Hát lányok, nem semmi kis csapat gyűlt össze 6-án. Igaz foghíjas volt a társaság, de reménykedünk, hogy a II. tali már bővebb létszámú lesz. 1/4 10-kor leálltam a Blahán várni a lányokat. Elsőként Edudus futott be. Kicsit arrébb megállt és amíg rá nem mosolyogtam nem is mert odajönni hozzám. Biztos sokat változtam a fotókhoz képest. Miközben ott szobroztam, pont ez járt a fejemben, hogy vajon megismerjük e egymást a fotók alapján ami a honlapunkon van? De igen. Edudus valóban egy kis fruska, és nagyon sokat beszél. Alig jutottam szóhoz. Aztán másodiknak Edinaa futott be. Ő kedves, aranyos mint mindig. Megláttuk egymást az aluljáróban, és ha nincs fülünk akkor biztosan körbeér a szánk, mert annyira örültünk egymásnak. Szerintem ha nem lett volna ciki akkor biztosan futva közelít meg minket, vagy lehet az is hogy szárnyakat növeszt és repül. Aztán jött Edina14. Egy nádszálvékony mosolygós csitri. A szó jó értelmében. Először azt hittem, hogy majd a generációs problémák miatt nem fogunk tudni beszélgetni, de hihetetlenül jól megtaláltuk a közös hangot. Nekivágtunk a Városliget felé. Kerestünk padot, zöldet, nyugit, csendet. Találtunk padot és asztalt, zöldet, és csendet azt nem. Ugyan is mellettünk nem messze egy elevátor? vagy földtörő, vagy légkalapács, a fene tudja milyen gép, de jól megzavarta a nyugalmunkat. Sokat nevettünk ezen, hogy jöttünk a zöldbe, a csendbe és jól nem találtunk. Azért nagyon jót beszélgettünk, mert Edinaa által sütött muffin feledtette velünk a kellemetlenségeket. Isteni volt, bánhatja aki kihagyta. Még én is felfüggesztettem a diétám erre a napra. Előkerültek kis ajándékok, a táskákból. Mindenki örült. Ja és Edinaa hozta a fényképezőgépét is. Persze mindenki elakarta hozni, de valahogy elfelejtődött. Ő volt az egyetlen aki odafigyelve készült erre a napra. Összebújtunk hárman lányok és mososlyogtunk, Edinaa kattintott, és a kép nem sikerült. A blende kinyílt, nem nyílt, szórakozott. Aztán kiderült lemerült az elem. Na volt mosoly. De nem csüggedtünk, kitaláltuk, hogy majd valahol veszünk bele másikat. Aztán a természet beljebb vitt minket a városba. Vettünk elemet a fényképező gépbe. Egy MEKI teraszán ültünk le és vártuk MANYU-t és Zsomót. Amíg csacsogtunk és tervezgettük a további programot, megláttam a kirakat ablakában őket, amint nevetve sietnek a kiscsapat felé. Volt nagy öröm, főleg Zsomót csodáltuk, mert annyira édes, aranyos manócska. Mindenkit jól megnézett magának. Manyu férje volt olyan bátor és eljött a kis családjával megcsodálni minket. Ennyi mosolygós, jókedvű Edinát úgy sem mindennap lát. Ő volt olyan kedves és lefotózott minket. Így lehettünk mindannyian rajta a csoportképen. Köszönjük. Ezért legközelebb is eljöhet, megengedjük neki  Végig élveztük ahogy Zsomó beuzsonnázott. Persze mi sem hagytuk ki, és ki-ki mit kívánt azt evett. Desszertnek újra előkerült a muffin a táskából. Isteni volt. A maradék osztásra került. Én jó magam ma ettem meg az utolsót. Páromnak is kínáltam, de szerencsére lemondott róla. Hogy izgultam, nehogy kérje! Aztán 3 óra körül szétszéledtünk. Edina14 ment meccsre, MANYU a kis családjával ment a dolgára, én a Hugomhoz az édesanyám szülinapját ünnepelni. Edinaa és Edudus voltak a legkitartóbbak, mert még a West Endbe csavarogtak egyet. Kipróbálták milyen is plázacicának lenni. Nagyon jól sikerült, mert Edinaa anyira belemélyedt a bámészkodásba, mígnem egy bevásárlókosár ragadt a kezéhez. Volt sírás-nevetés egyszerre. 5 órakor elváltak útjaik. Mindenki hazatért egy kellemes élménnyel a szívében. Legközelebb gyertek el ti is! Igazán jó móka és kacagás.