A Maiden egyik legnagyobb dobása - szokták emlegetni ezt az albumot. A Number of.. és a Piece Of Mind sikersorozata tovább tartott. Jól mutatják ezt a Powerslave kiugró eladási statisztikái továbbá, hogy a Powerslave-ig az együttesnek nem volt olyan formációja, amelyik egynél több albumon játszott volna. A lemez slágergyanus dalokkal van tele. Az Aces High pergõ ritmusa minden koncerten hallható volt. Van benne jó pár szép rész. A 2 Minutes To Midnight háborúellenes dallamai kicsit lelassítanak, de Murray és Smith szólózgat cserébe. Érdekesség, hogy ez a szám egy számítópes játék, a Grand Thief Auto Vice Cityébe is bekerült. A Flash Of The Blade érdekes hátterérõl a Dalleírásokban olvashattok. A lemez címadó dala, a Powerslave maga a remekmû. A szívdobogást imitáló dob nyitja az albumot, amit közvetlenül egy kíváló gitárrész következik, s váltogatják egymást a brutálisnál brutálisabb darabok. A dalról egyébként látszik, hogy Dickinson írta. Az ének remegtetése rá vall. A szám három ötödénél, a "pihenõ részben" egy szép már már lírai basszus- és gitár szóló van, amit egy hajrá követ. Immár Dickinson nélkül. Innentõl a két gitáros szabadon, és a tõlük megszokott tempóban szólózik tovább. A "kis pihire" még egy jó percnyi zúzás következik, hogy aztán a dal végére már végképp ne tudjunk magunkhoz térni a kábulatból. A Losfer Words (Big Orra) az egyik legkiválóbb instrumentális daluk. De ugyanúgy kiemelkedõek az epikus dalok is. A maiden életmû leghosszabb darabja, a Rime Of the Ancient Mariner Coleridge hasonnevû darabja alapján íródott. A majd' negyed órás dallal elmerülhetünk nyugodt? tenger hangjai között. A vers a természet egyszerû szépségei iránti tiszteletrõl szól. Ez Maiden hangszerekrõl hallva kitágul. Dickinson hangja nyugtalanságot, fájdalamt, és lüktetést sugárzik. A néha kétséégbeesettséget közvetítõ hangszínt a kórus ereje oldja fel. Ebbõl a dalból sem hiányzik a mérhetetlen változatosság, ami által nem csak hosszúra sikeredett, hanem....