[218-199] [198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1] [Archívum]
"Magadba roskadsz, mint egy elfáradt gyerek. Szél fújta szavaid, úgysem hallják meg. Kopott ágyak párnák, szakadt piszkos függöny, És lassan a földre hull, egy üvegszínű könny."
-----------------------------------------------------
Csodálatos napot.
Kati és Macsekok |
Álmos a, morcos a képe az égnek: Szunnyad a sokszemű, távoli menny. Rajta a csillagok már alig égnek, -- Hold koma, menj te is, hogy lepihenj.
Ballagok. Arcomon még ül az álom, Fújja a hajnali friss fuvalom. Megbújik ajkamon és szempillámon, S ottmarad, bárhogy is zavarom.
Utcai villanyok fénye kialszik, Ébred a város is mind hamarabb, Gépkocsi távoli-halk zaja hallszik, S már hunyorogva föl is kel a nap.
Szép ez a reggel, az új nap az égen, Elhagy az álom, friss a szemem. Indulok is. Kövön dobban a léptem -- Tárt kapuval fogad az egyetem.
-------------------------------------------------------------
Szép napot:)
Kati és Macsekok |
Szia!
Elnézegetem a képeket.Nagyon szépek a gyerekeid.
Nagyon szép estét és csodálatos álmokat:)
Kati és Macsekok |
" Mikor arra vágysz, hogy észrevegyenek, megértsenek és szeressenek, tudd, hogy a többiek is erre vágynak" Taitosz
Kati és Macsekok |
Az éhes macska
Éhes macska lóg a bajsza tejet inna, hogyha kapna
hogyha nem kap, szerez tejet, útja spájzba lopva vezet
tejes köcsög a sarokban békén alszik álom-sorban
de a macska felébreszti, köcsögfedőt mind leveszi
beledugja cirmos fejét mind megissza gazda tejét.
----------------------------------------------
Vidám napot:)
Kati és Macsekok |
Hideg reggel volt. Megfagyott a pókháló az ágakon. Mosolyt csalt e furcsa csipke, S szép lett az őszi elmúlás, a tél; Ajkamon még édes csók csillogott, Fülemben bársony sóhajtás zenélt. Tette dolgát a bús vén November, Nevettem rajta, s szerettem is tán, Forró ölelésben ért a reggel, S tudtam, az ölelő kar visszavár. Hideg reggel van. Megfagyott a pókháló az ágakon. Mosolyt csal e furcsa csipke, Szomorút, melyet mély sóhaj kísér, Vacogva húzom össze kabátom, S mint ezer könny, hull a fákról a dér. Összegyűrten, egyedül ébredtem, S idekint a természet gyásza várt, Léptem lemondón koppan a csendben, Már nem hiszem a mesei csodát. Hideg reggel van. Megfagyott a pókháló a szívemen.
Kati és Macsekok |
"Tombolunk, a szakadék felé rohanunk, valami ismeretlen
dolog közeledik felénk a jövendőből, valami recseg-ropog
a talpunk alatt, valami meghal mellettünk, ez mind igaz, de
egyrészt tudunk meghalni, másrészt azonban nem vagyunk
hajlandók életünket megterhelni, és a halált szolgálni, mielőtt
elvitt volna. Az élet az életért van, nem pedig a halálért."
Szia!
Kellemes,nyugodt estét:)
Kati és Macsekok |
A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan.
Kati és Macsekok |
"A sors attól sors, hogy nem magunk választjuk, mégis
meg kell állnunk a helyünket, bármit hozzanak is a napok."
Békés pehentető napokat!
Kati és Macsekok |
„Kiskanállal iparkodunk kimerni a tengert, és valahányszor azt képzeljük, van valami, látszatja ,egy szempillantás alatt még több a megoldásra váró probléma ,mint volt.”
Kati és Macsekok |
[218-199] [198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1] [Archívum]
|