5.
Puszedli 2006.07.09. 17:02
Élménybeszámoló
A Csipet-csapat újra együtt
Hát valóban egy csipetnyi csapat találkozott a szokásos helyen a Blahán, ahonnan egy új Edinával gyarapodva elindultunk a Római partra, egypötyi segítségével.
Kerestünk egy árnyékos helyet, hogy ne forrjon fel az agyunk a melegben, és leterítve az alkalmatosságokat, előkerültek a hozott finomságok.
Edinaa hozta az elmaradhatatlan muffint, és persze nem káposztáskarfiolosparadicsomos volt, hanem nagyon finom mogyorókrémes. Szóvá is tette, hogy sütne ő finomságokat másfajtát is, de hát ha ezt kértük, hát ezt hozott. Kívánságunk teljesült.
Aztán Pötyi hozott üdítőnek sárgadinnyét és meggyes piskótát. Puszedli, immár másodszor a csirkemell salit hozta.
Lényeg, hogy úgy nézett ki, hogy nem halunk éhen.
Elsőnek jól kikérdeztük újdonsült Edinát mindenféléről, de leginkább önmagáról. Előkerültek a rajzai és fotói is, amiket elhozott magával. Nem sokkal ezután elbúcsúzott tőlünk. Tehát maradtunk az atommag, mint mindig. Jókat beszélgettünk együtt és külön-külön. Pötyi „házassági tanácsadást”tartott, Edudus és Din „fotószakkört” nyitott. A többiek pedig jókat mosolyogtak rajtuk.
Din és Edinaa ajándékai is előkerülteka táska mélyéről.
Néha feltűnt egy-egy hatalmas hajó, ami óriási hullámokat vert. Egy-egy motorcsónak, ami egy úszógumit húzott maga után, rajta egy emberkével. Hát érdekes volt látni, ahogy pattog a vízen, főleg mikor belepottyant a vízbe.
Fru a lábát áztatta a habokban. Az idő előrehaladtával egyre több napsugár jutott át a lombkoronán, így Din, hogy úgy mondjam lenapozta magát. J
Aztán Pötyinek eszébe jutott, hogy hozott nekünk krepp papírt és rögtönzött gyorsan egy kézműves, origami szakkört. Egy régebbi ötletét, - amit fotón megmutatott nekünk - hozta magával, hogy megossza velünk. Mindahányan küzdöttünk a papírral és a széllel. J Elmélyülten nyírtunk, hajtogattunk, Pötyi pedig mint egy jó pedagógus, lépésről lépésre haladt, közben figyelte az esetlen próbálkozásainkat, kijavított minket, ha nagyon elbénáztuk.
Igaz plázába nem jutottunk el (Edinaa nagy bánatára és Puszedli örömére), de mindnyájunknak volt a kezébe hazafelé egy-egy papír dália. J
A következő talit talán augusztusban tartjuk. Addigra reméljük mindenki tud majd a nyaralásáról képeket, beszámolókat hozni nekünk. Otthonos, de zöld környezetben készülünk bográcsozni Edudus jóvoltából Velencén. Lányok, akik most sem jöttetek, gyertek el a legközelebbire, és akik még egyiken sem voltatok, csatlakozzatok hozzánk, nem bánjátok meg.
EZ EGY "NAGY" CSIPET CSAPAT!
|