Ösztönnek, úgy stílusában, mint hangzásában. Talán kicsit letisztultabbá váltak a dalok, mivel nincs intro, harang, esőzaj, csak szimplán és tisztán a zene. Van viszont egy gyönyörű lassú dal és 11 húzós Heavy Metál zúzás. Ezen az albumon ugyan "csak" 12 tétel található az Ösztön 13 dalához képest, mégis előrelépésnek tekinthető, hiszen multimédiás kivitelű, azaz két videoklipp is szerepel rajta. Némi változást jelent, hogy a zenekar tagjai szövegírásra is ragadtatták magukat egy-két dal erejéig; ám a szövegek nagy része most is Vadon Jani tollából fakadt. A borítóra senkinek nem lehet panasza. Havancsák Gyula ismét kitett magáért. Manapság bálványok jönnek-mennek. Mégis van egy stílus, ami állandó! Az idegen szavak szótára szerint a Totem szó jelentése: Bálványként imádott tárgy. Azoknak, akik a stílust szeretik, a Rockzene a Totemük! Ez a lemez tovább erősíti, hogy egy lemezen megfér a Heavy Metal és a Rock elegye. A Kalapács zenekar nem akar más lenni, csak az, ami: egy olyan banda, aki a koncerteken ezerrel nyomja a riffeket a közönséggel együtt. Ez a 2003-as év üzenete!

Ösztön (2002)		2005.10.27. 21:07
Ugyan ez a harmadik lemez Kalapács néven, mégis nevezhetjük debütálónak is, hiszen ebben a felállásban ez az első. Az előző anyag után (mely kiadatlan Pokolgép dalokat tartalmaz) ez egy vadonat új 13 számot tartalmazó korong. A lemez zeneileg igen sokrétű, ám mégis egységes, hiszen a dalokat Kalapács József hangja fémjelzi. A zenekarnak Vadon János írt szövegeket, valamint a borító tervezésében is kivette a részét. Ö a banda hatodik tagja és motorja. A borító igényes kidolgozását Havancsák Gyulának köszönhetjük. Mondhatjuk, hogy a 2002-es év szerencsés év Kalapács szempontból! Márciusban a Judas Priest, júniusban a Manowar előtt mutathatják be több ezer ember előtt, mit is tudnak. Aki eddig látta őket, elégedetten távozott. A koncerteken jól megférnek egymás mellett az ősi Pokolgép himnuszok, a brutális Omen zúzások, az új anyag dalaival. És mindezt friss lendülettel, ugyanis a rajongók állítják, az ötösfogatnak saját stílusa van. Talán ennél nagyobb dicséret nem is létezik.

Az első merénylet (2000)		2005.10.27. 21:05
A 80-as évek eleje. Egy legendás korszak, amikor itthon és külföldön egy új generáció tűzte zászlajára a mitikus kifejezést: HEAVY METAL ! Ez a két szó számomra mindíg is többet jelentett egy egyszerű zenei stílusnál. Hitvallás volt, életérzés, amely betöltötte a magamfajta metal rajongó hétköznapjait. Ebben az izgalmas időszakban tűnt fel Budapesten egy banda, amelyik halálosan komolyan vette a műfajt: a Pokolgép. Talpig fekete bőrben és szegecsben nyomták az addig elképzelhetetlenül kemény, súlyos riffeket, sőt, hóhércsuklyában, később fekete, álarcos lovagi sisakokban léptek fel. Még a kis pesti klubokban sem alkudtak meg. Fehér lepelbe burkolt alakok fáklyákat lobogtattak a Gladiátorok című dal alatt és fekete köpenyes, sötét figurák feszítettek bárdokkal a kezeikben a színpad hátterében, miközben szólt a a Gyilkológép vagy a Heavy Metal. Sem a banda, sem a dalaik nem ismert könyörületet. A minden alkalommal felpakolt gigantikus hangfalhegyek teljes erővel bontották a klubokat és a dobhártyákat. A nótákban pedig nyoma sem volt tréfának, jókedvnek. Szigorú zene volt ez, komor, de nagyon is igaz, a fantáziát alaposan megmozgató szövegekkel. Paksi Endre szövegíró / énekes / basszusgitáros és társai az akkoriban még csak gyülekező magyar metal tábor számára ugyanazt jelentették, mint a szigorúan lehúzott Vasfüggöny túloldalán az Accept, a Judas Priest, vagy az Iron Maiden. Egy új, büszke kor eljövetelét a kemény fémzene számára. E korszak Pokolgép dalai szólalnak meg most nagyrészt először az eredeti Pokolgép énekes Kalapács József előadásában. Tulajdonképpen ez tekinthető akár az első Pokolgép albumnak is, amely akkor különböző okok miatt nem jelenhetett meg. Most azonban itt van minden legendás nóta, ahogy azt annak idején a szerző, Paksi Endre megálmodta: egyszerűen, lényegretörően, szigorúan, komolyan, ahogy a Heavy Metalnak szólnia kell.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk