Szerző megjegyzése: 2008. június 13. Kincsőnek sok szeretettel :-)
Csak egy hangulat, egy érzés pár sorban. (Azoknak, akik esetleg hozzám hasonlóan mindig mindent érteni szeretnének: felesleges mondjuk a madarak jelentésén töprengeni, hogy miért pont azok és miért pont ilyenek. Én sem tudom, csak úgy jött. Nem ez a lényeg.) Bármilyen jellegű kritikát szívesen fogadok. :-)

Keserű álom-ízű a reggel,
Megfakult ezüst-színű magány.
Nehezen szokom hozzá a csendhez,
Amely bekúszott a kulcs lyukán.

Csikorgó, sötét madarak szállnak
Felém az izzó határ felől,
Csattognak a kitárt ólomszárnyak,
S odakinn zuhog az ónos eső.