A szerelem kínozza szíved szenvedéssel,
De a fájdalom majd megszűnik idővel,
Egyszer majd elmúlik,észre sem veszed,
S akkor boldogsággal teli lesz a szíved,
De még most még fáj,széttép,s éget,
Míg rá nem jössz,hogy mindez ami éltet,
Mikor ajkad,ajkához ér,
Mikor szívedet a vágy tépi szét,
Érzed,hogy neked csak ő kell,
S hogy nem cserélnéd el senkivel.
Fogod a kezét,s szemed lángol,
Szája már forr a csókodtól,a szádtól,
Szívetek összeér,örök nyugalomra tér,
Mert megtalálta,azt akiért él! |