Minden együttes életében van egy fordulópont, amikor a sok évnyi munka és kifinomult mondanivaló végül eltávolítja az együttest a saját gyökereitõl. A Maidennek a No Prayer For The Dying volt azaz album, amelyi kelõször tett kísérletet erre. A lemez megszületése nem ment simán. Adrian Smith még a felvételek elõtt kilépett az együttesbõl, de hatása letagadhatatlan. Helyébe Érkezett Jainck Gers, akinek muzsikája teátrálisabb árnyalatokat adott az összhatáshoz. A lemez az Aces Highot sikeresen megidézõ Tailgunner.Igazi Eszméletvezstõ a szám, melyet a Holy Smoke, egy tipikus Maiden stílusban írt dal követ. A maró gúny teszi pikánssá ezt a dalt. A lemez második felében egy hasonló dallamvilágú track, a Hooks In You édesgeti a füleket. A címadó dal, kicsit még a Somewhere... ,vagy a Seventh Son albumra hajaz. Az epikus vonulatú költemény lassú-gyors-lassú fölépítésû. Egyetlen dolgot nem rétek. Ez a szám jellemzi legkevésbé az album egészének hangulatát, miért pont a No Prayer lett az ezúttal ismét bõrdzsekiben izzító együttes "visszatérõ" albuma. A Run Silent , Run Deep Riffektben gazdag Metálos muzsika. Valami azonban hiányzik. Talán az, hogy Ez volt az elsõ album amit Steve Harris saját stúdiójában vetttek fel? Vagy hogy a iemelt számokat leszámítva, nemigazán van lmagávalragadó fordulat? Tény, hogy Bruce kiválásának gondolata a gitároscsere megterhelte az együttest ésjócskán kiütöt a lemezen is. Tény azonban az is, hogy a gyengébb hangzás és a visszafele téblábolás problémájával együtt is egy Maiden lemez. A maga félre ismerhetetlen stílusjegyeivel és jópár élvezhetõ számmal.