Szerelmes vers

Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
Harapj, harapj, vagy én haraplak.

Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy, összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek.
- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

Úgy kéne sírni s zúg a vérem,
Hiába minden álszemérem,
Hiába minden. Ölbe kaplak:
Harapj, harapj, vagy én haraplak!

Valakit megszeretni egy perc is elég elfeledni egy élet is kevés

A szerelem olyan mint az élet csak a halállal érhet véget.

Nem tudtam sírni, sem nevetni ő megtanított nevetni aztán sajnos sírni is

Valakit szeretni azt jeleni:egy mások számára láthatatlan csodát látni

a szerelem nem egy hanem az egyetlen lehetőség hogy boldogok legyünk

Inkább tedd meg és aztán bándd mint hogy bándd hogy nem tetted meg

Az életet nem álmodni kell hanem az

 "...Egykori szerelmed, szépen lassan,
Elfelejti neved, mert újat talált,
Egy új nevet, és most már nem veled, mással nevet,
Rajtad, vagy máson, az már nem lényeges,
De ez az össze-vissza élet érdekes,
Az ember élete miért ilyen furcsa,
Sokszor olyan, mint a Pokolban egy túra,..."

Szerelmes vers
Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
Harapj, harapj, vagy én haraplak.

Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy, összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek.
- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

Úgy kéne sírni s zúg a vérem,
Hiába minden álszemérem,
Hiába minden. Ölbe kaplak:
Harapj, harapj, vagy én haraplak!