Hát ez egy rendkívüli tali volt a szó legszorosabb értelmében.

Drága Fruskánk, Edudus meghívott az otthonába minket. Edinaa az Óperenciás tengeren túlról jött (Tiszaújvárosból), Pöttyöm és én Pestről mentünk egészen Velencéig. Egy bűbájos lányzó várt a bűbájos mamájával.

Ajándék osztogatás után Pöttyöm rögtön a kertbe ment a mamával háztűznézőbe.

Mi addig örömünkben fényképezkedtünk.

Előkerült a csodálatos muffin Edinaa csomagjából.

Edudus megmutatta a szobáját, és az egész lakást. Szorgos, dolgos kezek munkája látszik minden helyiségben.

Megnéztük videón Edudus szalagavatóját. Ennek kapcsán előjöttek a saját, vagy gyermekeink szalagavatójának emlékei.

Aztán megérkezett Fruskánk édesapja is, aki feláldozva szabadidejét nekifogott tárcsán sütni a húst és a krumplit.

Paradicsomsaláta és majonézes kukoricasaláta volt mellé.

Nem tudta még az eső sem eltántorítani attól, hogy jóllakasson minket. Meg is lett az eredménye. Amint a fotókon is látszik, a farmerkabátom igencsak szűkös volt. Levezetésnek elmentünk sétálni. Edudus kocsival vitt minket le a tó partjára, ahol a szélviharban tettünk egy hosszú sétát. Jó alkalom volt arra, hogy beszélgessünk közben.

Mire a főtérre értünk a nap is kisütött. Megnéztük az összes utunkba akadó nevezetességet. Fruskánk, mint egy hivatásos idegenvezető mesélt a városban megrendezésre kerülő ünnepségekről, szokásokról.

Felmentünk a tv toronyhoz, ami gyönyörű kilátást biztosított a tóra. Jómagam nem is tudtam, hogy a Velencei tóban ennyi nádas sziget van. Fura volt fentről látni.

Meglepetés is ért minket, mert kiderült, hogy Edinaa férje és kisebbik lánya Szani Velencén vannak és minket keresnek. Edudus telefonon útbaigazította őket és nemsoká meg is jöttek hozzánk.

Innen már együtt mentünk vissza a házhoz. Még beszélgettünk egy jót, és aztán szétszéledtünk.

Nagyon jó volt, hogy nem sietett senki haza, nem kellett vonatinduláshoz kötődni. Mindenki addig maradt amíg a kedve tartotta.

Az élménybeszámoló ugyan rövidkére sikerült, de a nap hosszúra nyúlt. Mindent nem is lehet leírni, ezt át kellett élni. Csak sajnálhatja aki nem volt ott...

KÖSZÖNJÜK FRUSKA!