Szóval az úgy volt, hogy egyszer volt, hol nem volt… az üveghegyen innen, az óperenciás tengeren túl, a Blaha Lujza téri aluljáróban találkozott az Edinák atom magja.

Elsőnek Edudus érkezett meg. Körbejáratta tekintetét és kereste az ezüsthegy tetején Katát és Edinaa-t. Kis idő múlva szembejött vele Kata, majd Edinaa is megérkezett egy csodálatos 11 éves művésznővel.

Együtt indultak célpontjuk az Árkád felé, annak reményében, hogy már várja őket a munkával épphogy végző Din. Keresgéltek, keresgéltek, de nem találták, úgyhogy elhatározták, hogy telefonálnak. A telefon csak csörgött, csörgött, de nem vette fel senki, csak az üzenetrögzítő. Nem adták fel a reményt, így elindultak, hogy megkeressék azt a helyet,

ahol elfogyaszthatják a varázslatos

 süteményeket, amelyektől vidámak és

 jókedvűek lesznek.

Útjuk során jókat nevettek, nézelődtek. Megpillantották a bejárathoz közel a könyves boltot és máris fülig szaladt a szájuk az elmúlt találkozón történtek miatt. Felidézték újra a kosaras  emléket. Volt vidámság. Miután mentek körbe-körbe, megállapodtak, hogy egyelőre leülnek egy erdei tisztás helyett, egy éttermekkel körbevett asztalrengeteg szélén és

 beszélgetnek a sütemények fölött.

Ahogy leültek, előkerültek a muffinok, fantás sütik...    ...és Edinaa táskájából az ajándékok: a sok pici felálló orrú elefánt, amiről közös erővel megállapították, hogy elragadóak és választottak maguknak egyet-egyet.

Közben pedig próbálták felhívni az elvarázsolt királylányt (Fruzsit) is, aki az előző éjszakát bulizással töltötte el, így alig bírta magát összeszedni a találkozóra. Ígéretet kaptunk, de azzal teli a padlás.

Nekifogtak hát a lányok a süteményeket elfogyasztani, és a gondot, bajt magukmögött tudni.

Miközben belemerültek a beszélgetésbe és a fényképezkedésbe, élénk korgásba kezdett a legkisebb, mégis a leghatalmasabb művésznő gyomra, ami arra ösztökélte a többieket is, - persze a terjengő isteni illatok is besegítettek, - hogy elemózsia után nézzenek. Találtak is. A művésznő az olaszos pizza mellett döntött, Edinaa és Kata az ázsiai konyha remekei között válogatott, majd ketten 4 féle étket választottak. Edudus pedig, a karcsúsító mekis saláta csodát találta a legmegfelelőbbnek. Közben pedig fáradhatatlanul hívtuk telefonon a hűtlen társainkat.

A falatozásnak nekilátva mindenki az ázsiai konyha remekeit csodálta. Látni kellett volna, ahogy egymás tányérjából csemegézetek, bár azt megkóstova úgy döntöttek, hogy a magyar konyha ízvilága még mindig közelebb áll a szívükhöz (Edudus legalábbis határozottan ezt állította...). Azért annyira nem volt rossz, hiszen a beszélgetés is akadozott közben.

Miután a gasztronomiai élményen túlestek, a kis művésznő átvette a főszerepet és meginvitálta édesanyját egy rövid shoppingolásra. Edinaa sűrű bocsánatkérések közepette követte a kisművésznőt. Addig Kata Edudussal beszélgetett a jogosítványa történetéről, és a megszerzett tapasztalatokról. Fiúkról lányokról. Főleg Fruzsiról és Din23-ról Hiányoltuk a társaságukat. Próbáltuk megérteni a helyzetüket és megegyeztünk abban, hogy azért jó, hogy együtt vagyunk mi, a kemény mag. Sajnálja az, aki nem vett részt ezen a talin.

Edinaa és lánykája mosolygó arccal ért vissza és egy rakás szerzeménnyel, amit a művésznőnk a szülinapi pénzéből vásárolt. Természetesen mindent megnéztünk. Csupa nőcis, csillogó villogó roppant fontos kellék volt, ami egy 11 éves lánkának elengedhetetlen a ridikülben. Közben telefonált Fruzsi, hogy hol vagyunk éppen, mert hamarosan csatlakozik. Nagy volt az öröm és a várakozás. Edinaa-t újra elcsábította a lánykája, így Kata Edudussal kiment a bejárat elé, mint egy fogadóbizottság Fruzsinak. Meg is érkezett hamarosan. Közben Edinaa telefonált, hogy talált egy szupi boltot és éppen a pénztárcáját teszi taccsra.

Fruzsi nagynehezen észrevette a már nagyban mosolygó Katát és Edudust és a hirtelen jött felismeréstől meglepve odarohant hozzájuk. Lassan megérkezett Edinaa, aki alig bírta a teli szatyrot vonszolni, és Szani is. Ezután amolyan "nosztalgiából" a könyvesbolt felé vették az irányt. Nem kis nézelődés és fejtörés után megérkeztek a következő tetthelyre, egy hangulatos kis fagyizós, kávézós  helyre.

 Hogy miért írom, hogy tetthely? Nem véletlenül..., hatalmas kalóriabombának számítanak a finomságok, amiket itt elfogyasztottak! 

 Megcsodálhattak egy gyönyörű fagyikelyhet is, amelyet végül Kata és Fruzsi fogyasztottak el, a többiek pedig mosolyogva nézték, amint a gyümölcsökön osztozkodtak. Innen telefonáltak még Dinnek...ismét hiába, valamint Manyunak, aki sajnos nem ért rá. Legnagyobb bánatukra Bebe se vette fel a telefont.

Itt újra előkerült a fényképezőgép és megörökítették a fagyicsodát, és Fruzsit is a társaság közepén.

Természetesen hol merült volna le az elem, mint itt. De a telefoncsodák kihúzták őket a bajból, és néhány fotó készült mégis.

Sajnos a minőségük nem lesz annyira jó, de a tali hangulata mindenképpen átjön. Itt már sajnos az időt is figyelni kellett, ugyanis Edudusnak sietős volt hazafelé...vagyis korira. Tehát háromnegyed 3-kor felálltak az asztaltól és útjukat a Keleti pu felé vették. Útközben még elosztották a sütik romjait, amiket tartogattak az utolsó pillanatig hátha betoppan esetleg mégis egy elveszett Edina, majd kis metrózás és jegyellenőrzés után kikötöttek Edudus végállomásánál, a pályaudvaron. Ő itt elköszönt a társaságtól, majd sietős lépteit a vonatok felé vette. Edinaa és a kis művésznő Kata társaságában még kitartott. Tanácstalanul álldogáltak az utcán és azon tanakodtak, hogy merre is menjenek még a fennmaradó 2 órahosszát kellemesen eltölteni. Miután nem jutott eszükbe semmi jobb, a Mekit választották végcéljuknak. Itt a kisasszony tudott internetezni, és salátát enni, Kata egy jegeskávéval dobta fel magát, Edinaa, pedig ásványvizet ivott. Még előkerült egy-két jó téma, ami kimaradt a nap storyjai közül. Nem kellett sokáig várni, hogy Edudustól megérkezzen az sms, melyben biztosított minket imádatáról, és hogy jól érezte magát újra köztünk. Fél 5 körül betoppant a Mekibe András is, Kata párja. Leült a lányok közé, és még pár percig vidáman tartotta őket. Sajna elérkezett a búcsú pillanata. Puszi hegyek,

és integetés

 amíg a szem ellát. Megegyeztek abban, hogy bár nem úgy esett az eset, ahogyan tervezték, de ők, akik ott voltak nagyon jól érezték magukat és ismét közelebb kerültek egymáshoz. Jó volt újra régi ismerősként talizni és megismerhettek egy új Edinát is, aki Fruzsi.

Várjuk a következő talit. Talán decemberben lehetne egy karácsonyi ihletésű...