Két éven belül immár másodszor került olyan helyzetbe a bajnoki idény vége felé a Lakiteleki Torna Egylet felnőtt megyei másodosztályú labdarúgó csapata, hogy komoly éremesélyesnek számított. A 2008/2009-es bajnoki idény utolsó fordulójában a Tabdi 3:0 arányú legyőzésével sikerült megtartani a harmadik helyet, így tizennégy év után ismét érmes a lakiteleki gárda.
A körülmények úgy hozták, hogy a mindvégig éremesélyes, sokáig biztosan a második helyen álló lakiteleki csapat csak győzelme esetén tarthatta meg a tabellán elfoglalt harmadik helyét. Ráadásul az utolsó összecsapáson olyan ellenfelet kellett legyőznie, amelyiknek egy jó meneteléssel jellemezhető tavaszi szezon befejezése előtt már semmi veszteni valója nem volt, ötödik helyezése nem forgott veszélyben. A kényszerűen a jól fejelő Tóth Sándor nélkül felálló hazai együttes játékban fordultak ugyan elő hibák.
A szurkolók reményei szerint győzelmi esélyekkel utazott a lakiteleki együttes a bajnokság utolsó idegenbeli összecsapására. Ezzel szemben futott az eredmény után, hiszen a hazaiak ezúttal mintha jobb napjukat fogták volna ki a szokásosnál. Közelebb áll az igazsághoz azonban, hogy ezúttal kétszer is kihasználták az ellenfelük által elkövetett hibákat. Számolni lehetett volna ugyanis a lakiteleki passzokat, nagyon kevés volt, amellyel társakat találtak. Eltérő következményekkel ugyan de még a hajmeresztő megoldások is elő-előfordultak.
Ezen az összecsapáson a hazaiak a dobogós pozíció megőrzéséért, a vendégek a lehető legbiztosabb bent maradásért mérkőztek. Az eredmény a dolog presztízsén túl, a szomszédvár együttese számára értékesebb – bár egyelőre a lakiteleki csapat harmadik helyezése is tartható. Annyi bizonyos, hogy ezúttal a szerényebb képességű szomszédok jobb felfogásban, az edzői utasításokat minden bizonnyal fegyelmezetten betartva, céltudatosabban játszottak.
Szép volt fiúk! Az első félidei játék ugyan eleinte majdnem feledhető volt, de a szépítés után már az is reményt keltővé vált. A második félidei játék viszont már szenzációs volt. Kár, hogy a helyzetek másik felét nem tudtuk értékesíteni. Sajnos nem szegődött a jobb csapat mellé a szerencse. Az összecsapás tanulságait útközben hazafelé Molnár Arnold fogalmazta meg legjobban, valahogy úgy, hogy ez a mérkőzés igazán erőt adhat a hátralévő küzdelmek sikeréhez.
Az ugyancsak dobogós helyezésért harcoló együttes otthonában nem várt könnyű mérkőzés a lakiteleki csapatra. Azon kívül, hogy milyen híre van a hazaiaknak, még a kezdés előtt jelezték is, hogy „nagy derbi várható”. Nagy csatában végül is a szerencsésebb hazaiak kerekedtek felül, sikerült kihasználniuk két védekezésben elkövetett hibát. A második félidőben a vendégcsapat a maga javára fordíthatta volna a mérkőzés eredményét, a helyzetek értékesítése azonban nem sikerült. A látottak alapján az otthonukban játszók mintha jobban akarták volna a győzelmet, a helyzetek alapján viszont a döntetlen eredmény reálisabb lehetett volna.
A mérkőzésen a hazai csapat volt az esélyes, és a játék kezdetétől érezhető fölényben is játszott. Ennek ellenére az első félidő derekáig kellett az első találatra várni. A helyzetek alapján nagyobb arányú győzelem is születhetett volna, ám a gólgyártás az első félidőt követően abbamaradt.
A három gól ellenére azt lehet mondani, hogy a kihagyott helyzetek is jellemezték az első játékrészt. Az első esemény Molnár Arnold viszonylag távoli lapos lövése volt, ami kevéssel kerülte el a kaput.
Bugacon a döntetlen eredmény általában jó. A hazaiak a tavasszal még csak a dobogóra pályázó Városföld együttesétől kaptak ki. Ezúttal azonban egy jó lakiteleki együttes otthonukban is legyőzhette volna őket, hiszen az utóbbi években ez volt a legverhetőbb bugaci csapat. A vele szemben pályára lépő tartalékos, és a védőjátékot leszámítva nem a legjobb napot kifogó lakiteleki gárdának azonban sajnos nem volt igazán győzelmi esélye.
Ez szinte hihetetlen volt! Sokáig törheti a fejét, aki erre példát szeretne találni. Két olyan szélsőségesen ellentétes félidőt játszott a lakiteleki csapat, hogy csak a borzalmas és a szenzációs jelzőket lehet rá használni. Mintegy hatvan percig ott folytatódott minden, ahol az előző idegenbeli mérkőzésen abbamaradt. Bármekkora is volt, nem volt olyan helyzet, amit hazai játékos ki tudott volna használni. Elsősorban Lángos László és Magyar Péter találhattak volna kapuba, de volt egy-egy ordító helyzete Oláh Dánielnek és Aczél Péternek is. Mindezek mellett sok volt a rossz passz, a könnyelmű, meggondolatlan megoldás. Igazi edző életét keserítő játék volt.
Szokatlan nagy érdeklődés kísérte a találkozót, ami azt is jelenti, hogy Lakitelekről is többen voltak a szokásosnál. Többségben azért a hazai, illetve „ellendrukkerek,” vetélytársak alkották a nézősereget, hiszen a talán „semleges” tiszaalpári szomszédvárból érkezettek érdeklődők mellett orgoványi, pálmonostorai nézők is akadtak jó néhányan. A mérkőzés vége felé haladva utóbbiak annak a véleményüknek adtak hangot, hogy ez a Lakitelek nem érdemli meg a második helyet.
Annak ellenére, hogy a hazai csapatból két alapember, Juhász József és Molnár Arnold is hiányzott, biztosan; a vártnál is sokkal biztosabban győzte le ellenfelét. Ennek egyik oka az lehet, hogy Ézsiás Gábor edző Aczél Péter személyében megtalálta azt a játékost, aki hibátlanul megoldotta a középső védő feladatait, a középpályán Mata József személyében ezúttal volt aki jól segítette a támadásépítést, összességében pedig a csapat sorozatban dolgozta és használta ki a helyzeteket, és játéka alapján ilyen arányban is megérdemelt sikert aratott.
Nehéz mérkőzés volt, ahogyan azt várni lehetett, hiszen a lakiteleki csapatból három meghatározó játékos; Fórizs István, Aczél Péter és Mata József is hiányzott. Bár a korábbiakhoz képest megerősödött hazaiak végig szervezetten játszottak, mégis inkább magának nehezítette meg a helyzetét a vendégcsapat, amelyet csak egy óriási kapusbravúr mentette meg attól, hogy a játék képe, illetve a helyzetek alapján csalódást keltő döntetlen eredményt érjen el.
A két együttes mérkőzése mindkét oldalon mindig nagy izgalmakat ígér. Egyrészt azért, mert a vendégek már évek óta egészen jó csapatot alkotnak, másrészt mert szomszédvárak küzdelméről van szó. Ebből a szempontból ez az összecsapás sem okozott csalódást. A mérkőzés lényegét Ézsiás Gábor, a hazaiak szakvezetője úgy fogalmazta meg, hogy helyzetek alapján reális hazai győzelem született. Ezzel elfogultság nélkül egyet lehet érteni.
A várakozások szerint fegyelmezett játék esetén nyerési esélyekkel utazhatott Helvéciára a vendégcsapat. Ezek az esélyek az eléggé széteső játék és a sok hiba ellenére is megvoltak, ám azok közül, akik helyzetbe jutottak, senki nem tudta gólra váltani a helyzetét. Fórizs Istvánnak még egy büntetőt is sikerült elhibáznia. Szerencsére a hazaiak is elszerencsétlenkedték helyzeteiket, így a meglepetés elmaradt.
Ezen a mérkőzésen minden lakiteleki szurkoló hazai győzelmet várt, ami végül eléggé izgalmas körülmények között meg is született. Persze akik az őszi mérkőzést látták, tudták, hogy egy fiatalos, lendületes és nagyon agresszíven támadó csapat az ellenfél. Amikor a kétgólos hátrányukat ledolgozták, bizony okoztak némi aggodalmat, hiszen egy időre a játék irányítása is a kezükbe került. Pedig a mérkőzés úgy indult, hogy biztos, gólzáporos hazai győzelem születik.
A labdarúgás kedvelői körében nagy érdeklődéssel várt, a csapatok számára bizonyítási lehetőséget jelentő összecsapáson a bajnoki reményeket tápláló, és jobban is motivált együttes kerekedett felül. A lakiteleki csapat támadójátéka erőtlen volt, kevés mozgás és rossz átadások egész sora jellemezte; hiányoztak a helyzetek, csupán a második félidőben megítélt büntetőt előzte meg Fórizs Istvánnak egy olyan megmozdulása, ami góllal kecsegtetett.
Egy újabb olyan mérkőzés, amelyet a kihagyott lakiteleki helyzetekkel lehet jellemezni. Ahogyan az lenni szokott, a lehetőségek egész sorának elmulasztása meg is bosszulta magát. Miközben túlzás nélkül tíz a kettőhöz volt a helyzetek aránya, a hazaiaknak ez is elég volt ahhoz, hogy a vezetést megszerezzék. Annak ellenére, hogy már az első félidőben gólokkal lehetett volna vezetni, futni kellett az eredmény után. Végül egymást követően immár második alkalommal, Kovács Péternek köszönhetően aztán sikerült kiegyenlíteni.
Több okból is nehéz és kellemetlen ellenfelet fogadott a lakiteleki együttes. A vendégek évek óta nem tartoznak a játékvezetők által legkönnyebben kezelhető csapatok közé, ráadásul ezúttal még igen szervezetten is játszottak. A mérkőzés eredményét meghatározó események közül ezzel együtt is az ősz folyamán átlagosan hosszú ideje jól teljesítő védelem két megingását lehet megemlíteni.
Egy „örökrangadó” eredménye, függetlenül attól, hogy éppen milyen helyet foglalnak el a tabellán a csapatok, bármi lehet. Ez is. Még úgy is, hogy a lakiteleki csapat végig támadta a mérkőzést, büntetőhöz is jutott, zúgó kapufát is lőtt, és több mint félórát emberelőnyben játszott. Ez persze nem vigasztalja sem a csapat edzőjét, sem az egyesület vezetőit, és azokat a játékosait sem, akik szemmel láthatóan mindent megtettek a győzelemért. Még kevésbé azokat a szurkolókat, akik ellátogattak a szomszédvárban rendezett összecsapásra.
A támogató hátterét tekintve a mezőnyben az egyik, ha nem a legjobb helyzetben lévő ellenfelét fogadta a hazai együttes. A harmadosztályból idén feljutott vendégek olyan erősítéseket hajtottak végre, hogy a jelenlegi listavezetőt otthonában is képesek voltak két vállra fektetni. Aki a körülményeket ismerte tudta, hogy nem ígérkezett könnyűnek ez a mérkőzés. Igaza van Ézsiás Gábor edzőnek, amikor szakvezető társai többségének véleményét osztva azt mondja: mindig az a legjobb csapat, amelyik éppen pályára lép.
Szívesen közlünk: helyi híreket, kulturális eseményekről ismertetőt, kritikát, sporteseményről tudósítást, beharangozót, civil szervezetek felhívásait, tájékoztatóit. Várjuk a leveleket, fotókat.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…
