Beszámoló a 9. találkánkról

(Tiszaújváros)

Ez a tali is jól sikerült, mint a többi, de sajnos most sem voltunk többen, mint az előzőeken. Persze leszámítva Din és Edi párját és Edi kisfiát.

Reggel 7 és fél 8 között indult a csapat más-más kerületből. Din pedig vidékről indult Edinaa-hoz. Lényeg, hogy pár perc eltéréssel szinte egyszerre érkeztünk meg.

A vendéglátónak szóló ajándékot nagy izgalommal bontotta Edinaa. Először fel sem tűnt neki a csomagolás. Később felhívtuk a figyelmét rá. Nem csalás, nem ámítás egy igazi bevásárló kosár és ráadásul az övé. Volt benne recept,- úti könyv, szótár az olasz nyelvhez, és gondolatok gyűjteménye a barátságról. Napraforgó mindenféle módon megjelenítve. Igazi is, mű is, papír is. Ja és finom sós sütemény, amely Edudus keze munkáját dicsérte. De mindenki hozott mindenfélét szokás szerint. Természetesen volt muffin is, hiszen a nélkül már nem is tali a tali. Igaz nem nutellás, hanem cukordrazsés, amitől kicsit úgy nézett ki némelyik, mintha kezdene rajta eluralkodni a penész. Eleinte félve vizsgáltuk, de mikor kiderült, hogy az olvadt, színes cukorbogyók okozzák a hatást, már nem is fogtuk vissza magunkat. A joghurtos-barackos torta is üdítő és finom volt a nagy melegben. Edinaa rántott-húsos palacsintával, csirkecombbal és majonézes salátával fogadott minket. Végül a gyümölcs egy hatalmas és finom dinnye volt. Na ennyit a kajákról. Inni volt mindenféle rövid ital, főzött ecseri sör, Egerből igazi édes vörös bor, üdítők.

Edinák párjai hamar beilleszkedtek közénk, jókat beszélgettek és láthatóan nem zavarta őket a hölgykoszorú. Még a kis Ádi is jól érezte magát közöttünk.

Időközben megérkezett Edinaa testvére, Mónika, és tündéri gyermekei. Egy angyali kislány és egy királyfi. Nagyon helyesek édesanyjukkal együtt.

Hogy lesétáljuk a rengeteg finomságot elmentünk a város parkjába megnézni Edinaa hol szokott csápolni „Csikidam” Robinak és a lányainak a táncbemutatókon. Meglestük a múlt és jövő körutat, a tavat és a partját. Edinaa talált magának egy biztonságos csövet, amelyen kiélhette „művészi” hajlamait. Még a márványból készült sóhajok hídján is átmentünk, nem is egyszer. Din meglovagolta a forrást jelölő nagy sziklát. Ádi pedig nagyon okosan, férfihoz méltóan javította a gömbérzékét. És hogy „kerek” legyen a világ még egy két gombóc fagyit is bevágott, aztán a játszótéren végre játszhatott kicsit, amíg a felnőttek a padon az árnyat adó fák lombja alatt hűsöltek, beszélgettek az élet nagy dolgairól.

Visszatérve Edinaa-hoz még ettünk pár falatot, nehogy megéhezzünk hazafelé a hosszú úton. Lehűltünk (hála a légkondinak) közben pedig megérkezett Laci, Edinaa férje. Rögtön átvette a beszélgetés fonalát, és humoros történeteivel még elszórakoztatott minket. Sajnos közelgett az indulás ideje, lassan de biztosan elkezdtünk készülődni. Először Din és párja indultak el. Majd nem sokkal később mindahányan útnak indultunk. Edina zsebkendőjét lebegtetve, telisírva búcsúztatott minket.

Szokásos befejezés következik:

- Remélem a következő talin többen leszünk, vagy 

- aki nem volt velünk bánhatja, vagy

- aki nem hiszi, járjon utána. stb.

Edinaa!

-         Köszönjük, hogy ilyen jól tartottál minket,

-         köszönjük, hogy vendégül láttál minket, és

-         köszönjük hogy vagy nekünk.