Egy hideg nap története

Hárman találkoztunk most, mert Edinaa, Fruzsi, MANYU és Bebe sajnos nem tudtak eljönni, amit mindenki nagyon sajnált. Viszont Edudus merészen bevállalta, hogy a párját Axe-ot közénk hozza. Bölcsen tette, mert nagyon kedves, szimpatikus emberke erősítette a kis csapatunkat. A találkozó most nem a Blahán, hanem az Oktogonon történt meg és kivételesen én késtem. A Burger Kingben találkoztunk, mert Edinánk (Din23) még személyesen nem találkozott velünk, és hát ifjú titán Axe sem ismert még személyesen bennünket. Onnan aztán a Jókai téri karácsonyi vásárt vettük célba. Nem volt nagy durranás, de találtunk nagyon finom forralt bort, amit Din és én már nagyon várt, a fiatalok pedig forró csokira neveztek be a hideg ellen. A sor végén viszont csalogatóan várt ránk a pálinkás bódé, ahol Din és én szagolgatás, válogatás után a szatmári szilva nevű finomsággal melegítettük fel magunkat. Az Andrássy úton mindketten kigombolt kabáttal mentünk végig a Vörösmarty téri karácsonyi vásárig. Ott belecsöppentünk egy betlehemes játék előadásába, ahol a kisebbek kezükben kosárral jártak körbe a nézelődők között. Kalácsot, diót, almát osztogattak. Din egy olyan diót kapott, amiben egy kis cetli volt. Azt gondoltuk, hogy valami szerencse kívánat, de nem. Egy lányka neve és címe volt benne, és kérés, hogy egy képeslapot küldjön neki karácsonyra az, aki kapta a diót. Nagyon aranyos kezdeményezés. Onnan a nagy hidegben végigmásztunk pár soron, megnéztünk sok csodát. Axe, hála neki, csinált fotót egyik másik iparművész érdekesebb munkáiról. Talán a fotók visszaadják a tér hangulatát.
A hideg, és a pálinka, és a forralt bor bekényszerített minket a Mekibe, természetesen. Volt ott minden. Könnyítés magunkon, melegedés, evés, ivás. Előkerült a muffin is. Szerencsére Edudus pótolta Edinaa muffinját. Muffin nélkül nincs tali. Itt aztán jól eltültöttük az időt. Din és Axe jót beszélgetett a fősulis dolgokról, mert ugyanabba az iskolába jártak, voltak közös tanárok és élmények. Én jómagam azon gondolkoztam közben, hogy milyen kicsi a világ, és micsoda szerencse, hogy így Axe sem unta magát a 3 csaj között a nőies témáinkkal.
Miután jóllaktunk, megmelegedtünk elindultunk a Ferenciek tere felé, ahol Edudus és Axe búcsút vett tőlünk. A maradék muffin elosztásra került. Ezúton közlöm, hogy  Fruzsi is evett belőle, bár nem bírt eljönni, de azért gondolt ránk mint mondta. Din és én a Blaháig sétáltunk még, közben beszélgettünk. Hihetetlen, hogy ismeretlenül, milyen gyorsan közel kerültünk egymáshoz. Az aluljáróban búcsúzkodtunk, de csak nem akaródzott az elválás, így egy következő Mekiben folytatódott egy capuccinó mellett a beszélgetés. Délután 4 óra tájban sikerült elköszönni, mert mindkettőnknek dolga volt már akkor. Együtt mentünk a metróhoz, és úgy köszöntünk el egymástól, hogy barátnőkké váltunk.
Hát így telt el a hideg nap. Eddig nem is volt ilyen hideg hétvége. Kifogtuk. De annyi baj legyen. Reméljük a következő talin már sütni fog a nap, rügyeznek a fák, és csiripelnek a madarak. Jó lenne ha többen lennénk. Talán legközelebb február környékén egy névnapi tali összejön. Megint jó volt találkozni! Legközelebb Ti is gyertek!