Sándor olyan srác volt, aki tényleg
meg tudott őrjíteni.



Mindig jókedvű volt és mindig tudott valami
pozitívat mondani.



Ha valaki megkérdezte, hogy, hogy van, azt
válaszolta:



"Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem." Született
optimista volt.



Ha valamelyik ismerősének rossz napja volt,
Sándor azt mondta neki, hogy

a Helyzet pozitív oldalát kell
néznie.



Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap
odamentem hozzá és

azt mondtam:



Ezt egyszerűen nem értem.
Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan.



Hogy csinálod
ezt?"



Sándor azt válaszolta: "Ha reggel felkelek, azt mondom
magamnak:



Két lehetőséged van.



Választhatsz, hogy
jó- vagy rosszkedvű akarsz-e lenni.



Minden alkalommal,ha történik
valami, magam választhatok, hogy

elszenvedője legyek a helyzetnek, vagy
tanuljak belőle.



Minden alkalommal, ha odajön valaki hozzám, hogy
panaszkodjon,

elfogadhatom a panaszkodását vagy felhívhatom a figyelmét
az élet

szépségeire. Én a pozitív oldalt
választottam."



"Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerű." szóltam
közbe.



"De, egyszerű." - mondta Sándor, "az élet csupa választási
lehetőségből

áll. Te döntöd el, hogyan reagálsz a különböző helyzetekben
.

Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod.
A

mottóm: te döntöd el, hogy hogyan éled az
életed."



Elgondolkoztam Sándor szavain. Rövid idővel később
elhagytam a Vagon

gyárat, hogy önálló legyek.



Szem elől
tévesztettük egymást, de gyakran gondoltam rá, ha úgy

döntöttem, Hogy
élek. Néhány évvel később megtudtam, hogy Sándor súlyos

balesetet
szenvedett.



Leesett egy kb. 18 méter magas toronyról. 18 órás
műtét és sok hetes

intenzív ápolás után Sándort elbocsátották a kórházból
fémtámaszokkal a

hátában.



Mikor meglátogattam,
megkérdeztem, hogy érzi magát.



Azt válaszolta: "Ha jobban lennék,
kettő lenne belőlem.



Szeretnéd látni a
sebemet?"



Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi játszódott le
benne a baleset

pillanatában.



"Nos, az első, ami átsuhant
az agyamon az volt, hogy a lányom - aki pár

hét múlva jön világra - jól
van-e? Mikor pedig a földön feküdtem,

emlékeztem, Hogy két lehetőségem
van: választhattam,hogy élek vagy

meghalok."



"Féltél?
Elvesztetted az emlékezeted?" akartam tudni.



Sándor folytatta:
"Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt

mondogatták, hogy jól
vagyok. De mikor begurítottak a sürgősségire,

láttam az orvosok és
nővérek arckifejezését, ami azt jelentette: 'Halott

ember.' És tudtam,
hogy át kell vennem az irányítást."



Mit csináltál?" - kérdeztem
tőle.



Nos, mikor egy felvételis nővérke hangosan megkérdezte,
hogy allergiás

vagyok-e valamire, igennel válaszoltam. Az orvosok és
nővérek csöndben

várták a válaszom. Mély levegőt véve
visszaordítottam:



'A gravitációra!'



Mialatt az
egész csapat nevetett, elmagyaráztam nekik: az életet

választottam. Tehát
úgy operáltak meg,mintha élő lennék és nem halott."



Sándor a
tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben, de csodálni

való
hozzáállásával is.



Tőle tanultam meg, hogy mindennap lehetőségünk
van választani, teljes

életet élni. Hozzáállás kérdése minden. Ezért ne
aggódj amiatt, mi lesz

holnap. Mindennap van elég, ami miatt aggódhatsz.
És a ma az a holnap,

ami miatt Tegnap aggódtál."