Figyelem!

Ez az írás azokat az információkat foglalja össze röviden, amit a The Muse, DS9 című epizódig tudni lehet Odóról. Az újabb epizódok természetesen tovább árnyalják a képet -- mindaz azonban egy másik cikk anyaga lesz.

A ST harmadik sorozatának, a DS9-nak "kívülálló" (outsider) karaktere Odo, az alakváltó.

Odo biztonsági főnök egy vegyes lakosságú állomáson. Nagyon jól végzi munkáját, mivel eleinte senkihez sem tartozik, senkivel sem érez közösséget s ennek eredménye abszolút elfogulatlansága. Odóval kapcsolatban a kulcsszó: igazság. Semmiféle más hatalomnak nem rendeli alá magát: "Laws change, but justice is justice" -- mondja. Kívülállóként teljesen objektív rálátással rendelkezik a humanoid fajok életére, látja jogrendszereik hibáit, elégtelenségét. Odo nem a "törvény szolgája", hanem az igazságé, bár néha kiderül: ennek a szónak az értelme egészen sajátos az ő szempontjából.

Odo az ember számára egyfajta cinikus, "görbe tükör". Nem rajong a humanoidokért, de nem is okoz neki komplexusokat, hogy különbözni igyekezzék tőlük. Csalódott bennük, mivel háború közben ismerte meg őket (Bajor kardassziai megszállása), bizalmatlan velük szemben, s saját faját felsőbbrendűnek reméli. Nincsenek ideáljai, szeretné, ha békén hagynák, ha rend lenne.
Élettörténete nem túl vidám. A bajori Kai Taluno talált rá a Denorios-övben, még a megszállás előtt. Odo akkor nem volt más, mint némi élő massza egy szerves anyagból készült kapszulában -- így lebegett az űrben, ki tudja mióta. Mivel ott találták, ahol az Orbokat is, szent tárgynak vélték, és a Bajori Tudományos Intézetbe került, Dr. Mora Pol felügyelete alá. Itt jöttek rá alakváltó tulajdonságaira. Megtanulta fölvenni a humanoid formát -- saját bevallása szerint csak a kommunikáció megkönnyítése végett.

A megszállás után a kardassziaiak vették át az irányítást a laborban, ahol Odo nevelkedett, de Mora Pol vele maradt. Odo ekkor kapta nevét: mikor a kardassziaiak leltárt készítettek a laboratóriumhoz tartozó dolgokról, Odót is megpróbálták meghatározni, ez azonban nem ment nekik. A tárolóra így azt írták: "odoital", ami kardassziai nyelven annyit tesz: ‘semmi'. A bajoriak azonban ezt teljes névként használták, melyben az Odo lett az előnév. A háború alatt Odónak eleinte nem akadt más dolga, mint hogy alakváltó trükkökkel szórakoztassa a kardassziai küldöttségeket. E megaláztatások miatt egyre feszültebbé vált kapcsolata Dr. Morával, ezért elhagyta a labort. "Kinn az életben" csak rosszabb tapasztalatokat szerzett. Végig kellett néznie Bajor kardassziai megszállásának borzalmait. Járt a városokban, a harctereken, a koncentrációs táborokban; ahol tudott, segített az elnyomottaknak. A humanoid fajokkal szembeni bizalmatlansága ekkor mélyül el, a szörnyűségek láttán úgy gondolja: "szélsőséges helyzetekben mindenre kaphatók".

2365 körül azonban az ő hajthatatlansága is megtörik: mikor Terok Noron jár, a prefektus, Gul Dukat rákényszeríti, hogy nyomozóként dolgozzon neki. Itt alakul ki szigorú igazságszemlélete, amelynek azonban kemény próbákat kell kiállnia. Találkozik azzal a két személlyel, akik talán a legfontosabbak lesznek további életében: Kira Neryssel, a bajori terroristával és Quarkkal, a ferengi bárpincérrel.

A Föderáció bevonulásával Odo megtartja a pozícióját, bár kapcsolata a Föderációval nem épp felhőtlen: nem bíznak benne "a múltja miatt", szeretnének tőle megszabadulni. Odo ettől függetlenül végzi tovább a munkáját, s egyre inkább reméli, hogy egy nap megtalálja népét, melynek világában -- hite szerint -- az igazság honol.

Óriási csalódás éri 2371-ben, amikor az Alfa-kvadráns népei megismerkednek a Gamma-kvadráns kegyetlen és sivár birodalmával, a Dominionnal. A Dominion "Alapítói" nem mások, mint a legendás alakváltók -- Odo népe. Az Alapítók gátlástalan módszerekkel igázzák le a galaxis -- szerintük kíméletlen és barbár -- "szilárd" népeit. Odo nem tudja osztani rasszista, önző elveiket, elfordul tőlük, bár lelke mélyén mindig érzi: mások között igazán sosem lesz otthon. Ezentúl megpróbálja családjának tekinteni DS9-t, megpróbál nyitni az ott élők felé, alkalmazkodni hozzájuk -- több-kevesebb sikerrel. Életét ettől kezdve mégis sajátos dilemmája határozza meg. Népéhez kötik sajátos tulajdonságai, a felsőbbrendűség érzése, a Great Link hívása. DS9-hoz köti az összetartozás vágya és az igazság reménye.

Kik azok a személyek, akik fontosabb szerepet játszottak Odo életében a The Muse-ig?

Quark : Odo lecsapott rá, mint az "igazságtalanság" megtestesítőjére. Mégis, bár ezt talán egyikük sem ismerné be, ők ketten jó barátok. Odo Quark nélkül elunná az életét, s míg néha egymás megzsarolásával intézik ügyeiket, gyakran együtt is működnek.

Valójában titkos, tudat alatti szövetség él közöttük, melynek alapja az, hogy mindketten saját, egyéni értékítéletük szerint élnek, s senkinek sem hajlandóak alávetni magukat -- e tekintetben mindketten mélyen morális lények. Kira Nerys: Őt Odo még terroristaként ismeri meg. Mély barátság szövődik közöttük, melyre azonban árnyékot vet, hogy egy öt év múltán felgöngyölített gyilkossági ügyről kiderült: Kira volt a tettese, s ezt ő sosem volt hajlandó beismerni Odónak.

Népében való csalódása után Odo azonban még magányosabb lesz, s sivár helyzetében a Kira iránt lassan kifejlődő szerelmébe menekül, mely nem más, mint a "tartozni valakihez"-vágy kifejeződése. Szerelme azonban csak wertheri kínlódásokhoz vezet: Odo ugyanis nem meri vállalni, Kira pedig -- érthetetlen módon -- nem veszi észre. Dr. Mora Pol, a tudós: Odo atyjaként viselkedik, s ez a személyeskedés a végsőkig felbőszíti Odót (sőt a mélyben -- mint az a The Alternate-ből kiderül -- titkos gyűlölet forr); ennek ellenére hálát is érez irányában és tiszteli. Garak: Probléma. Odo eleinte gyanakodva figyelte a titokzatos kardassziait, s annak üzelmei majdnem Odo életébe kerülnek, amikor Garak révén őt is felhasználják a Dominion elleni, titkos kardassziai-romulán hadjáratban. Garaknak akkor meg kell kínoznia Odót, hogy Kardasszia visszafogadja. Odo később megbocsát neki, mert "megérti a hazatérés vágyát".

Lwaxana Troi: 2369-ben találkoztak, s Lwaxana belehabarodott Odóba. Odót idegesítik a nő érzelmei, ugyanakkor hálás is neki: nagyon kínos helyzetben, nagyon emberségesen viselkedett vele szemben, sőt, a helyzet a hozzá való viszonyán sem változtatott.

Mikor Odo végül feleségül veszi Lwaxanát, az egész dolog "érdekházasságnak" indul, ám közben Odo ráébred: talán ez a kapcsolat véget vetne magányának. Lwaxana ekkorra azonban már tudja: Odo túlságosan különbözik tőle, így igazán sosem lennének boldogok.